~Dupain- Cheng lakás~

Marinettenek volt némi ideje összeszedni magát, amíg az értékeket mutatta meg. Fel ugyancsak nem mehetett Tikkiért, mert nem árulhatta el titkát, bár a kis kwami már biztos felébredt a hangzavarra.

Nem bukhatok el! A maszk nélkül is én vagyok Katica!- bátorította magát.

Gyorsan felkapta a rudat, amit Adrien elejtett és támadó helyzetbe állt.
- Kislány, ez nem volt jó ötlet!- nyalta meg ajkait az idegen.
- Ha macskának is megy....- motyogta.
- Úgy is a harcias kislányokat szeretem!
Marinette egy-két ütése szerencsére betalált, de a férfi leterítette és letépte róla pólóját.
- Kár, hogy nem látja ezt a fiú! Tudod mit? Behozom a barátod, de előszőr!- vett elő egy bilincset, és egy radiátorhoz csatolta a lány kezét.- Most jöhet a barátod!- nevetett.
Marinette nem engedhette, hogy bántsa Adrient, így orrba rúgta elfogóját.
- Arghh! Ezt nem kellett volna cicám!- mártotta bele kését a lány hasába.
- Aaaaa!- kiáltott fel Marinette.
- Neee!- jelent meg Macska a bejárati ajtóban.- Hogy merte bántani?- csillant meg gyűlölet és harag könnyes szemeiben.
- Egy szuperhős? Nem baj! Veled is végzek!- törölte le orráról a vért és kihúzta a lányból kését.
Marinette újra felkiáltott a fájdalomtól.
Adrienbe a véres kés láttán harag gerjedt. Botjával kicsapta a kést a férfi kezéből és leterítette a földre, utána ráült a férfira és öklével kezdte csapkodni.
Nem tudta meddig ütötte, csak annyit, hogy egy hang állította le.
- Hagyd Fekete Macska!- jelent meg egy öregember az ajtóban.
- Ki maga?
- Hát nem ismersz meg? Engem mentettél meg év elején a zebránál.
- Tényleg! Várjunk csak! Honnan tudta ki vagyok?
- Én Fu mester vagyok. Én adtam neked Plaggot. Nyugodj meg Adrien!
A fiú meg sem tudott szólalni. Kábulatából Marinette fájdalmas nyögése szakította ki.
- Marinette!- futott a lányhoz.- Mit tett veled?- jelentek meg könnyek a szemében.- Hívja a rendőrséget és a mentőt!- kiabált kétségbeesetten a fiú.
- Állj félre kérlek!- ment közelebb az idős férfi.
- Miért?
- Nem hagyhatom, hogy Párizs egyik hőse szenvedjen!
- Tessék?!- zavarodott össze végképp a srác.
- Macska!- szólalt meg Marinette.
- Ne! Ne pazarold az erőd beszédre.
- De mondanom kell valamit! Igazat mond a Mester! É-én vagyok Katica! - mondta.
- Tessék?- nézzet a lány szemeibe.
- Cicám, te mindig ilyen lassú felfogású vagy?- jelent meg halvány mosoly arcán, de hamar leolvadt. Mintha csalódást vett volna észre a srác szemeiben.- Sajnálom, hogy én vagyok! Kérlek ne mondd el Adriennek, nem akarom, hogy ő is csalódjon!- mondta, de egyből elájult.
- Ne Marin....
- Engedj!- lökte félre a fiút Fu.
A lány felé térdelt, kimosta és összevarrta a sebet, majd bekötötte a hasát és csuklóját, még egy pólót is ráadott óvatosan.- Semmi baj nem lesz, csak pihenjen! A csuklója csúnyán megzúzódott, figyelj arra is! Tikki!- kiáltotta el magát, mire egy kis piros lény suhant oda.
- Marinette!- feküdt az arcára.- Mester? Fekete Macska?- csipogta édes hangján.
- Nyugodj meg Tikki! Macska mindent tud Marinetteről! - nyugtatta a kwamit Fu mester.
- Fekete Macska muszáj pihennie!
- Rendben! Úgyis átviszem hozzánk, ott pihenhet! És a szülei?
- Azt hiszem ez az a pillanat, amikor jobb ha nem tudják! Így könnyebb megtartani a titkot.
- De egy hét múlva visszajönnek. Annyi idő nem elég.
- Elrendezem, hogy két hetet maradjanak! Hol is vannak?
- Egy versenyen.
- Nem tudod, hogy pontosan hol?
- Nem, de majd kiderítem. Hogyan tudok üzenni?
- Mondd majd el Plaggnak, ő elrendezi.
- Rendben!
- De változz vissza! Muszáj téged is lekezeljelek! Csúnyán megsérültél.
- Honnan tudja?
- Látszik a tartásodon! Csoda, hogy eddig eljöttél!- válaszolt a Mester, majd miután a fiú visszaváltozott minden egyes kisebb sérülés lefertőtlenített, sebtapasz és gézt tett rájuk, és fáslival szinte az egész törzsét befedte.- Kész! Ezzel, most nem kell foglalkoznod negyvennyolc óráig, de utána itt ez a krém, kend be vele és mindig legyene bekötve fáslival, hacsak nem akarsz nagy fájdalmakat! A zuhanyzást is úgy old meg ebben a két napban, hogy ez rajtad van!
- Köszönöm!
- Óvatosan vidd le! Majd hívom a rendőrséget!
- De a szülei biztos megtudják így! Elviszem a legközelebbi sikátorba! Plagg, karmokat ki!
Adrien hamar odavitte a betörőt. Amikor ledobta dühvel nézett a férfira, de nem ütötte meg mégegyszer, inkább a lányhoz sietett vissza.
Visszaváltozott, felvette Marinette-et és bevitte a kocsiba úgy, hogy senki ne vegye észre, majd a lány holmiát is levitte. A lakás romos állapotban volt, de úgy döntött máskor foglalkozik vele.
- Indulhatunk!- ült be a kocsiba a lány mellé és karjával szorosan átölelte, nehogy valami baj legyen.
Adrien gondolatai csak a hősnő körül forogtak. Jobban mondva, akörül, amit mondott.

,,Sajnálom , hogy én vagyok! Kérlek ne mondd el Adriennek, nem akarom, hogy ő is csalódjon!"

Nem értette, hogyan gondolhatta, hogy csalódott benne.
Adrien mindig is csodálta Marinette-et. Mielőtt beleszeretett volna is. Mindenkit meghallgatott és mindenkinek segített, tehetséges volt, találékony. Igaz ügyetlen, de nagyon kedves, soha sem goromba, bár ki tudott állni az igazáért.
Pár perccel az indulás után Marinette kezdte szemeit nyitogatni.
- Mhmmm- nyögte.
A fiú annyira gondolataiba volt méllyedve, hogy észre sem vette.
Marinette, mikor teljesen kinyitotta szemét nem tudta hol van, azt sem, hogy mi történt, de ahogy hasába éles fájdalom nyilalt, minden az eszébe jutott. Annyit látott, hogy Adrien szorosan magához öleli, amitől elpirult.

Szedd össze magad! Fontosabb dolgod is van!- korholta magát.

- Mi történt?- kérdezte végül meg.
Adrien összerezzent a kérdés hallatán. Annyira gondolatai bűvkörében volt, hogy megijedt volna talán egy kis köhintéstől is.
- Sajnálom!- mondta a lány.
- Hogy vagy?- fordult felé egyből.
Marinette nagyon zavarba jött. Nem volt elég, hogy olyan szorosan simul hozzá, mintha...hirtelen nem is tudta mihez hasonlítsa. Nos, a két fiatal feje között szinte öt centiméter sem volt.
- Jo-jobban, de fáj!- kapta el fejét.- Tényleg! Fekete Macskával mi van?- jutott hirtelen eszébe a srác, és, hogy titka már nem titok.
Hirtelen könnyek szöktek a szemébe, majd kis patakocska ként elkezdtek csorogni. Társa csalódott benne. Egyik legnagyobb félelme igazolódott be.
- Mi a baj?
- Csalódott bennem!- mondta halkan.
- Kicsoda?- tette a tudatlant.- Mindegy is! Nem értem hogyan csalódhatott benned bárki is!
- Ezt nem értem...
- Kedves, okos és szép vagy! Mindemellett tehetséges és segítőkész! Nem értem hogyan lehet benned csalódni!
- Köszi!- jelent meg halvány mosoly az arcán.- Adrien?
- Igen?
- Köszönök mindent!
- Bárki megtette volna!
- De te tetted meg és, ezért nagyon hálás vagyok!
- Tényleg egy orvos bekötözte a hasad és a karod. Fekete Macska hívta.

Tehát azt hiszi, hogy a Mester egy orvos.

- A csuklóm miért van bekötve? - mozgatta meg de arca eltorzult a fájdalomtól.
- Csúnyán megzúzódott! Vigyázz vele!
A lány némán bólintott. Elég nehezen tudta összeszedni magát, hogy a sráccal beszéljen, miközbe csupán pár centiméter választotta el őket egymástól.
- Marinette!
- I-igen?
- Mielőtt odaértem a házatokba.....azelőtt tett valamit veled az a férfi?
- N-nem, dehogy! És miattad nem is tett!
- Nem vagyok akkora hős, mint gondolod! Az azt hiszem te vagy!
- Én? Én nem! Te jöttél és próbáltad....
- Amikor legurultam a lépcsőn- vágott a szavába- nem tudtam felállni, de mindent hallottam. Azt mondtad neki, hogy bármit megteszel, csak ne bántson! Köszönöm!
Marinette teljesen elvörösödött. Egy "nincs mit"- et is alig bírt kinyögni.
- A-a szüleim?
- Nem mondtam el nekik! Gondoltam, majd te!
- Rendben! De jobb ha nem mondon el! Most egy versenyen vannak és nem akarom, hogy miattam hazajöjjenek!

Meg azt sem, hogy megtudják, hogy mi történt!- gondolta hozzá.

- Majd kiszállunk a garázsnál, és ott megyünk fel!- szólt sofőrének.- Így senki sem tudja meg, hogy mi történt!- kacsintott a lány felé.
Marinette rámosolygott.
Pár perc múlva meg is érkeztek.
Adrien kiszállt, majd visszahajolt, hogy kivegye Marinette-et.
- Hagyd!- utasította vissza.- Eddig is túl sokat segítettél!- mosolygott kedvesen.- Megpróbálom egyedül!- nézett elszántan, majd megpróbált felállni.

Sziasztoook!😊

Meg is hoztam a következő részt!
Tudom azt mondtam, nem biztos, hogy lesz rész😅, de ez a környezet, olyan inspirálóan hat rám!☺
Természetesen még folytatom! Szerintem még 2 rész lesz, de még nem döntöttem pontosan el....
További szép napot!🐾

Annalulu🐞