M.

Gyors fejszámolás után kiderül, hogy összesen hat akumatizált embert uszított ránk Halálfej.

- Osztozzunk, Bogaram! – hallom Macska hangját és odafordulva elmosolyodom.

- De csak igazságosan ám! Három-három – kacsintok. Erre játékosan fejet hajt előttem én pedig nevetve eltolom.

- Na, gyerünk! – kiáltom, és jojómat pörgetve megiramodom feléjük. Szemem sarkából látom, hogy Macska ugyanígy tesz. A botjával hárítja a támadásokat, míg én egy sráccal küzdök, akinek a szemgolyója helyén, folyamatosan lefelé sikló számok vannak. Kicsit hátborzongató. Hamar rálelek az akumára. A fején lévő fülesből megállíthatatlanul szól valami borzalmas nyekergés. Próbálok a közelébe férkőzni, de a hang szinte elviselhetetlen. Tekintetemmel Macskát keresem, de miután látom, hogy épp ő is nagyon elfoglalt, inkább nem kérem a segítségét. Az Agreste ház falain ugrál, nehogy eltalálja a tüzet köpő lány.

A fejhallgatós fiú hirtelen mellettem terem és csak gyors reflexemnek köszönhetően tudok félre ugrani felém lendülő keze elől, ami még így is súrolja az arcomat. A fülbevalómat akarja.

- Nem úgy megy az kiskomám! – rázom meg felé a mutatóujjamat. – Én is csak nem rég kaptam vissza, úgyhogy kizárt, hogy egyhamar megint nélkülözzem!

Egy jól irányzott ütéssel aztán a földre terítem és ráugrok a hátára, mire nagyot nyekken.

- Bocsika – mondom és lekapom a fülest a fejéről. A térdemre csapva ketté töröm és gyorsan elkapom a belőle kiszálló akumát.

- Számodra vége a gonoszkodásnak. Ideje, hogy megtisztulj! – kiáltom és jojómmal ártalmatlanítom a pillangót. Elengedem, majd Macska után nézek. Továbbra sem kerekedett felül a parázsló lányon, így meglepődve tapasztalom, hogy vezetek!

Odafutok mellé és rávigyorgok.

- Egy-null ide.

Macska felém se fordulva válaszol:

- Direkt hagytam magam. Hogy önbizalmat gyűjts – bizonygatja, de az én arcomról nem képes letörölni az önelégült mosolyt. Megkérdezem:

- Ne segítsek?

- Nem kell. Csak az akumánál szólok majd.

Megadóan magam elé emelem a kezem.

- Oké!

Ott hagyom Macskát és elfutok a következő gonosz felé. Egy lány az, a haja, bőre világító kék, szinte fáj a szemem, amikor ránézek. Támad egy ötletem, mikor észre veszem, hogy az ujjaiból jeget lő mindenfele, de főleg rám. Macska felé iramodom és próbálom magam után csalogatni a jégcsap lányt is.

A narancs hajú lány egy kemény rúgással mellkason találja a fiút, aki így elegánsan fenékre esik, én meg próbálok nem nagyon röhögni.

- Hé! Látom ura vagy a helyzetnek, ezért nem is zavarnék, de ha van időd, hallgasd meg az ötletem! – kiáltom felé, mire Macska először bosszúsan néz rám, de aztán elröhögi magát és engedi, hogy felsegítsem. Kirázza a haját a szeméből és kérdőn tekint rám. Intek neki, hogy kövessen és felfutok a falon, a ház tetejére.

- Na, itt egy-két percig nyugtunk lesz. Mondom gyorsan, mire gondoltam. A jég és a tűz jó kis páros, nem? – mosolygok és többet nem is kell mondanom, mindent ért. Felém tartja a tenyerét és összepacsizunk.

- Akár csak, te meg én, hölgyem – mosolyog és ilyenkor mindig az szokott lenni, hogy a szemem forgatom, vagy eltolom magamtól, esetleg valami epés megjegyzést teszek. Erre most nem vagyok képes. Hiszen ezt Adrien mondta. És tudja, hogy Marinette vagyok.

Egyszerűen megszólalni sem tudok, egész egyszerűen fülig pirulok és nagyon remélem, hogy az álarc némileg takar. Két másodperc múlva azonban kiderül, hogy nem, ugyanis Macska hangosan felnevet és egy pillanatra az ölébe húz. Ez sajnos nem sokat segít rajtam, szinte teljesen leblokkol az agyam és a gyomromban úgy vergődnek a pillangók, hogy félek, ki fognak törni.

- Na... - próbálok kiszabadulni, de nem járok sikerrel. Hirtelen, minden előzmény nélkül felpattan és a vállára dob.

- Hé! Macska! Tegyél le! – kiabálom, és úgy ütöm a hátát, ahogyan csak tudom, de szinte meg se érzi. – Nekünk dolgunk van, hallod?

Minden jel arra mutat, hogy nem hallja. Vagy csak nem érdekli. Véleményem szerint a második lehetőség sokkal valószínűbb.

- Engedj el!

Felnyúl a másik kezével és én naivan azt hiszem, hogy végre lerak a földre. De helyette, mutató ujjával erősen belebök az oldalamba, és ha nem tart olyan magabiztosan, valószínűleg leestem volna a hátáról. Folyamatosan nevetek és vergődöm, próbálok kiszabadulni, de nem enged el.

- Fekete Macska! – ezt a két szót próbálom olyan komolyan és ijesztően mondani, hogy azonnal elengedjen, de úgy nagyon nehéz, ha folyamosan csikiz. Nem is hat semmit.

- Mond, Bogárkám – felmosolyog rám és én durcásan nézek vissza rá.

- Tegyél le – mondom határozottan. – Mindjárt jönnek az akumatizált emberek és ott a tűz meg a jég...

Nem tudom befejezni, mert hirtelen levesz a válláról és én újra a saját lábamon állok. Megbillen az egyensúlyom, és ha nem kap el, megint ráesek. Miután megtartott, azután sem engedi el a kezem és közelebb húz magához.

- Tűz és jég, hm? – fűzöld tekintetét belefúrja az enyémbe és én nem bírom megállni, hogy ne simítsak ki egy szőke tincset a homlokából.

Még közelebb hajol hozzám és érzem, amint ajka találkozik az enyémmel. Elektromosság száguldozik a bőrömön. Ez a csók most más. Sokkal másabb. Mindketten tudjuk, ki a másik az álarc mögött. Úgy csókol meg, hogy tudja, Marinette vagyok. Én pedig úgy viszonzom, hogy tudom, ő Adrien.

A.

Teljesen elmerülök az érzésben és érzem, hogy Marinette átkarolja a nyakam és még közelebb húz magához, a maradék pár milliméternyi távolságot is felszámolva közöttünk. A haját simogatom, és olyan szorosan ölelem, hogy az fizikailag szinte már képtelenség.

Lentről hangos robajt hallok és nagy nehezen elszakadok Marinette-től. Picit eltolom magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Zihálva veszi a levegőt, a szeme őrülten csillog, az arca csupa tűz. Sejtem, hogy én is hasonlóan nézhetek ki.

- Erre tudsz magyarázatot adni? – suttogja. Ragyogó mosolyt villantok rá.

- Mivel úgyis tudjuk, hogy én fogok győzni, ezért gondoltam megelőlegezem a nyereményt.

Még jobban elpirul és elfordítja a fejét.

- Ebben ne legyél olyan biztos. Eddig én állok nyerésre!

Hirtelen magához ránt és gyors csókot ad. Meglepetten pislogok, miután elhajol.

- Na, és a te magyarázatod? – kérdezem vigyorogva.

- Én is megelőlegeztem a nyereményem – kacsint rám és vörös az arca. Felnevetek.

- Ahogy ezt elnézem – mutatok kettőnkre -, mintha döntetlen lenne az állás.

- Ne szépítsd a helyzeted! De ne aggódj, még javíthatsz.

Szinte végszóra megpillantom a tűz és jég lányt felkapaszkodni a tetőre és elhúzódom Marinette-től.

- Hölgyeké az elsőbbség.

A szája elé kapja a kezét és úgy tesz, mintha le lenne nyűgözve.

- Milyen udvarias! Lám, vannak még úriemberek a világon.

Nevetnem kell.

- Ne feledd – néz rám – a tűz ellentéte a jégnek.

- Ne aggódj. Nem felejtettem el, hiába próbáltad elterelni a figyelmemet.

- Még, hogy én a tiedet! – néz rám felháborodva, mire kedveskedve átkarolom a vállát és rámosolygok.

- Csapjunk oda nekik! – biccentek a két lány felé, akik már csak pár méterre vannak tőlünk. Már érzem a hőt és a hideget, ami árad belőlük.

Ellentétek.

Sziasztook! Remélem mindenki jól van, itt az új rész! :D ;) Nagyon élveztem az írását, remélem, nektek is tetszik! És tudom, nem szoktam képeket csatolni a fejezetekhez, de most kaptok egy Macska szemet.*_* Aww... ^^ Puszi! <3 <3