~Agreste ház~

Másnap Marinette zsongó fejjel ébredt. Mikor kinyitotta szemeit, hirtelen nem is tudta, hogy hol van, csak percek után realizálódott benne, hogy mi is történt.
Amint szüleire gondolt, tekintete elhomályosodott, de nem akart sírni. Letörölte ki nem buggyant könnyít, majd, Adrien ágya felé nézett.
A fiú még aludt látszólag.
Sóhajtott egyet.
Felébredése oka a hirtelen hideg volt. Bár ablak nem volt nyitva, a lány fázni kezdett. Miután kinyitotta szemeit már egyáltalán nem érezete hidegnek a levegőt, sőt takarója alatt inkább forró meleg volt.
Leszedte magáról a plédet, így valamelyest jobb volt. Felállt és odasétált a hőmérőhöz.
Huszonhárom és fél fokot mutatott. Kellemes, nem túl meleg, de nem túl hideg idő volt, a lánynak mégis nagyon melege volt.
- Jó reggelt!- hallotta Adrien kómás hangját háta mögül.
- J-jó reggelt neked is!- mosolygott kedvesen.
- Mit nézel?- ment közelebb a srác.
- Csak melegnek éreztem a szoba hőmérsékletét, viszont.....ez fura....kellemes időt mutat!- vakarta meg tarkóját.
- Nekem nincs melegem!- vonta meg vállait.
Már épp válaszra tátotta a száját, de hirtelen forogni kezdett vele a világ, szédült.
- M-minden rendben?- kérdezte Adrien. Katica kis híján összeesett, a fiú épphogy el tudta kapni.- K-katicabogár? M-mi történt?!- fektette a kanapéra.
Ekkor kopogtatást hallott.
- Adrien ébren vagy már?- hallotta Natalie hangját.
- Persze! Csak gondoltam maradok még egy kicsit az ágyban!
- Rendben, már úgysincs programod! De mi legyen a reggelivel?
- Fel tudnák hozni?
- Persze!
- Viszont nagyon éhes vagyok!
- Rendben, szólok a szakácsnak!
Adrien, egyből visszafordult a hősnőhöz.
- Mi a baj?- ült ki aggodalom arcára.
- S-semmi!- próbált felülni.- Jobb, ha megyek!- köhögött.
- Nem mehetsz sehova!- nyomta vissza.- Hisz te...- akadt el a szava.- Nagyon forró vagy! Kerítek egy lázmérőt!- állt fel.
- N-nem, igazán nincs értelme. Mennem kell!
- Így nem mehetsz!
- D-de! Így is eleget tettél értem!- állt fel nehezen.
- Marinette feküdj vissza!
A lány megfagyott.
Adrien egyből megbánta, hogy kimondta azokat a szavakat. Az, hogy Katica Marinette mint egy megérzés szerűen jutott eszébe, de nem volt biztos benne.
- Honnan...?- kérdezte halkan a lány.
Egyszerűen nem bírta tagadni, annyira le volt sokkolva.- Honnan tudod?! K-kinek mondtad még?- váltott kicsit harciasabb modorra, de mielőtt választ kaphatott volna, újra megszédült, ismételten osztálytársa kellett elkapja.
- Gy-gyere!- kísérte óvatosan saját ágyához, majd segített neki lefeküdni és jól betakarta.
Marinette még a takaró alatt is didergett.
- Miből jöttél rá?
- Tegnap amikor a hajadat törölgetted....egyszer láttalak már kibontott hajjal, amikor úszni voltunk az osztállyal. Kiszálltunk a vízből, és te egyből kiengedted a copfjaid. Azt figyeltem, hogy mennyire más vagy leengedett hajjal, mert...mert még soha nem láttalak úgy! Vi-viszont, jobb ha hozok egy lázmérőt.
- Tikki, pöttyöket le!- szólt kwamkjának, miután a srác távozott.- Sajnálom!- szabadkozott, de köhögőroham tört rá.
- Marinette, ne törődj most ezzel! Tegnap jobban kellett volna figyelj!
- Nem kellett volna megázzak?- nevetett erőtlenül.
- Ez nem vicces!- korholta komoly arckifejezéssel.
- Ugyan, semmi bajom!- kezdett újra köhögni.
- Marinette tiszta egy merő láz vagy, és csúnyán köhögsz!
- Ugyan elmúlik!
- És a szüleid?
- Mi van velük?
- Aggódnak érted!
- Tudják, hogy meg tudom védeni magam!
- Tegnap csakúgy ott ha....
- Nem Tikki, ők választották ezt! Ha nem értik, hogy nem hagyhatok fel a hősködéssel, akkor sajnos magukra maradnak. Majd láthatnak a tv-ben, ahogy épp Nadja Chamaknak adok interview-út, miután megmentettük a várost Macskával. Téma lezárva!
- Hát te kihez beszélsz?- lépett be Adrien.
- Csak a kwamimhoz....ők segítenek a hősnek átalakulni.
- Édes teremtés!- mosolygott kedvesen a srác.
Tikki tátott szájjal bámult Adrienre.
- Hogy hívják?
- Tikki!
- Sz-szia Tikki, vagyok a Katica kwami!- mutatkozott be még mindig kicsit lesokkolva.
- Minden rendben?- nézett a katicára Mari.
- P-persze csak....ki kell szellőztessem a fejem!- indult az ablak irányába.
- E-elmész?
- Csak egy fél órára....végig kell gondoljak valamit! Utána elmondom!- nyomott egy puszit a lány arcára.
- D-de Tikki! Még soha nem mentél el!
- Jó kezekben vagy, nyugi, mindjárt itt leszek! Utána esküszöm mindent elmesélek!
- R-rendben...- egyezett bele valamelyest a hősnő.
Adrien csak akkor vette igazán észre, hogy nem Katica, hanem Marinette fekszik ágyában.
Egy ideig csak nézett rá, és habár tudta az igazat, mégis csodálkozva figyelte.
Hirtelen egy lökést érzett térdénél, így kiszakadva gondolatvilágából odasétált a lányhoz, és leült az ágy szélére.
- Fázol?
- I-igen...
- Akkor, amég mérjük a lázad, hozok plusz egy plédet...talán az lesz a legjobb, ha melegebbet hozok, mint amibe aludtál. Várj itt!
Marinette egy pillanatig elgondolkodott a "várj itt" mondat értelmén, hisz nem tudott sehova se menni.
Öt-hat perc múlva a fiú is visszatért, rárakta a takarót és megnézte a lázmérőt.
,,39.8"- írta.
- Nagyon magas lázad van!- tett hidegborogatást homlokára.- Vigyáznod kéne! Mindegy, az lesz a legjobb, ha hívom a szüleid!
- Ne!
- Dehát....
- Nem szólhatsz nekik!- ült fel.- Jobb, ha megyek!
- Nem, nem mehetsz!- nyomta vissza gyengéden.- Min vesztetek így össze?
- Én...- tornázta újra ülőhelyzetbe magát.- M-megtudták, hogy én vagyok Katica és.....és nem ak...nem akarják, hogy hős legyek!- törtek elő könnyei.
Adrien közelebb hajolt, és megölelte.- A-azt mondták, hogy Párizsnak nincs rám szüksége! Csak adjam tovább a talizmánom és kész!- mondta zokogva.
- A szüleid féltenek, de nagy butaságot mondtak! Párizsnak Rád van szüksége Marinette! Nálad jobb hőst, nem kívanhat a város! Csodálatos vagy!- mondta halkan.- Ne hidd el, hogy nem érsz annyit, mint Katicabogár! Te vagy Katicabogár, akár maszkkal, akár nélküle!- tolta el egy kicsit, hogy szemébe nézhessen.
- K-köszönöm!- jelent meg halvány mosoly a lány arcán.
- Rendben, nem hívom fel a szüleid! De ez nem mehet így örökké! Kezdetnek várjuk meg, amég meggyógyulsz!
Ekkor hirtelen kopogtattak.
- Adrien itt a reggeli!
- Köszönöm, tegye le az ajtó elé, épp öltözök! Egy pillanat és kimegyek érte!
Besietett a fürdőbe, magára kapott valami ruhát és kiment a tálcáért.
Három piritóskenyeret, két muffint és egy pohár narancslevet kapott.
- Tessék, egyél egy piritóst!- adta a tányért egy kis szelet kenyérrel a lány kezébe.
Csendben fogyasztották el reggeliüket.
Közben Tikki is visszament, így az egyik muffin egy darabját ő kapta meg.
- Köszönöm! A-Adrien....lehet egy kérdésem?
- Persze!
- Tegnap....amikor megláttál az ablakból...öhm Katicaként....te....te miért hívtál be? Miért segítettél?
- Láttam, hogy fázol!- vonta meg a vállát. Nagy vihar volt, te pedig egyedül ültél ott a tetőn. Először nem értettem, hogy...hogy miért vagy kinn. Hisz nem volt sehol egy akuma.
- É-Értem....viszont ha nem baj, akkor aludnék!
- Nyugodtan! Menjek ki, hogy ne zavarjalak?
- Ne!- tiltakozott már-már túl hevesen is a lány.- M-Mármint....maradnál kérlek?- fogta meg a kezét.
- Természetesen!- mosolygott kedvesen a srác.
Mari hamar mély álomba merült. Ekkor Tikki röppent elő és kis kezével parancsolóan a fürdőszoba irányába mutatott. Adrien nem nagyon értette, hogy miért akar vele a kwami beszélni, de óvatosan lefejtette a lány ujjait kezéről és halkan bement, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Adrien mit képzeltél?!- vonta kérdőre.
- Tessék?!- nézett őszinte meglepődöttséggel a fiú.
- Miért nem mondtad el neki?
- Mármint mit? Tikki, fogalmaznál kérlek egy kicsit érthetőbben?
- Én? Én fogalmazzak érthetőbben, vagy te Fekete Macska?
- Te tudod!
- Persze, hisz az igazgatótok miatt vissza kellett változzatok és Plagg meg én láttunk titeket! Miért nem mondtad el neki, hogy te vagy Macska?
- Nem tudom! Minek mondtam volna el?
- Mert már....hogy is mondjam....te is tudod a kilétét?
- Egyelőre nem akarom ezzel traktálni! Beteg és gyenge! Majd, ha felépül.....de.....mi lesz a szüleivel?- terelte el a témát.
- Amikor elmentem nem csak gondolkodtam, hanem szóltam a Dupain-Cheng házaspárnak, hogy lányuk jól van, viszont....
- Viszont?
- Hát nem árultam el, hogy hol tartózkodik...- vakarta meg tarkóját a kis katica.

Sziasztook!😊

Nos remélem tetszik ez a rész! Próbálok nem késni a részekkel, még így se, hogy megyek nyaralni, és majd akkor is próbálok irogatni, ha már nem leszek itthon....
A következő fejezetig sziasztook!🐾

Annalulu🐞