A.

Én tényleg mindent megpróbálok. De Katica egyszerűen nem mozdul. Engem néz, a szemei kerekre tágulva. Hiába kérdezem, hogy mi a baj, nem válaszol. Nem tud. Mert Halálfej megelőz. És vállon szúrja Katicát egy késsel. Abban a pillanatban úgy érzem, menten elájulok, és csak nézem, amint a lány összecsuklik a lábam előtt.

- Macskajaj! – ordítom, és Halálfej után vetem magam, aki gonosz kacaj kíséretében elugrik előlem. Utolérem, és erősen mellkason rúgom. Már most alig látok a könnyeimtől. Nem lehet, hogy Katica... Nem is merek erre gondolni. Halálfejet a falnak lököm, majd jobb kezem végig húzom a köveken és hagyom, hogy a törmelék maga alá temesse. Kétlem, hogy meghalt, de ennyi is elég egyenlőre. Katicához rohanok és térdre esek mellette. Borzalmas látvány fogad.

A vállából dől a vér. Az ölembe húzom és fejem a mellkasához nyomom. Nem lélegzik, a szívverése alig érződik. Csak ölelem és ölelem. Nem bírom itt hagyni. Könyörgök neki, hogy nyissa ki a szemét, nézzen rám. Amikor nem mozdul, tehetetlen dühömben a nevét kiáltom. Ezerszer bocsánatot kérek tőle és könnyeimmel mosom le a vérét. A füléhez hajolva ennyit suttogok:

- Szeretlek.

Egész eddig nem mertem elmondani neki és most már túl késő. Pár pillanatig ringatom az ölemben mozdulatlan testét. Hirtelen felköhög és összerázkódik. Vér folyik ki a szájából. Aztán kinyitja a szemét. Gyönyörű kék szeme össze-vissza jár, nem fókuszálva semmilyen pontra.

- Marinette! – kiáltom. Rám néz. Ismét vér távozik a száján át és csepeg a betonra.

- Macska – nyögi elhaló hangon és én a zokogástól rázkódva szorosan magamhoz ölelem.

- Én kicsi Bogárkám – mondom, de a következő pillanatban halk pityegést hallok. A gyűrűmre pillantok és kiráz a hideg. Most aludt ki az utolsó macskakarom. És már nem Macska vagyok.

Hanem Adrien.

Plagg mellém pottyan a földre és kimerülten szuszog. Én csak Marinette-t nézem. Álarca mögött a szeme hatalmasra tágul és pár pillanatig meg sem tud szólalni.

- A-adrien? – dadogja. Megvonom a vállam. A mozdulat tele van feszültséggel.

- Szolgálatára, hölgyem – suttogom és lehajtom a fejem. Érzem, hogy Plagg felkapaszkodik a hátamon és helyet foglal a vállamon.

- Ezt elszartad, kölyök – súgja oda nekem.

Hirtelen sírást hallok és felkapom a fejem. Marinette sír. Ezt nem tudom hova tenni.

- Csalódott vagy? – kérdezem, és nem nézek a szemébe. Pár másodpercig csak a szipogását hallom, aztán megérzem a kezét az arcomon.

- Buta cica – mondja és elmosolyodik. A szeme könnyes. Végig simogatja arcom, olyan finoman, hogy alig érzem.

Hirtelen a vállához kap és felnyög. Eszembe jut a sebe. Lerángatom magamról a pólót és odanyomom, ahol a legsötétebb a vér. Fájdalmasan nyöszörög, amikor a szövet a bőréhez ér.

- Neked orvosra van szükséged – mondom és felemelem a földről.

- De...

Elhallgattatom.

- Később mindent megbeszélünk, ígérem.

Halvány mosolyt küldök felé.

- És ígérem, hogy lesz később.

- Ne orvoshoz vigyél – suttogja. – Visszaváltozok és...

A francba! Erre nem is gondoltam! Minden mindegy alapon elindulok a házunk felé. Óvatosan átlépem a törmelékeket és közben lepillantok Marinette-re. A szemei ismét csukva.

- Hé – finoman megrázom, mire bosszúsan rám tekint. A pillantása tele van fáradtsággal.

- Aludni akarok – nyöszörgi.

- De most nem fogsz! – rázom meg a fejem és növelem a tempót a házunk felé. A bejárati ajtó darabokra tört, így nem kell bajlódnom a kinyitásával. Óvatosan megyek föl a lépcsőn és egyenesen a szobámba sietek. Lefektetem a lányt az ágyamra és egy takarót terítek rá. Kit érdekel, hogy véres lesz! Leülök mellé, az ágy besüpped a súlyom alatt. Még mindig félmeztelenül vagyok, de nem érdekel. Nem érzek sem meleget, sem hideget. Csak Marinette-t figyelem. Jobban odanyomom a pólóm a vállához. Szinte már az egészet átitatta a vére.

- Mit tehetek érted? – kérdezem kétségbeesetten. – Nem hagyom, hogy meghalj!

- Nem fog meghalni. – Plagg odaröppen a lányhoz és letelepedik a párna csücskére.

- Mitől vagy ebben ennyire biztos? – meredek rá.

- Kwami vagyok, és mellesleg éhes. A hasam sosem hazudik.

Sóhajtva rázom a fejem és felkapok egy darab sajtot a padlóról. Odalököm elé. Miután élvezettel befalja, tovább magyaráz:

- Szuperhős, gyorsan gyógyul. Csak ne hagyd, hogy átváltozzon. Felhasználta már a szerencse talizmánját?

- Nem.

Plagg aprót biccent.

- Akkor nincsen semmi baj. Hagyd aludni. Aztán hálózd be, ha felébred! – kacsint rám.

- Haha, nagyon vicces – morgom és egyik kezemmel odanyúlva kisimítok egy sötét tincset Marinette homlokából.

Hirtelen eszembe jut Halálfej. Azonnal felpattanok és Plaggra nézek. Semmi kedvem itt hagyni a lányt egyedül, de muszáj lesz.

Sóhajtok.

- Plagg, változtass át!

Megérzem az ismerős bizsergést a testem körül, és amikor ez abba marad, megdörzsölöm a homlokom. Elindulok ki a házból, de Marinette ágya mellet egy pillanatra megtorpanok. Nézem békés arcát és kicsit eligazítom a pólóm a vállán. Odahajolva egy puszit nyomok az arcára.

Elindulok ki, megnézni mi van Halálfejjel és remélem, hogy nagyon szenved.

M.

Az első, ami érzek, hogy marhára fáj a fejem. A szempilláim, mintha egyenként egy mázsát nyomnának. Nehézkesen felkönyökölök, de a vállamba hasító éles szúrás visszaránt a párnára. Amint jobban magamhoz térek, rájövök, hogy Adrien szobájában vagyok.

Hirtelen minden eszembe jut és örülök, hogy fekszem, különben tuti elestem volna, annyira megszédülök. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ő Fekete Macska. Hiszen a stílusuk annyira különbözik. És Macska Katicát szereti, nem Marinette-tet. Én viszont Adrient szeretem, aki pedig nem érez irántam semmit. De ha Adrien Fekete Macska, akkor szeretem? És ha Macska szereti Katicát, akkor engem is szeret?

Még jobban megfájdul a fejem. Eszembe jut az éles fájdalom, amikor Macskával küzdöttünk Halálfej ellen. Lepillantok a vállamra. A ruhám elszakadt egy érme nagyságú ponton, alatta sápadt bőrömön ott virított egy sötétrózsaszín szúrásnyom. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha nem rég szeretem volna. Már több hetesnek tűnt.

Felülök. A szoba üres és ez nyugtalanít. Felkelek az ágyból és szinte azonnal elkap a szédülés. Pár másodpercig a szekrény szélének támaszkodom, várva, hogy megálljon a szoba. Mikor már nem forog velem a világ, óvatos léptekkel kicsoszogok a szobából. Az egyik szobából hangok szűrődnek ki és felkészülve a legrosszabbra benyitok.

Az első, akit megpillantok: Macska. Háttal áll nekem, fekete ruhája megfeszül a hátán, a tartása görnyedt, támadó. Kezében a botját markolja, zihálva szedi a levegőt.

Szemben pedig Halálfej áll, a sarokba szorítva. Hátát a falnak támasztva, lángoló szemmel mered az előtte álló fiúra. Meglepő módon a ruhája piszkos és szakadt, az álarca a jobb szeme alatt kilyukadt és majdnem az egész arca vértől iszamos.

- Bántottad Katicát! Megöllek te nyomorult! – kiálltja ekkor Fekete Macska és Halálfej szemében egy másodpercre, mintha tényleg felvillanna a félelem.

- Ne! – kiáltom, mielőtt Macska olyat tenne, amit később megbán. A fiú azonnal felém kapja a fejét és arckifejezése egy pillanat alatt változik meg. Nem tudok róla olvasni. Én sem tudom, hogy nézzek rá. Most már nem ugyanaz, ez az egész megváltozott.

- Marinette... jól vagy?

A hangja bizonytalan. Megvonom a vállam.

- Túl élem.

Halálfej felé intek a fejemmel.

- Ne öld meg.

- Miért ne? – sziszegi. Megrázom a fejem.

- Van egy rakás akumatizált ember és még több kőbe fagyott. Kezdeni kéne velük valamit, nem gondolod?

Macska egy pillanatra összeszorítja a szemét.

- Tényleg. Ne haragudj.

Közelebb lépek és a háta mögé nézek.

- Hé, Halálfej. Van egy korrekt ajánlatom. Minden embert elengedsz, cserébe... nem is tudom. Macska? Mit kínáljunk, ami elég méltó hozzá?

A fiú arcán torz vigyor terül szét.

- Mondjuk, hogy nem öljük meg.

Elismerően csettintek az ujjammal.

- Ez igen! Szerintem ez egy igazán jó ötlet. Nos? – Halálfej felé fordulok. – Áll az alku?

- Nehogy azt hidd, hogy megfenyegethetsz, te kis csitri! – kiáltja, de a tekintete ide-oda cikázik Macska és köztem, keresve a kiutat.

- Pedig, nagyon úgy tűnik, hogy sikerült – mondom és még közelebb lépek. Macska a jobb oldalamon áll, vállán lazán átvetve tartja a botját. Őszintén remélem, hogy Halálfej elfogadja az ajánlatom.

Ugyanis nem akarok embert ölni. Azt sem akarom, hogy macska tegye meg. Akkor semmivel sem leszünk jobbak Halálfejnél.

Hali! :) Itt az új rész, bocsánat, hogy ilyen későn érkezett, de remélem tetszik! :) Mindemellett szeretnék köszönetet mondani nektek, ugyanis meglett a 3000 megtekintés! Fantasztikusak vagytok! <3 Köszönöm, még egyszer! <3