~Párizsban~

Adrien, Nino, Alya és Marinette egy-egy shaket iszogattak, megünnepelve az iskola végét.
- És emlékeztek, amikor Chloé leöntötte Mrs. Bustiert?- nevetett Alya.
Marinette tekintete kacagás közben megakadt Adrien zöld szemein. Nos, ez nem lenne szokatlan, csakhogy a fiú is a lányt nézte. Egy hosszú pillanatra pillantásaik találkoztak, majd a lány gyorsan lefordította fejét itala irányába és elpirult. A srác is elkapta tekintetét és elmosolyodott, amikor látta Marinette piros arcát.
Alya és Nino természetesen észrevett mindent. Összemosolyogtak, majd valami képtelen indokkal elmentek.
Adrien idegesen vakargatta tarkóját, Marinette combjait bámulta.
- Öhm...Te mész a buliba, amire Nino hívott meg?- kérdezte végül Adrien.
- I-igazából nem tudom....
Marinette válasza kicsit lelombozta a fiút.
- Valami közbejött?
- Igen, mármint nem!- hadarta.- Csak....a szüleim elutaztak egy verseny miatt, én meg egyedül vagyok... Olyan későn, már nem jó egyedül hazajárkálni.....bevallom, kicsit félek....- húzódott szája félénk mosolyra.
- Ezt hamarabb is mondhattad volna! Nekünk nagy házunk van, apám biztos megengedte volna, hogy nálunk legyél addig! Főleg, hogy elutazott!
Marinette szinte tátott szájjal bámulta a srácot.

Most tényleg meghívott?! De vajon, csak baráti kedvességből? Vagy mert.....kedvel?- cikáztak gondolatai.

- Na-nagyon kedves vagyok, vagyis vagy! De ne-ne-ne-nem fogadhatom el!
- Ugyan miért nem? Talán ne-nem kedvelsz, vagy nem szeretnél velem időt tölteni?- tartott a legrosszabbtól.
-Jajj neem!- tette kezét a fiú karjára.- Nem kérhetek, nem várhatok és nem fogadhatok el ekkora szívességet!- mosolygott kedvesen.
Ez Adrient valamelyest megnyugtatta, viszont, az a tudat, hogy a lány egyedül kell majd legyen éjszaka, nem töltötte el biztonságérzettel.
- Dehogynem elfogadhatod! Nem akarom, hogy bármi bajod essen! Már most felhívom apám!
- Adrien, nagyon köszönöm, de nem!
- Kérlek! Nem tudnék nyugodtan aludni! Nálunk nagyon sok szoba van! - meresztett cicaszemeket.
- T-te komolyan aggódnál értem?- nézett nagy, azurkék szemeivel a srácra.
- Persze!
- Rendben, lehet elfogadom a kihívást, va-vagyis meghívást!
Lassan sétáltak a buszmegálló felé.
- Akkor, majd hívlak, hogy megengedték e!- köszönt el a lánytól.
- Rendben, és nagyon köszönöm!- intett Marinette.
Marinette gyorsan felszaladt szobájába, és örömújongásba tört ki.
- Hallottad Tikki?! Meghívott! Meghívott!
- Igen Marinette hallottam!- mosolygott a kwami.
- Várjunk!- döbbent le a lány.- Adrien komolyan megkérdezte, hogy azért nem akarok e menni mert nem kedvelem? Mivan?!?! Én teljesen össze vagyok zavarodva!
- Marinette nyugodj le!- kezdett nevetni Tikki.
- Az lesz a legjobb, ha elfoglalom magam valamivel, míg nem hív! - ült egy anyagdarabhoz és varrni kezdett.
- Nem gondolod, hogy a szüleid is fel kéne hívni?
- De igazad van! Úgy látszik te vagy az eszem!- simogatta meg a kis katica buksiát.
El is kezdte csöngetni anyukáját. Miután felvette Sabine a telefont jutott eszébe, hogy nem tudja, hogyan tudná elmagyarázni szüleinek, hogy egy FIÚ osztálytársa hívta meg.
- Hallo, szia anya!
- Szia kicsim! Minden rendben?
- Pe-persze! Öhm anya....
- Igen?
- Egyik osztálytársam elhívott magához erre a hétre! Neki is elutazott az apja és akkor nem lennénk egyedül.
- Én szívesen elengednélek, de nem várhatod el, hogy egy egész hetet ellássanak!
- Én is ugyanezt mondtam, de ragaszkodott hozzá!
- Ki is ez a rejtéles osztálytársad, akit nem nevezel nevén?
- Ohm...
- Csak nem egy fiú?- húzódott ravasz mosoly az anyuka arcára.
- D-de!
- Csaknem Adrien?
- Honnan tudtad?! Vaaaagyis miből gondoltad?
- Kislányom én mindent tudok!- nevetett.- Komolyra fordítva a szót, nem tudom, hogy jó ötlet e kilencedik után egy fiúval tölteni egy egész hetet! Bár ismerem az apukáját, de...
- Te ismered Mr. Agrestet?!
- Persze! Osztálytársak voltunk! Szóval szerintem még túl fiatal vagy, hogy a barátoddal...
- Ő nem a barátom! Csak egy haver!
- Rendben, menj, de viselkedj jól!
- Köszi! Majd holnap hívj, ha vége az első fordulónak!
- Oké! Szeretlek!
- Puszi!- tette le a telefont.
A lány nagyot sóhajtott és visszafordult a varráshoz.
Nagyjából egy óra telhetett el, mikor megcsörrent a telefonja.
- Szia Marinette!- köszönt Adrien.
- Ha-hali, vagyis sziaa!
- Ezen a héten nincs fotózás, úgyhogy nyugodtan jöhetsz!- mondta és hallatszott hangján, hogy mosolyog.
- Rendben, akkor elkezdem összepakolni a holmim és a következő busszal megyek!
- Ne, hagyjad! Az a busz ritkán jár, ismerem. Majd érted megyek kocsival! Fél óra múlva jó?
- Te, vagyis mi őőőő, vagyis igen! Jó lesz köszi!- nyomta ki gyorsan.- Ahhj Tikki, teljes bolondot fogok csinálni magamból!
- Nyugi kislány!- csipogta.- Nyugodj meg és ne gondolj arra, hogy dadogsz általában! Vagy képzeld el alsógatyában!
- Az sem lesz jó, mert akkor elpirulok! Várjunk! Te vicceltél velem!- kezdett el nevetni!
- Elég lassan esett le!- kacagott a kwami is.
- Hééé! Na de el kell kezdenem pakolni!- vett elő egy nagyobb táskát.
Már indult le, amikor zajt hallott alulról. Félve cipelte le táskáját, de a lépcső alján el is ejtette.
- Ki maga?

~Agreste lakás~

Adrien nagyon várta már, hogy mehessen Marinette-ért. Az elmúlt időben alábbhagyott lankadhatatlan szerelme Katica iránt és sokkal jobban kezdte érdekelni Marinette.
A lány nagyon kedves, segítőkész, vidám és aranyos volt. Mindenkit megértett és meghallgatott. Néha kicsit ügyetlenkedett, de ez csak még aranyosabbá tette.
Adrien rendet rakott a szobájában, az egyik vendégszobát kicsit átrendezte, hogy otthonosabb legyen, de a saját szobájába is csinált helyet ha a lány inkább ott aludna, természetesen, akkor egy másik ágyat is bevittek volna.
A fiú, amikor meghallotta, hogy Mari egyedül lesz, nagyon aggódni kezdett. Tudta, hogy betörő van Párizsban, nem akarta, hogy bármi baja essen! Valamint így lehetősége nyílt arra, hogy egy kis időt vele töltsön.
Végül elérkezett az idő. Elindultak a lányért. Adrien szíve minden egyes megtett méter után gyorsabban vert.
Megérkeztek a pékséghez. A srác boldogan kiszált a kocsiból, de mosolya egyből leolvadt. Az egyik nyitott ablakból kiabálás szűrődött ki.
- Ne kérem!- hallotta Marinette könyörgő hangját.
Adrien egyből rohanni kezdett. Feltépte az összes ajtót és berontott a nappaliba.
- Kérem hagyjon!- ült Marinette egy sarokba szorítva. Ruhái cafatokban lógtak róla. Szerencsére egy két karcoláson kívűl nem esett nagyobb baja.
Hirtelen a lány tekintete megakadt a lesokkolt fiún.
Adrient teljesen megfagyasztotta a látvány. Nem a betörőé, hiszen nála rosszabb, akumatizált emberekkel is küzdött már. Nem is a férfi kése keltette benne ezt az egyfajata félelmet. Marinette volt az oka, hogy csak állt és nem csinált semmit. A lány szemébe olyan rémültség volt, amit azelőtt soha nem látott.
Marinette valóban nagyon rémült volt. Nem változhatott át, hiszen Tikki sem volt a nappaliban. A lány szobájában aludt. De ha vele is lett volna sem lett volna jobb. Nem alakulhatott át egy ember előtt!
Szerencsére mozgékony volt és yoyoja nélkül is egész jól elboldogult.
- Menjen el a közeléből!- kiáltott Adrien.
- Különben?- indult el mosolyogva a férfi.
Adrien is közeledett és egy felmosórudat kapott a kezébe, hogy azzal védekezzen. Egy ideig így hárítgatott, de a betörő megelégelte a hasztalan csapkodással és kiverte a srác kezéből a rudat.
- Remek lesz! Végig fogod nézni, ahogy a barátnődet.....
- Nem!- ordította Adrien.
Pár csapást még kivédett, de egyszer a férfi kilökte a bejárati ajtón, majd egy lépcsősornyi gurulás után elterült.
- Szerinted mindent látni fog a barátod, akkor is ha egy kicsit meagdosom?- nézett Marinettere.
- Kérem nee! Bármit megteszek, csak ne bántsa!
- Hát így állunk? Rendben! Kezdetnek mondd el, hogy hol találom az értékeket és utána nyugodj meg, rád is időt szakítok!

°°°°°

Adrien nem bírt megmozdulni a fájdalomtól. Mindene sajgott az esés és a gurulás miatt.
- Kérem nee! Bármit megteszek, csak ne bántsa!- hallotta a lány hangját.
- Kölyök fel kell állnod!- röppent elő Plagg.
Adrien hasára fordult, de már ezt is pokoli fájdalomnak érezte. Többször megpróbált felemelkedni, de visszarogyott.
- Nem megy!- mondta.- Sajnálom Marinette!- csorgott végig egy könnycsepp az arcán.
Hirtelen Marinette zokogását hallotta és ahogy letépik róla a ruhát.
- Nem!- tornázta fel magát ülő helyzetbe.- Plagg karmokat ki!- alakult át és új erőre kapva visszasietett a szobába, de ott borzalmas látvány fogadta.
- Aaaaa!- kiáltott fel a lány.
A betörő beleszúrta kését a hasába.
- Neee!- üvöltött fel Adrien.

Sziasztooook!😊

Na mégis csak tudtam hozni egy újabb részt, remélem tetszik!
A novellák egymástól teljesen függetlenek, ezért lehet, hogy több egy időben játszódó történetet rakok fel.
A következő részt nem tudom mikor hozom, de hamarosan!
Addig is sziasztoook!🐾

Annalulu🐞