~Agreste lakás~

Tikki, nem nagyon értette, hogy Adrien miért nem árulta el Marinettenek az igazat. Persze tudta, hogy a hősök ilyenkor félnek, de oly hosszú idő után sem jött rá, hogy miért.
Meg persze elreppent Sabinehez és Tomhoz, hogy biztosítsa a rémült szülőket lányuk jóllétéről.
Azt, hogy a hősnő megszökött, nem tartotta jó ötletnek, de ez volt az egyetlen dolog, amit tehetett, így nem árulta el, hogy osztálytársánál kapott "menedéket". Persze a betegségről sem szólt, nehogy jobban aggódjanak.
Egyszóval tájékoztatta a Dupain-Cheng házaspárt, és megígérte, hogy minden nap, de legfeljebb két naponta elmegy és helyzetjelentést tesz. Szólt, lányuknak időre van szüksége, és így, mivel nem tehettek semmit, beletörődötek.
- Azt hiszem jobb, hogy nem mondtad el, hogy itt van....de mi lesz így? Nem....nem maradhat örökké nálam! Természetesen én szívesen látom, és.....istenem, nem akarom soha elküldeni, viszont....apámék, félek előbb utóbb megtudják.
Tikki enyhén elmosolyodott a srác kijelentésén. Nem gondolta, hogy ennyire gondoskodni akar Marinetteről.
- Igazad van! Nem maradhat sokáig, de kérlek, csak addig, amég meggyógyul!
- Nem is engedném meg, hogy elmenjen! Őszintén....nem akarom elengedni!
- Nyugodj meg! Majd lesz valahogy!- mosolygott bátorítóan a kis katica.- És nyugi, nem mondom el Marinettenek, hogy hogyan érzel iránta!- kacsintott egy kacér mosoly keretében.
Adrien enyhén elvörösödött.
- Jajj, ti ketten ugyanolyanok vagytok- nevetett.- Kislányosan elpirulgattok!
Beszélgetésüket Mari szakította félbe.
- Adrien!- hallatszott kimerült hangja.
A fiú szinte futva sietett az ágyhoz.
- Mi történt?- csillant komoly aggódalom szemében.
- T-tudsz, hozni vizet?
- Persze!- könnyebült meg.
Miután Adrien elment, Tikki is kijött a fürdőszobából.
- Mit csináltatok Adriennel?- nézett érdekesen.
- Beszélgettünk.....
- Miről?
- M-mindössze megköszöntem neki mindent...
- Értem!- törődött bele.
Ekkor egy eget rengető csattanást hallott.
- Eszedbe ne juss....
- Tikki, pöttyöket fel!- folytotta kwamijába a szót.

°°°°°

Adrien gondolataiba merülve battyogott le a vízért.
Szinte el sem tudta hinni, hogy Marinette Katica és, hogy lehet ekkora szerencsére. Mindazonáltal aggasztotta az állapota.
Gondolatai bűvköréből egy óriási robaj szakította ki, amit egy sikoly követett.
Adrien szinte lefagyott egy pillanatra.
Megfordult és visszarohant szobájába, de elkésett. Mindössze a nyitott ablak fogadta.
- Plagg, karmokat ki!
A hős kétségbeesetten szelte át Párizs háztetőit. Félt, mire odaér túl késő lesz.
- Marinette!- ordított néha, de választ nem kapott.
Követte, az akumatizált nyomait, remélte ott találja a lányt. Még Katica előtt érkezett, így elbújt, hogy a gonosz ne vegye észre, majd az árnyékokba beleolvadva kikerülte és folytatta a keresést.
Mari nagyon lassan haladt. Szédült és rettentően fázott, de nem hagyhatta cserben az embereket.
Adrien, legnagyobb meglepetésére, az Agreste lakáshoz nagyon közel talált rá a hősnőre.
- Marinette!- kiáltotta.
A lány egyből felfigyelt nevére, és teljesen lefagyott, amikor meglátta Macskát.
- F-Fekete Macska?
- Hogy gondoltad, hogy csak így kijössz majdnem negyven fokos lázzal?!
- Tessék? Honn...
- Komoly bajod eshetett volna! Mi van, ha megtalál az akuma? Mit csinálsz?! Alig állsz a lábadon és.....
- A-Adrien?
A fiú csakk akkor jött rá, higy elárulta magát, bár ez csupán egy pillanatig foglalkoztatta. Sokkal fontosabb volt neki Marinette.
- Kérlek, ne tegyél többet ilyet!- ölelte át.
A körülmények nem tették lehetővé, hogy Marinette csak egy pillanatig elcsodálkozzon, vagy lesokkolódjon a tényen, hogy megtudta társa kilétét. Mikor megérezte maga körül a fiú erős karjait, akarata ellenére is teljesen ráomlott. Nehéz volt tartania magát addig is.
- Gyere, hazaviszle....
- Nem!- engedte el, újra saját lábára állva.- Csak én tudom elkapni az akumát!
Adrien ebbe nem tudott belekötni. Akárhogy is biztonságban akarta tudni, hősök voltak. Kötelességük volt megvédeni a várost, ami néha nehéz döntésekkel járt.
- Rendben!- válaszolt komolyan.- De végig mögöttem leszel, én küzdök vele! Valamint, ha negyobb távot kell megtenni, akkor azt a botommal tesszük!
- Legyen!- nyújtotta mosolyogva öklét, mire Macska lepacsizott vele.
Ezután a fiú óvatosan átkarolta, majd emelkedni kezdtek.
Ellenfelük, aki egy szkafanderben lebegett a levegőben, iskolájuk közelében ténykedett.
- Mr. Damocles, jöjjön elő!- üvöltötte mély hangján.
- Rendben, akkor ott rakj le!- mutatott egy háztetőre a lány.
Adrien bólintott.
- Maradj mögöttem!- állt védelmezően a lány elé.
- Az Űrhajós vagyok!- fordult Párizs hősei felé az akumatizált.
- Ki gondolta volna? Bogárkám sejtetted, hogy egy űrhajóssal van dolgunk?
- Nem egy űrhajóssal, hanem Az Űrhajóssal.
- Én még mindig nem látom a különbséget....- próbálta tovább idegelni.
Terve bevált, mert ellenfele támadásba lendült.
A fiúnak nagyon megnehezítette dolgát, hogy Marinettere is figyelnie kellett.
A hősnő is látta, hogy társa csapásai egyre gyengébbek lesznek és egyre kevesebbszer támad. Nem egyszer yoyo-ját előrelendítve gáncsolta el a gonosztevőt, hogy Macska előnyhöz jusson. Olyankor a srác hálasan hátrapillantott, majd újra előrelendült.
Mari kezdte egyre nehezebben tartani magát, rettentően fázott és úgy érezte mintha lábai nem tudnák megtartani.
Ha éppen nem ellenfelüket gáncsolta ki, akkor yoyojával a Szaturnuszt ábrázoló kitűzőt próbálta valahogy leszedni a szkafanderről. Úgy sejtette, abban bújkálhat az akuma.
Mintha ezt Az Űrhajós is megérezte volna, folyton elfordult, hogy a hősnő fegyvere ne tudjon kárt tenni benne.
A következő pár támadás szinte egy másodperc töredéke alatt történt. A gonosztevő felemelte kezét, és Marinette előtt mint egy lassított felvétel szerűen játszódott le minden. Mielőtt az ütés betalált már akkor tudta, hogy fáradt társa számára kivédhetetlen lesz. Gyomorszájon találta el Macskát, aki kétrét görnyedt a fájdalomtól, majd egy újabb csapást követően a földre zuhant.
- Neee!- kiáltotta a lány erőtlenül.
Marinette nem picit ijedt meg, de nem kezdett el pánikolni. Volt már olyan, hogy társa megsérült, de akkor segítségére tudott sietni, viszont így, hogy beteg volt, már más helyzet volt.
Lehunyta szemeit, majd vett egy mély lélegzetet. Összegyűjtötte az összes maradék erejét és támadásba lendült.
Magán is meglepődve lendült előre, mert elég sok csapása betalált és nem voltak túl gyengék, viszont nagyon hamar elfáradt.
Ugyan szerencsére egy ütést sem kapott, el tudott hajolni, de pár perv alatt annyira elfáradt, hogy magától esett össze.
- Nocsak-nocsak!- kuncogott gúnyosan Az Űrhajós.- Mi történt drága Katicabogár? Várjunk! Te beteg vagy?
Marinettere mintegy igazolásszerűen jött rá a köhögőroham.
- Milyen kár!- nevetett.
Ekkor szeme körül egy lila pillangó jelent meg.
- Itt a remek alkalom! Vedd el a talizmánját, majd Fekete Macska gyűrűjét is, amég ájult!- szólt áldozatának Haláfej.
- Ahogy kívánod!- húzódott gonosz mosolyra szája, majd felemelte kezét, hogy lecsapjon a védtelen lányra.

Sziasztoook!😊

Nos, élőben jelentkezek, innen Rabacróól!🤗😂🎉
Ismét itt nyaralunk, így ha még nem unjátok, hozok egy újabb novellát (ha ezt befejeztem), ami Rabacon játszódik majd😂😊. Természetesen a "Horvátországi kirauccanás" című (lehet nem ez a címe, de fejből nem tudom😂) történetemtől független lesz, szóval senki ne vegye folytatásnak, vagy hasonlónak! Persze ha nem szeretnétek ilyen történetet, akkor jelezzétek és nem írok!
Nos a következő rész(talán befejező) hamarosan érkezik!
További szép estét!😘🌙🐾

Annalulu🐞