~A Dupain-Cheng pékség közelében~

Miután Adrien a földre esett, elájult. Következőre, mikor kinyitotta a szemét, az épp küzdő Katicát pillantotta meg.
Nem is volt neki szokatlan, már próbált is felállni, hogy segítsen Bogárkájának, de egy csapásra eszébe jutott minden. Látszott is a lány tartásán, hogy nincs ereje teljében.
A fiú iparkodni kezdett, hogy felálljon, de rendesen beütötte magát, mert a pokoli fájdalmon kívül nem érzett semmit.
~ Ne add fel kölyök!~ hallotta meg Plagg hangját fejében.
Újabb erőfeszítések árán, valahogy felnyomta magát de nem jutott szinte semmire.
Tehetetlen volt és kétségbeesett. Folytonos próbálkozásai kudarcba fulladtak, viszont Marinette egyre fáradt, aztán elesett.
Adrien egy pillanatra lefagyott. Látta a földreeső lányt, ahogy próbál hátrébbhúzódni ellenfelüktől, de ő maga nem tudott semmit tenni.
Ebből az enyhén sokkos állapotból az akumatizált billentette ki.
Már emelte is kezét, hogy lesújtson Marira.
Macska ekkor egy újfajta erőt érzett magába.
- Nee!- állt fel és botjával elütötte Az Űrhajós öklét.
Marinette szinte "felkészülve" az ütésre húzódott össze, így nem kicsit meglepődött társán, de nagyon hálás volt a srácnak.
- Ez rossz húzás volt hősöcske!
Adrien nem kevés erőt fektetett bele abba az ütésbe, de még nem végzett. Marinette köhögött, arca kivörösödött a láztól, remegett, alig bírt felülni.
- Szerencsetalizmán!- dobta fel fegyverét a lány, mire kezébe egy pontosan ugyanolyan bot hullott, mint társáé, csak épp piros alapon fekete pöttyös volt.
- Fekete Macska!- dobta oda a srácnak.
- Második menet!- kapta el.
Adrien már majdnem nyerésre állt, mikor ellenfele egy álcázott támadással a fiú és Katica közé került és már támadt is a lányra.
- Meg ne próbáld!- akaszkodott fel az akumatizált hátára.- Macskajaj!- használta fel a gonosz meglepődöttségét, és megérintette a Szaturnusz kitűzőt, ami szétmállott és kirepült belőle a lila lepke, Marinette pedig egyből yoyo-jába zárta és tisztítás után kiengedte a fehér pillangót.
- Csodálatos Katicabogár!- dobta fel a botot és minden helyreállt.
- Marinette!- térdelt egyből a lány mellé, aki már-már teljesen kimerülve dőlt neki a srácnak.- M-Mari?
- Jók voltunk?- kérdezte enyhe mosolylyal.
- Mint mindig!- fátyolosodott el a srác látása.
Katicára egy újabb köhögőroham jött rá.
A fiúnak fájt az összes ütés, amit kapott, izmai égtek, de valahogy erőt vett magán, felemelte társát, majd miután egy cetlit a tátott szájjal álló Dupain-Cheng házaspár elé hullatott, elszökkent az Agreste ház felé.

°°°°°

Sabine és Tom amint meglátták a két hőst ablakukból, egyből kirohantak.
Akármennyire is féltették lányukat, be kellett látniuk, hogy Fekete Macska nem engedi közel az új gonosztevőhöz, inkább védelmezi. Bár azt is látták, hogy Marinette nincs túl jó állapotban. Rettentő gyengének tűnt, még onnan távolról is látszott, hogy beteg.
Amikor gyerekük kezdett el küzdeni, földbegyökerezett lábbal, aggódva figyelték az eseményeket. Viszont a legrosszabb látvány talán Marinette összeesése volt.
Végül minden helyreállt, de ez nem sokat változtatott a szülők sokkos állapotán.
A papírdarabka pont Sabine lába előtt landolt.

,,Jöjjenek el az Agreste lakáshoz délután kettőre, ott találkozhatnak Marinette-tel. Elintézem, hogy beengedjék önöket, csak mondják azt, hogy fotózással kapcsolatos dolog miatt jöttek.
Adrien"

Az anyuka egy ideig csak nézte a papírt, és el sem hitte. Elég sok volt már a szülőknek az, hogy lányuk egy szuperhős. Aztán jöttek a veszekedések, majd Mari elszökött és ennek tetejébe a kwamija vitt róla nekik hírt, egy olyan lény, amiről nem is tudtak még egy héttel azelőtt semmit. Akárhogy is, de nem volt könnyű ez a házaspárnak.
- Semmi baj nem lesz!- tette felesége vállára kezét Tom, egy bátorító mosoly keretében.

°°°°°
~Agreste lakás~

Miután Adrien beugrott kezében Marinettel, mindketten visszaváltoztak.
Amint leolvadt a fiúról a hősruha, sokkal jobban kezdett fájni mindene.
Lerakta óvatosan a lányt az ágyra, betakarta takaróval, valamint két pléddel.
- Jobb?- kérdezte.
- V-valamennyire... köszönöm!- jelent meg halvány mosoly arcán.
Ezután Adrien rátette kezét Mari homlokára, de szinte rögtön el is kapta.
- Nagyon forró vagy!- futott át rémület arcán, majd egyből hozta a lázmérőt, lázcsillapítót és egy tál hideg vizet, törülközővel.- A lényeg, hogy lenyomjuk valahogy a lázad! Sokat kéne innod! Hozok is fel egy pohár vizet, és teát is, rendben?
Marinette óvatosan bólintott.
- A-Adrien?- szólalt meg a lány, mielőtt a srác kimehetett volna.
- Igen?
- Miért segítesz? Olyan kedves vagy és gondoskodsz rólam, de...miért teszed?- kérdezte óvatosan, de lényegretörően.
- Én....
Adrien érezte, hogy torkán akadnak a szavak. Nem merte megmondani, hogy kedveli, hogy szereti. Nem merte elárulni érzéseit.
- J-jobb, ha hozom a teát és a vizet....- fordult vissza az ajtó iranyába.
- Macska!- szólt még egyszer utána.
- Sajnálom!- csukta be maga mögött az ajtót.
Marinette nem értette társa viselkedését.
- Hát ez mi volt Tikki?- kérdezte meg kwamiját.
A kis katica csak szájtátva bámulta a csukott ajtót.
- Miért kell mindenkinek ekkora drámát kerítenie ekőré?- szólalt meg hirtelen Plagg.
- H-hát én nem így fogalmaznék azért!- tette csípőre rosszalóan kezecskéit Tikki.
- Tessék?- fordult a macska irányába értetlenül a lány.- Ki vagy te?
- A nevem Plagg, Adrien kwamija vagyok. Jobb ha beszélek a kölyök fejével!- repült is volna ki.
- Te biztos nem!- húzta vissza farkánál fogva a katica.- Olyasvalakire van szüksége, aki szépen tudja tálalni a dolgokat!
- Ezzel azt mondod, hogy én....
- Mindössze annyit mondok, hogy nagyon kedves tőled, hogy segíteni akarsz, de egy kicsit nyersen fogalmazol! Majd én beszélek vele!- ment is el.
- Úgy érzem ketten maradtunk! Van sajtod?- fordult a lány felé.
- Ti meg miről beszéltetek Tikkivel?- értetlenkedett továbbra is a hősnő.
- Ahhjj, látom olyan vagy mint az a kölyök....- forgatta szemeit.
- De....
- Nincs semmi de! Arról beszéltünk, hogy ti hősök feleslegesen kerítetek mindennek.....
- Várjunk micsoda? Mi hősök?
- Mindegy nem ez a lényeg! Adrien kedvel!
Marinette meg sem bírt szólalni, csak meredten bámult maga elé.
Tikki hamar megtalálta Adrient. A srác gondolataiba mélyedve sétált lefele, így nagyon lassú volt.
- Adrien!- csipogta.
- Te miért vagy itt? Baj van?
- Nem, ne aggódj! Csak aggódtunk Plaggal....
- Plagg és te?
- Adrien....meg kéne mondd Marinak az igazat!
- Milyen igazat?
- A kérdésére a választ! Hogy miért tőrődsz vele ennyit! Hogy kedveled!
- Ez nem ilyen könnyű!
- Dehogynem! Ha pedig félsz, akkor ne mondd el, csak utalj rá! Hidd el Adrien, jobb lesz, ha elmondod! Csalódni se fogsz! Ezt garantálom!
- Lehet igazad van!
Beszélgetésük végére visszaértek a szobába. Marinette rá sem mert nézni a srácra.
Adrien letette a vizet és a teát, majd leült az ágy szélére és megölelte a lányt.
- Annyira féltettelek!- suttogta a fiú.
Mari a meglepődöttségtől alig bírta átkarolni, nemhogy megszólalni.
- Mari én....nem akarom, hogy bármi bajod essen! K-kedvellek és....nem bírnám elviselni, ha azért esne bántódásod, mert nem tettem semmit!
A lány teljesen el volt pirulva, bár szerencséjére a láz miatt ebből szinte semmi sem látszódott.
A fiú szép, fűzöld szemeit nézte, de érezte nem tud megszólalni. Válaszul inkább szorosan magához ölelte.
Adrien megkönnyebbült. Egy pillanatig azt hitte, Mari nem Úgy érez iránta, ám ekkor kopogtattak.
- Adrien benn vagy?- hallotta meg titkárnője hangját.
- Bújj el!- fektette le a lányt, majd betakarta.
- Igen?- nyitott ajtót.
- Sabine és Tom Dupain-Cheng keres, elvileg fotózási ügy...
- Igen, meg szeretnék velük beszélni egy fontos dolgot! A szobámba jöjjenek majd!
- Tessék?!- vonta kérdőre Marinette, mikor visszaért az ágyhoz.
- É-én meg tudom magyarázni!- válaszolt kétségbeesetten a srác.

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne a következő fejezet! Úgy gondoltam még nem fejezem be, mert látok még benne folytatási lehetőséget, úgyhogy ebből a novellából még várható rész.🤗
Addig is, jó éjt!😘🌙🐾

Annalulu🐞