A.

Összepréselem a szám és nem válaszolok. Nézem Marinette-et, a hatalmas kék szemét, ami most rémülten csillog. Nem tudom megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Én sem hiszek benne igazán.

- Változz át! – kérlelem suttogva. – Sikerülni fog! Le tudod győzni!

Marinette nem néz a szemembe. Feláll, bár a lábai kicsit megroggyannak. Aztán Halálfej gonoszul vigyorgó arcába néz és elkiáltja magát:

- Tikki, változtass át!

Egy csillanó villanás múlva pedig ott áll. Katica. Álarcban, pöttyös ruhájában. Maga volt az erő, az eltökéltség. Tágra nyílt szemmel bámulom. Olyan nehéz elhinnem, hogy Marinette, akivel az előbb még olyan meghitten beszélgettem, most vad, nyers erővel töltött Katicabogár.

Előkapja a jojóját és Halálfej felé perdíti. Az nem számít a támadásra és elesik. De a következő pillanatban már neki is esik a lánynak. A fülbevalója után nyúl de, Katica egy oldalrúgással nyit, amivel telibe kapja Halálfej arcát, aki így eltántorodik Katica közeléből. Hirtelen megjelenik az arca előtt egy lila pillangó alakú sziluett.

- Gyertek! – kiáltja elnyújtva. Rémület villan át Katica arcán, amint megérti, hogy kiknek szólt. Újra meglendíti a jojóját.

- Hé, Cicám! – kiált oda nekem és ettől a megszólítástól mosolyognom kell.

- Mond, Hercegnő!

- Mi lenne, ha nem csak ücsörögnél ott, hanem talán segítenél is?

Miközben ezt mondja, elugrik Halálfej felé lendülő keze elől. Eszembe jut az erőm. Kockázatos, mert akkor alig marad öt percem, és visszaváltozom. De ki kell innen valahogy szabadulnom, segítenem kell Katicának. És, hát már tudom, ki van a maszkja alatt, miért ne lássa meg ő is, ki vagyok én valójában?

Inkább lezárom a gondolatot. Nem gondolkozom. Csak nagy nehezen felemelem a jobb kezem is beleharsogom a levegőbe:

- Macskajaj!

Érzem, amint felforrósodik a levegő az ujjaim között és egy pillanatig a feketén pattogó szikrákat figyelem. Meghallom Katica kiáltását, és tenyeremet a láncomra tapasztom. Azonnal elporlad, és nem marad más belőle csak rozsda. Talpra kecmergek és körözök a csuklómmal, ami fájdalmasan ropog. Katica mellettem terem.

- Csaljuk ki innen!

Bólintok és követem futó alakját. Borzasztóan nehezen mozgok, minden tagom fáj és érzem, hogy újra vérezni kezd az arcom. Lihegve talpalok utána, Halálfej a nyomomban. Próbálok gyors lenni, de nem megy. Gyengülök, és amikor meghallom, hogy kettőt csippan a gyűrűm, átfut rajtam a hideg. Talizmánomra pillantok, ahol villogva alszik ki az első karom. Még négy maradt.

Aztán hirtelen kiérünk a sötét folyosóról és a saját lakásomban találom magam! Megborzongok, amikor elfutok a szobám előtt. Eszembe jut valami és hirtelen irányt változtatva befordulok az ajtón. Katica a válla felett rám pillant, de én csak intek neki, hogy menjen. Értetlenül néz, de aztán bólint és rohan tovább. Még látom, amint kiveti magát a nappali nyitott ablakán és eltűnik a városban, Halálfejjel a nyomában, aki úgy tűnik, inkább őt akarja, mint egem. A táskámhoz sietek, és közben újra csipog a gyűrűm. Három. Meglepődve nézem, hogy a sajtok kigurulva hevernek a padlón. De most nincs idő csodálkozásra. Sietve felkapok egyet, amikor sziréna hangja üti meg a fülem és Katica után futok. A botom nélkül viszont nem tudom őt a házak tetejére, sem sehova máshova olyan gyorsan követni és dühösen csikorgatom a fogam. Lerohanok a lépcsőn és a fejemet forgatva próbálom megtalálni a lányt. Összerezzenek: a talizmánom ismét csipog. Kettő. Katicát még mindig nem látom és nem sok értelmét látom annak, hogy fel-alá rohangásszak, őt keresve. A homlokomat masszírozva gondolkodom, aztán eszembe jut: Amikor elhurcoltak, Marinette-tel beszéltem, tehát, amikor kiesett a kezemből a botom, biztosan eltette. Azt pedig tudtam, hogy hol lakik, már csak oda kéne jutnom valahogy. Futásnak eredek, és miközben letörlöm arcomról a vért, meghallom az újabb csippanást. Egy percem maradt. A következő sarkon befordulok és feltűnik előttem Marinette apukájának péksége. Kopogás nélkül esem be az ajtón és azonnal a lány szobája felé veszem az irányt. Nesztelenül futok fel a lépcsőn, nehogy a híreket néző szülők észre vegyenek.

A szobájába érve döbbenek csak meg igazán. Voltam már itt Adrien-ként, de akkor nem volt kint a falon ez a temérdek poszter! Kissé lesokkolva nézek körbe. A lány szinte kitapétázott a modell fotóimmal. Minden falról a saját arcommal néztem szembe. Az arcom lángra gyúl, a gyomron görcsbe rándul, amikor kattan az agyamban, mit jelenthet ez. Hiszen Marinette az a Katicabogár, akibe fülig... khm... illetve, ne túlozzunk, na. Tetszik. Megrázom a fejem és a feladatra koncentrálok. Megtalálom a botom a lány asztalán a táskája mellett. Épp, amikor nyúlnék érte, meghallom az utolsó csipogást és a következő pillanatban érzem, amint leolvad rólam az álarc és a fekete bőrruha helyett egy farmert és pólót viselek. Pár másodpercig hullámzik körülöttem a felmelegedett levegő és Plagg a kezembe pottyan.

- Fhú! Szarul nézel ki! – mondja. A szájába tömöm a camambert.

- Ne törődj az arcommal. Siess. Helyzet van.

A botomat a kezembe fogva megtölt valami felismerhetetlen erő. Ismerős fogása visszarepít oda, amikor még minden jó volt. Ekkor felfedezek egy tükröt és odalépek. Bosszúsan morogva megvakarom a fejem búbját.

- Tényleg gáz – mondom félvállról Plaggnak, aki már be is tömte a sajtot.

- Mondtam én. Camambert kéne enned, attól biztos jobb lesz.

Nevetve megcsóválom a fejem. Keresek egy papír zsebkendőt és benedvesítve letörlöm a vér nagy részét az arcomról. 

- Hé, látom megtaláltad az első számú rajongódat! – vigyorog Plagg tele szájjal és körbe néz a szobában.

- Haha, de vicces vagy – mormogom, majd újult erővel telve felemelem a jobb kezem.

- Plagg, változtass át!

Amikor megérzem az ismerős bizsergést, muszáj vigyorognom. Csak arra gondolok, hogy most már újra ketten vagyunk. Katica és én. És mindent legyőzünk. Nincs lehetetlen.

A gyűrűmre pillantok. Csak úgy világít az öt macskakarom.

- Gyerünk, keressük meg Katicát – motyogom, majd felemelem a botom és megnyomom a hívás gombot.

M.

Meglepetten nyúlok a jojómért, ami rezegve jelzi, hogy Macska hív. Ekkor viszont oldalról támad Halálfej egyik bábja és nem tudom felvenni. Menekülök. Bevetem magam egy házfal mögé és próbálok nem foglalkozni a körülöttem dúló káosszal, amikor megnyomom a fogadás gombot.

- Macska!

Félreugrok egy felém repülő törmelék elől és újra a kamerába nézek.

- Bogaram, megtaláltam a botom a szobádban. Merre vagy? – kacsint a kijelzőn.

- Te jártál a szobámban?! – sápadok el. Ismét emlékeztetnem kell magam, hogy már tudja, ki vagyok. 

- Ne aggódj – legyint Fekete Macska. – Semmihez nem nyúltam, csak a botomért mentem. Fejben összeraktam ám a dolgokat.

Megrázom a fejem és erre inkább nem reagálok. Még mindig nem tudom elhinni, hogy felfedtem magam előtte. De sajnos nem hagyott más választást.

- Jut eszembe! Arról még beszélünk, hogy mit keresett nálad a talizmánom!

Macska lesüti a szemét.

- Jól vagy? – kérdezem inkább komolyra fordítva a szót.

- Soha jobban, bogárkám!

- Örülök! Gyere a park melletti lakótelephez! Egyedül nem tudom tartani a frontot!

Macska széles vigyorral az arcán két ujjával int, majd bontja a vonalat. Gyorsan újra előmerészkedem és harcba szállok Halálfej akumátizált emberivel. Sokan vannak és mindnek más a hatalma. Láttam például egy lányt, aki lobogó hajjal tüzet köpött mindenhova és egy fiút is, aki elszívta mások energiáját. Most már inkább menekülök, mint harcolok. Hol van már Macska? Érdekes, eddig fel sem tűnt, mennyire szükségem van rá. Nagyon igaz az a mondás, hogy nem tudod, mid van, míg el nem veszíted. Olyan természetesnek vettem Macska jelenlétét, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy milyen lehet, amikor nincs velem akció közben. Meg úgy általában.

Jojómmal felhúzom magam egy ház tetejére, nehogy a tüzet köpő lány eltaláljon. Narancs szemeiben lángol az indulat. Halálfejet nem látom sehol. Amióta kiugrottam Adrien házának ablakán, egyszerűen eltűnt. Valahonnan biztos irányítja ezeket a szerencsétlen embereket. Egy perccel később ismerős kurjantás üti meg a fülem és mosolyogva nézek az ég felé, ahonnan Macska a botja segítségével érkezik. Mielőtt földet ér mellettem, csinál egy szaltót és a szemem forgatom, amikor színpadiasan meghajol.

- Lássuk, Halálfejjel is ilyen jól elbánsz-e! – mondom neki, mire nagyképűen legyint.

- Hölgyem, csak utánad.

Nevetnem kell. Mennyire hiányzott ez! Mielőtt neki iramodnék az ütközetnek, hirtelen felindulásból átölelem Macskát. Meglepetten felnyög, amikor a karjaim közé zárom, de egy másodperc múlva már ő is ölel, olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt. Nagyon jól esik ez a mozdulat. Érzem a teste melegét, az illatát, a bőrruháját, a szívverését. Aztán egy robbanás a közelünkben szétrebbent minket. Zavartan nézek a fiúra, de neki csak úgy csillog a szeme. A fülemhez hajol, és úgy súgja:

- Remélem, túl éljük ezt a napot.

Kezével finoman végigsimít álarcos arcomon. Végig a szemembe néz.

- Ha igen... te is megmutatod, ki vagy a maszk alatt? – kérdezem halkan.

Macska egy pillanatig habozik, aztán kacsint.

- Még szép – mosolyog. – Úgy igazságos. És most menjünk, rúgjuk szét Halálfej hátsóját!

Nevetek és újult erővel vágunk neki a harcnak. Ketten. Együtt.

Sziasztok! Itt volna az újabb rész, kicsit hosszabb lett, mint az eddigiek ;) Remélem tetszik majd! :) Jó olvasást és szép estét kívánok nektek! ^^