~Agreste lakás~

Adrien nagyon megijedt, mikor Marinette teste megfeszült. Azt hitte a lány nem úgy érez iránta, mint ő.
- Annyira sajnálom!- kapta el gyorsan fejét.- Azt hiszem jobb ha megyek!
- Maradj!- szólt alig hallhatóan a lány.
- Te....
- Igen!- mondta, majd Adrien újra megcsókolta, de akkor Marinette is visszacsókolt.
- Annyira féltettelek! Annyira féltelek!- suttogta Adrien.- Nem megyek el mellőled, soha többet!
- A-Adrien?
- Igen?
- I-ide tudnád kérlek adni a vizet és a fájdalomcsillapítót? Annyira fáj!- engedett utat könnyeinek. Addig nem akarta mutatni fájdalmát, de nem bírta tovább.
Bevette a gyógyszert.
- Miért nem mondtad, hogy fáj? Megint visszafolytottad!
- Nem akarlak még ezzel is téged zavarni!
- Marinette, figyelj ide! Te vagy számomra a legfontosabb! Szörnyű dolog történt veled és én nem bírtam megakadályozni, ami miatt bűntudat mardos! Hallani akarom, ha bármi bajod van! Tudni akarom, ha fáj a hasad, tudni akarom, hogy mi van veled! Marinette, mikor azt mondom, hogy te vagy számomra a legfontosabb, nem viccelek, vagy nem egy nyálas szöveget másolok egy filmből! Komolyan mondom! Figyelj én....mondanom kell valamit!- változott meg hirtelen hangja, testtartása és szeme csillogása is.
- Mi a baj?- csillant aggodalom a lány szemeiben.
- Én nem akartam elmondani, de a kwamid azt mondta, hogy muszáj lesz!- állt fel.
- Tudod, hogy én vagyok Katica?
- I-igen, de nem ez az amit mondani akartam, mert ezt te is tudtad!
- Már hogy tudtam volna?! Eddig csak Macska tudta, és őt kértem is, hogy ne mondja el neked! Ő már csalódott bennem, nem akartam, hogy te is...- kezdtek hullani könnyei.
- Cssssss!- ült vissza mellé és kezei Mari arcát fogták közre.- Hogy csalódnék benned Bogaram?
- Tessék?!- kerekedtek el szemei.
Adrien még így könnyesen is gyönyörűnek találta azokat a szép azurkék szemeket.
- Én vagyok Fekete Macska!
- Te?!- mondta csodálkozva.
Pár pillanatig még bámulta társát, de hirtelen tekintete megtört.
- Akkor azért...azért csókoltál meg mert én vagyok Katica?- vette át a csodálkozás helyét a  mély szomorúság.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Nem! Kérlek soha többet ne gondold, hogy Marinette nem ér annyit, mint Katica!- ölelte át.- Csodás vagy és mindig is az leszel!
- Nem alszol ma itt?
- De! Érted mindent hercegnő!- mosolygott kedvesen.
A válasz hallatán Marinette arcán is mosoly jelent meg. Adrien nagyon megörült, hogy boldgnak látta.

°°°°°

Marinette mikor másnap feléredt, szokatlanul kényelmesnek érezte az ágyát, és amikor meglátta, hogy Adrien ölelésében fekszik, egyenesen megijedt. Pár pillanat múlva minden az eszébe jutott és valamivel nyogdotabban feküdt tovább.
Megnyugtató volt, ahogy a fiú karolta. Biztonságban érezte magát.
Ez a nyugodt érzés hamar elillant. Hasába tompa fájdalom hasított.
- Áááh!- nyögött fel és egyből a pohárért és a gyógyszerért nyúlt.
Sajnos nem érte el kis éjjeli szekrényét. Hirtelen egy másik kezet látott meg a sajátja mellett.
- Tessék!- nyújtotta a tablettát és a vizet Adrien.
- Köszi!- mondta a lány és egyből bevette a fájdalomcsillapítót.- Bocs, hogy felébresztettelek!
- Semmi baj!- mondta és átölelte.- Jó veled ébredni hercegő!
- Ugyan Cicuskám, ne halmozz el a bókjaiddal!- forgatta a szemét mosolyogva.
- Ez a pizsama nagyon kényelmes! Köszönöm mégegyszer!
- Igazán nincs mit, de azt hiszem én tartozok köszönettel!
Még elfogyasztották az ágyban a reggelit, majd felöltöztek.
Marinette szomorúan bámult ki az ablakon. Nagyon szeretett volna kinnt lenni a napsütésben. Jó érzés lett volna egy kicsit futni, járni, de mindez egy ideig csupán álom maradt számára.
- Mi a baj?- kérdezte a srác.
- Semmi, csak.....semmi!
- Marinette!
- Ahhj, csak jó lenne kimenni! Sétálni egyet, de azt hiszem a folyósó végéig sem jutnék el.- nevetett keserűen.
- Majd kitalálunk valamit! Mit szólnál, ha ma megnéznénk egy filmet? Te választasz!
- Köszönöm, de nem! Ma inkább, ha nem baj tervezgetnék!- jelent meg szomorú mosoly az arcán.
- Rendben!- nyújtotta a lány füzetét és tolltartóját.
Marinettenek igazából nem sok kedve volt tervezni, így inkább össze vissza firkálgatott.
Adrient elszomorította a tudat, hogy a lány nem boldog. Meg akarta lepni valamivel, de ugyan mivel? A lány csak ki akart menni, amit nem tehetett. De ekkor jutott eszébe valami. Szó nélkül távozott és csak egy óra múlva bukkant fel újra.
- Hol voltál?- érdeklődött Marinette.
- Csak el kellett intézzek valamit, de gyere!- vette ölébe.
- Hova viszel?- kérdezte, bár választ nem kapott.
Mikor kiértek a kertbe, Marinak leesett az álla.
- Remélem tetszik!- mondta a fiú. Átrendezte az egész helyet és így két napozóágy is odafért, a sűrű növényzet mellé.
Igazából azok trópusi növények voltak, ezért nagy leveleik miatt nem kevés munkával járt áttenni őket, úgy, hogy jók legyenek.
- Ez...ezt miattam csináltad?
- Mondtad, hogy jó lenne kimenni,- tette le az egyik ágyra.- és arra gondoltam, hogy egy kicsit ha átrendezem ezt a helyet, akkor napfény is jut be. Tudom nem olyan mint, ha kint sétálgatnál egy parkban, de....
- Ez sokkal jobb!- fogta meg a srác kezét, lehúzta magához és megcsókolta.- Köszönöm!
Egészen késő délutánig ott ültek. Beszélgettek, kártyáztak, még kinnt is ebédeltek. Marinette nagyon jól érezte magát. Élvezte a napot a bőrén, élvezte legyőzni újra és újra Adrient egy egy káryapartiban.
- Gyere, menjünk be vacsorázni!- mondta végül a fiú.
- Rendben!- mosolygott Marinette.- De először megpróbálhatnám egyedül?
Adrien először nemet akart mondani, de látva az elszántságot és némi szomort a kék szemekben, megváltozott véleménye.
- Óvatosan!
A lány szép lassan felállt és barátjába kapaszkodva tett egy lépést, majd még egyet és így haladtak. Már a házban voltak, amikor Marinette remegni kezdett.
- Ne tudok tovább menni!
Ekkor Adrien ölébe vette és felvitte szobájába.
- Ügyes voltál!- csókolta meg homlokát.- Holnap jobban fog menni! Megyek, megkérem a szakácsot, hogy hozza fel a vacsorát!
Marinette miután egyedül maradt, egy sóhaj szakadt fel belőle.
- Mi a baj?- röppent elő Tikki.
- Semmi!- eröltetett magára mosolyt, de miután ugyanolyan rosszkedvűnek tűnt, a kis kwami pár perc múlva újra megkérdezte.
- Mi a baj Marinette? Látom, hogy nincs minden rendben!
- Semmi, csak.... Adrien olyan kedves és gondoskodik rólam, de....é-én olyan hálás vagyok, de...annyira kínos ez! Nem akarok a terhére lenni! Teljesen ki vagyok szolgáltatva mindennek és mindenkinek!
Ekkor egy csattanást hallott a nyitott ablakon keresztül, és tudta, hogy menni e kell.
- Tikki, pöttyöket fel!- mondta és pár pillanat múlva márt Párizs utcáin járt. Miután átalakult, fura módon jobban érezte magát. Futni nem tudott, de sétálni igen és yoyo-ja is nála volt.

°°°°°

Adrien éppen visszafelé sietett, amikor Marinette hangjára lett figyelmes.
-...Adrien olyan kedves és gondoskodik rólam, de....é-én olyan hálás vagyok, de...annyira kínos ez! Nem akarok a terhére lenni! Teljesen ki vagyok szolgáltatva mindennek és mindenkinek!
A srác egyre letörtebben hallgatta. Már épp be akart nyitni, de ismét barátnőjét hallotta.
- Tikki, pöttyöket fel!- mondta.
Adrien egy pillanatra lefagyott. Tudta, hogy mi történt, de már késő volt. Mire beért a szobába, Marinette nem volt sehol. Csak az ablakából látott egy piros-fekete alakot elsuhanni.
- Ne! Marinette!- kiáltott utána.
Mielőtt bármit is tehetett volna, egy eget rengető hangot hallott.
- Hol van Katicabogár és Fekete Macska?- nevetett gonoszan.
Adrien agyába cikáztak a gondolatok. Tudta Bogara nem tudja egyedül legyőzni ellenfelüket és ha megsérül....
- Plagg, karmokat ki!- kiáltotta el magát és kiugrott az ablakon.
Botján bekapcsolta a helymeghatározást, és egyből a hősnő nyomába indult, de sajnos túl későn ért oda.
- Neee!- ordította.

Sziasztoook!😊

Hát itt lenne a következő rész, remélem tetszik!
Úgy látszik több fejezet lesz mint két résszel előbb gondoltam, dehát ennyi baj legyen!😅
Ééés meglett a több, mint 5K megtenkintét!🎉 Nagyon köszönöööööm!!!💙💚💛💜
A következő részig sziasztoook!🐾

Annalulu🐞