~Dupain-Cheng lakás~

Marinette heves vitát folytatott a szüleivel.
Az elmúlt akumatámadást követően, a lány épphogy be tudott ugrani a szobájába, nyitott erkélyajtaján és egyből visszaváltozott.
- Ez meleg volt!- fújta ki magát, de amikor megfordult, édesanyját pillantotta meg.
Az asszonynak a földet súrolta az álla, a hősnő sem bírt megszólalni.
Természetesen eléggé nyitott téma maradt, akárhányszor is beszélték meg.
Aztán jött egy újabb akumatámadás. Katicának jelenése volt, így Marinette átalakult és Macskával együtt legyőzték ellenfelüket.
Aznap, mikor végeztek a gonosztevővel csöndesen készítette a család a vacsoráját, amikor a tévében a híradó következett.
- Katica és Fekete Macska imsét megmentették a várost!- harsogta Nadja Chamak.
- Tessék?!- fordult a két szülő lánya felé.
- Nem megmondtuk anyáddal, hogy nem engedjük, hogy ezt tovább folytasd?!
- Dehát Párizs számít rám!- kezdte sokadszorra a lány.
- Meg kell értened, hogy a te érdekedben mondjuk! Megsérülhetsz!- válaszolt Sabine.
- És a többszázezer lakos?! Ki menti meg őket ha Macska és én nem?! Én lezártnak tekintem a témát! Nem tudtok beleszólni! Párizsnak szüksége van rám!
- Nem rád, hanem a Katica talizmánra!- üvöltött apja, de amint kimondta, tudta túl messzire ment.
Marinette-et mindig is érzékenyen érintette ez a pont. Úgy gondolta, soha nem ér fel majd Katicabogárral, a hőssel, hisz ügyetlen, két balkezes, sokszor elront dolgokat. Így, hogy más szájából hallotta, főleg édesapjáéból, csak mégjobban elhitte téves feltételezését.
- A Katica talizmán nálam van! Ha szüksége van Párizsnak erre, engem is megkap Tikkivel együtt! Pöttyöket fel! Látom, nem tudjátok megérteni, hogy habár nem én választottam a hősködést, meg kell tennem! Ha nem vagytok képesek elfogadni, akkor jobb, ha engem is békén hagytok!- mondta, majd kiviharzott az ablakon.
- Marinette!- hallotta anyukája kiáltását, de nem fordult vissza.

°°°°°
~az Eiffel toronynál~

Tizenegyet ütött az óra, Marinette már három órája, hogy elment otthonról.
Az Eiffel torony egy vasrácsán pihen, hisz a fém, amit egész nap melegített a nap, kellemes érzetet nyújtott a hűvös éjszakában.
Nyár volt, túristák hadai sereglettek az Eiffel torony körül.
Olyan magasban, ahol a hősnő ült, senki nem láthatta, aminek külön örült.
A csillagok nem látszottak, felhők takarták.
Csak mélabúsan bámulta az éjszaka szépen kivilágított Párizst.
Még egy óra eltelt, de Katica meg sem mozdult.
Gondolataiból egy esőcsepp zökkentette ki, ami éppen arcára esett.
- Remek!
Haza nem akart menni, Katicaként nem állíthatott be sehova, ha meg Marinetteként teszi, biztosan értesítenék a szüleit.
Felállt, lecsatolta yoyo-ját és útnak indult.
Nem tudta, hogy hova megy, egyelőre egy olyan helyet keresett, ahol nem ázik meg. Saját maga is meglepődött, de egy kémény kis kiálló teteje alatt, tudott leülni. Hátát a kéménynek támasztotta, lábait felhúzta, térdeinél átölelte.
Hajnali egy volt, amikor amúgy is hűvös az idő, bár az eső csak jobban lehűtötte a levegőt, és Marinette nagyon megázott, mire megtalálta a kéményt. Amilyen kicsire csak tudta, összehúzta magát, hogy kevésbé fázzon, de így is vacogot.
Dörgött és villámlott, úgy tűnt, mintha soha nem akarna elállni.

°°°°°
~Agreste ház~

Vakáció volt, így Adrien csak éjfél körül aludt el.
Kinyitotta ablakát, és lefeküdt.
Hajnali kettő körül viszont felébredt.
Szobájában hirtelen hideg lett. Hallotta az eső kopogó hangját, majd egy hatalmas dörrenést. Fel is kelt, hogy becsukja ablakát, azonban az üvegen keresztül észrevett valamit.
Miután kicsit jobban szemügyre vette, látta, hogy nem is valamit, hanem valakit.
Egy kémény sarkában ült az illető, katicamintás kezeslábasban, fekete copfokkal.
- K-Katica?- állt el lélegzete.
El sem tudta képzelni, mit kereshet ott a lány ilyen késői órán.
Pár percig csak értetlenül bámulta a hősnőt. Látta, testartásából ítélve fázhat, méghozzá nem is kicsit. Haja csurom víz volt.
Nem várt egy pillanatot sem tovább, nem gondolkozott.
- Katicabogár!- szólt ki ablakán.
Marinette, amint meghallotta nevét odafordult, és Adrient látta meg.
A fiú intett neki, hogy menjen be.
Mari habozott. Nem tudta, hogy bemenjen, vagy ne. Végül úgy döntött, hogy ha egy kis időt marad, amég megszárad, csak nem lehet baj, így ellendítette fegyverét, majd halkan landolt a fiú szobájában.
- K-köszönöm!- suttogta, miután a srác becsukta az ablakokat.
- Miért vagy kinn ilyen későn? Egy akuma van a városban?
- N-nem igazaból....e-ez...szóval...
- Értem magánügy! Nem szeretnék tolakodni!
- Köszönöm!- mosolyodott el.- Én csak összevesztem a szüleimmel....
- Oh...sajnálom!
- Köszönöm, hogy beinvitáltál, de nem maradhatok sokáig!
- L-legalább addig maradj, amég megszártsz! Hozok egy törülközőt!
Adriennek nem kevés önuralmába került, hogy ne kezdjen el újongani. Nagyon örült, hogy végre beszélgethet a lánnyal, de aggasztotta, az hogy elszökött. El sem tudta képzelni, hogy min veszthetett össze ennyire szüleivel.
- Mióta vagy kinn?- kérdezte, miközben Katica haját törölgette.
- Este nyolc óta körübelül....
- Hisz az, már hat óra!
- Igen....
A lány ki kellett bontsa copjait, hogy jól át tudja mindehol törölni vizes haját. Nagyon jól állt neki, még úgy is hogy nedves tincsekben omlott vállára. Bár Adrienben furcsán ismerős hatást keltett.
- Köszönök mindent, de mennem kell! A te érdekedben jó, ha nem maradok!- állt fe, miután viszonylag száraz lett haja.
- De...nincs hol aludnod! É-és még mindig esik az eső! Csak ismét eláznál! Maradj itt reggelig! Kipihenten könnyebb lesz!
Szinte hallani lehetett, ahogy Marinette fejében a fogaskerekek kattogtak.
Osztálytársának igaza volt, nem volt hol aludjon. Viszont ott volt a veszélye annak, hogy véletlenül visszaváltozik, és akkor lőttek a kilétének, mégyegy ember előtt.
- Használhatnám a mosdót?- kérdezte végül meg.
- Persze!- mutatott a fürdőszoba iranyába.
- Tikki, pöttyöket le!- szólt halkan kwamijának, miután bezárta maga mögött az ajtót.
- Marinette, hogy gondoltad, hogy csakúgy elmész otthonról? E-ez nagyon felelőtlen volt, bajod eshetett volna!
- Ugyan! Katicának, hogy esne baja, ha nincs akuma a városban?
- Akkor is Mainette!
- Te is láttad, hogy nem maradhattam! Hogyan segíthetnék Macskának, ha otthon be vagyok zárva?
- Jajj kislány! Milyen helyzetekbe kevered folyton magad! Na nem baj! Megoldjuk valahogy! Rendben?- húzódott mosolyra a kis katica szája.
- Köszi!- ölelte arcához.- Viszont...képes lennél egész éjjel átalakulva lenni?
- Miért?
- Adrien ugye mondta, hogy aludjak itt és...nincs hol éjszakázzak....gondoltam maradok...
- Igen?- jelent meg huncut mosoly a kwami arcán.
- Ugyan ne is gondolj ilyenre!
- Jó, átalakulva maradhatsz!
- Köszönöm! Pöttyöket fel!
Lehúzta a wc-t és kiment a fiúhoz.
- Köszönöm, a meghívást elfogadom, amennyiben nem jelentek gondot...
- Ugyan! Csak...- vakarta meg idegesen tarkóját.- Nos...öhm...huhh, szóval nem számítottam vedégre, ezért csak egy ágy van....
- Oh...- pirult el a lány, amit szerencsére a maszk és a sötét jól elfedett.
- De tudod mit, aludj nyugodtan én a kanapén leszek!
- D-De....nem túrhatlak ki az ágyadból! Nem, majd én alszok a kanapén! Ha tudsz adni egy párnát és egy plédet, akkor tökéletes lesz! Így is kényelmesebb, mint amire számítottam, hogy lesz, tekintve, hogy elszöktem!
- D-de...
- Adrien! Nagyon kedves vagy, és nem is tudom, hogyan háláljam meg! Tökéletes lesz nekem a kanapé!- mosolygott kedvesen.
A srác nehezen, de beletörődött.
Megágyazott, majd bezárta az ajtaját, hogy véletlenül se zavarhassák. Már előre elképzelte, hogy mi történne, ha apja vagy Natalie megtudná, hogy Párizs egyik hőse ott éjszakázik!
Vakáció volt, így tudta, nem keltik, van ideje addig aludni, ameddig akar, de nem akart egyetlen váratlan látogatót se.
- Akkor jó éjszakát!- köszönt el a srác.
- Mindent köszönök!- adott egy puszit a fiú arcára Marinette. - Jó éjt neked is!- feküdt le gyorsan.
Adrien trljesen leblokkolva állt. Ha Plagg nem löki meg térdét, nem is bírt volna megmozdulni.
Lefeküdt és a plafont kezdte bámulni. Hamarosan el is mosolyodott, ahogy újra végiggondolta az egészet.

Sziasztoook!😊

Na annyian mondtátok, hogy elvakarjátok olvasni az új részt, meg érdekel, hogy összeszedtem magam és megírtam!😉
Remélem elnyerte a tetszésetek és sietek a következő résszel!
Addig is jó éjt mindenkinek!🌙🐾

Annalulu🐞