,,Ugyanaz a csipogó hang csak egy kicsit "kérgesebb" csengéssel. Hátra fordultam és megijedtem.- Jézusom Tikki, mi történt veled?!"

~Marinette~

Ijedten meredtem barátnőmre.
- A te kwamid mindig ilyen....úgy értem, mindig így nézett ki?- csodálkozott Adrien.
Tátott szájjal ráztam meg a fejem.
Tikki testét, egy- két helyen fakéreg borította. Az egyik szeménél, a hasánál és az egyik is lábacskáján. Amelyik szeme körül fakéreg volt, az a szeme zölden izzott mint Anyaföldnek.
- Amikor elhajoltál az akumatizált ember utolsó lövése elől...
- A főgyökérnél?- folytotta bele a szusszt kis kwamimba Adrien.
- Igen, akkor.- válaszolt türelmesen Tikki.- Marinette ,te lehet nem érezted, de a fülbevalódat eltalálta a lövedék.
- Jajj, annyira sajnálom- kezdtek szemembe gyűlni a könnyek.
- Nyugodj meg Marinette- karolta át a vállamat Adrien. Természetesen egyből elpitultam.- Viszont jobb lesz ha lemegyünk, már várnak.- törölgette könnyeimet.
Felállt és odanyújtotta a kezét. Elfogadtam, majd elindultunk a felnőttekhez.
Mikor leértünk minden szem ránkszegeződött, mármint a kezünkre. Mikor észrevettük, hogy még nem engedtük el egymás kezét, gyorsan félrekaptuk a fejünket, de még mindig nem váltunk el.
Nagyon ügyes vagy!- korholtam magam. Hogy megtörjem a kínos csendet, szüleim karjába vetettem magam.
- Édesem annyira aggódtunk- mondta apa és mindketten visszaöleltek.- Nem esett bajotok?
- Nem, szerencsére.- válaszoltam de gondolataim vadul száguldottak. Valamit ki kellett találjak, hogy anyáék meghívják Adrient egy ürüggyel.- Persze ez Adriennek köszönhető. Nagyon sokat segített így nem lettünk se elvarázsolva, sőt megszöktünk és elbújtunk.
- Igaz ez?- néztek kérdőn a fiúra a felnőttek.
Én alig láthatóan bólintottam, így barátom is megértette, hogy van pár dolog amit el kell rendezzünk.
- É-én csak megpróbáltam megvédeni magunkat.- modta szégyenlősen.
- Nagyon köszönjük- nyomott anya két puszit az arcára.- Hogyan hálálhatnánk meg?
- Meghívhatnánk honapra vendégségbe- vetettem fel egy ötletet.
- Ez egy egészen pompás gondolat kicsim- örvendezett anya.- Akkor eljöhetne holnap?- fordult a fiú kísérőjéhez.
- Hát holnapra nincs program. Ha az apukája is megengedi jöhet. Fel is hívom.
- Remek-mosolygott anya- jöjjön, mutatok egy nyugodtabb helyett.- vezette el egy szobába.
Apa is eloldalgott, így ketten maradtunk Adriennel. Egy ideig kínos csend telepedett ránk.
- Marinette én- kezdett bele, de közbeszóltam.
- Kérlek bármi is az, ne most. Meghallhatnak.
Bólintott de mielőtt bármit tehettem volna megölelt és megcsókolt.
- Tudd meg Bogaram, bármi legyen, ezentúl együtt oldjuk meg- érintette homlokát az enyémhez. Még sokáig így maradtam volna, de közeledő léptek zaját hallottuk így elrebbentünk egymástól.
- Este tízkor az Eiffel-torony előtt. Oké?- kérdezte még mielőtt visszajöttek volna. Óvatosan kacsintottam válaszul.
- Adrien, édesapád engedélyezte számodra a holnapi napot. Reggel kilencre akkor hozzuk Sabine. További szép estét!- búcsúzott Natalie.
Mindenkitől elköszöntünk.
Este nyolc óra volt.
Tikki! Hasított belém a gondolat. Szegény fenn van és elég érdekes az állapota.
- Anya megehetném fennt a vacsorám?
- Persze, de..... mi volt az Adriennel.- mosolygott rám anya. De nehogy azt higgyétek, hogy kedves mosoly volt. Á miért is lett volna az. Ez az alattomos, sunyi mosolya volt.
- Jajj anya semmi. Csak ugye végig együtt voltunk amíg elvitt az a valami és eléggé egymásba tartottuk a lelket.
- Igen, igen persze.- mondta, de a hangja olyan volt, mintha nem hitte volna el. Őszintén nem nagyon érdekelt mit gondol.
Felsiettem a vacsorámmal a szobámba. Vittem egy tál kekszet is kis kwamimnak.
- Tikki hoztam kekszet. Képzeld Adrien megkért, hogy találkozzunk tízkor az Eiffel-toronynál.
- De jó! Látod mondtam én, hogy kedvel.
- Jajj.... Tikki nem mehetünk.
- Miért?- értetlenkedett kis barátnőm.
- Téged el kell vigyelek a mesterhez. Át tudsz alakítani?
- Semmi bajom. Legalább is én nem érzem, hogy lenne. Különben is Marinette, miattam ne mondd le a randid.
- E-ez nem randi!- tiltakoztam hevesen- Hogy érted azt, hogy miattad? Figyelj, többet jelentesz nekem, mint egy kwami. Most azonnal indulok, csak szólok anyáéknak, hogy lefekszek.
Pár perc múlva már szuperhősruhámban feszítettem. Szerencsére a varázslat nem változtatott meg engem. Felvettem még egy katicamintás sálat és sapkát, majd indultam.
Nem telt el sok idő már a mester házánál is voltam.
- Pöttyöket le!- mondtam és mar kopogtattam is.
- Á Katica! Minek köszönhetem késői látogatásod? De folytassuk bennt itt hideg van- tessékelt be.
- Fu mester, Tikki bajban van!- mutattam meg neki.
- Ajjaj. Ez hogy történt?- kérdezte és töltött egy kis teát.
Elmeséltem neki mi történt. Persze a kínos részeket kihagytam(khm...Adrien). Mire befejeztem a poharam kiürült.
- Értem. Szerencse könnyű lesz meggyógyítani. Maradj itt 15-20 perc és jövök. Addig várj itt.
Hamarabb eltelt az idő mint gondoltam de amikor kiléptek, nagyon megijedtem. Tikki ugyanúgy nézett ki. Semmit nem változott.
- Ne-nem azt mondta könnyen rendbe hozza?- kérdeztem. A szememet szúrták a könnyeim. Nem mertem belegondolni mi történhetett, hogy a Mester sem tudott segíteni.
- Nyugodj meg, ez csak átmeneti állapot. A kérgesedés napról napra visszahúzódik majd.-mondta mosolyogva.- Valamint nyugodj meg, természetesen bármikor átalakulhatsz, rád nem fog hatni ez a varázslat, ha sietsz még odaérsz a randidra Fekete Macskával.- kacsintott rám.
- Ezt honnan tudja?- maradt tátva a szám, majd Tikkire néztem és mindemt megértettem.- Te....te....-és elnevettem magam. Nem bírtam rá haragudni.- Pöttyöket fel! További szép estét!- köszöntem el a mestertől.
- Neked is Katicabogár.
Még éppen időben érekeztem. Ránéztem egy órára. Tíz előtt volt öt perccel, de Cicuskám már ott várt.
- Hát milyen dolog ez?!- tettettem a korholást.
- Mármint mi?- értetlenkedett társam.
- Sapka és sál nélkül kijönni a hidegbe?! Még szerencse, hogy gondoltam rád is.- nyomtam a fejébe egy sapkát és a sálat is a nyakára tekertem.
- Ezt te kötötted?- csodálkozott.- És honnan tudtad, hogy hol kell kivágni a füleim helyét?
- Nem tudtam, de reméltem eltalálom.
- Köszönöm- ölelt szorosan magához. Szinte teljesen elaléltem.- Mehetünk?
- Hova?- értetlenkedtem.
- Meglepi. Kövess!- azzal ott se volt.
Elég nehéz volt követni tekintettel arra, hogy sötét volt és a ruhája is fekete, de valahogy mégissak beértem. Elállt a lélegzetem, attól, ami rám várt. Egy kis szélvédett helyet láttam. Belül minden párnákkal volt kirakva és egy vödörben tűz lobogott.
Nem bírtam megszólalni. Nem hittem, hogy ez lehetséges. Egy idő múlva valahogy mégis könyögtem azt a kérdést ami akkor legjobban foglalkoztatott.
- E...ezt te csináltad?
- Igen.- válaszolt mosolyogva.-
Tetszik?- kérdezte félénken
- Gyönyörű!
Leült és maga mellett megpaskolta a helyet, hogy üljek le, én viszont a nyakába borultam.
- Miért csináltad ezt?- kérdeztem értetlenkedve.
- Mert szeretlek.
Megdöbbentem. Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Adrien látva meglepődöttségemet közelebb hajolt és megcsókolt, majd egy elmosolyodott
- Három csók elég végre, hogy elhidd?- kérdezte.
- Ha nem lennél ilyen gúnyos sokszor könnyebb lenne- válaszoltam és szorosan hozzábújtam.
Két órán keresztül ott ültünk és beszélgettünk, nevetgéltünk, majd mikor elkezdtünk fáradni, eloltottul a tüzet.
- Nos ideje indulnom.- búcsúztam el.- Holnap korán kelünk.
- Alig várom.-mosolygott. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Jó éjt Cicus!- köszöntem de nagyon siettem, hogy nem lássa paprikavörös arcom.
Miután hazaértem és visszaváltoztam Tikki rekedtes csipogására figyeltem fel.
- Látod kislány semmi baj nem volt.- még mindig fura volt új hangja, de reméltem elmúlik a kérges testrészekkel együtt.
- Jajj, annyira boldog vagyok. De jobb lesz, ha lefekszünk, holnap egész nap Adriennel leszek, és nem szeretnék fáradt lenni.
Lefeküdtem és szinte egyből elaludtam.
Egykettőre reggel lett, és jelzett is a telefonom. Direkt már nyolckor felkeltem, hogy legyen egy óram mindenre.
Éppen kilencet ütött az óra, amikor észrevettem hogy a fésűm indákkal van körülvéve. A fogkefém és a fogkrém sem volt kivétel.
- Mi történt?- sikítottam.
A hangzavarra anya bekopogott.
- Marinette mi történt?
- Csa-csak láttam egy pókot.
- Jajj kicsim igazán kinőhetnéd ezt a fóbiád. Jobb lesz ha sietsz Adrien bármelyik pillanatban itt lehet.
- Jézusom Tikki! Mi lehet ez?!
- Ma- Marinette megfognád ezt?- nyújtott felém egy ceruzát.
Érintésemre a ceruzát mindenféle növények nőtték be és egy pillanat alatt eltűnt a ceruza.

Sziasztok!😊

Láttam, hogy nagyon kíváncsiak vagytok, ezért megírtam már ma a történetet. Remélem tetszik. Építő kritikákat természetesen elfogadok és bocsi a helyesírási hibákért bocsánat. Valamint láttam elérte novellám a 100+ megtekintést. Nagyon köszönöm, hogy olvassátok.
További ragyogó estét kívánok nektek!😘

Annalulu