~Dupain-Cheng lakás~

Adrien nem bírt aludni, folyton Marinette járt a fejében. Egyszerűrn nem tudta kiverni a fejéből a lány lecsüggedt ajkát, szomorú tekintetét.
Fél tízkor kerültek ágyba, és mielőtt a srác bármit mondhatott volna, a hősnő elfordult és elaludt.
Adrien harmadszor nézett az órára, már fél tizenkettő volt.
Ekkor egy fura hangot hallott. Fura suttogás szerű motyogást, majd halk zokogást. Zavarában felült és Marinette arcát kezdte kémlelni, amit a sötétben nem túlságosan látott.
Óvatosan magafelé fordította és akkor látta meg, hogy a lány arcán könny csordogál.
- Sajnálom.....- motyogta alig érthetően.
A fiú keltegetni kezdte, mire Mari felriadt.
Kissé lihegve bámult maga elé pár pillanatig, majd tekintetét társára emelte.
Adrient ugyanaz a szomorú szempár fogadta.
- M-mi a baj?- kérdezte halkan a srác és kezét a lány felé nyújtotta, hogy megvígasztalja, de Marinette elhúzódott, lábait felhúzta és átölelte azokat. Maga elé bámulva ült némán a sötétben.
Adrien egy ideig nem tudta, hogy mit mondjon, vagy hogy mondjon e egyáltalán valamit.
- Marinette figyelj.....- kezdett végül bele hosszú percek után.- M-mi a baj? Mit álmodtál?
Erre a lánytól nem érkezett válasz, csak némán megrázta a fejét és letörölte folydogáló könnyeit.
A fiú lassan közelebb ment és átölelte a lányt.
Marinette teljesen lesokkolódott.
- Kérlek, ne sírj!
A hősnő szép lassan felocsúdott és hozzásimult társához, de könnyei apadhatatlanul folytak tovább.
- A-annyira sajnálom!- szólalt meg egyszercsak a lány.
- S-sajnálod?- tolta el egy kicsit magától, hogy szemébe nézhessen.- Ugyan mit sajnálsz?
- Mindent!
- Mar....- akadt el hirtelen Adrien szava.
Amikor a hősnő szemeibe nézett mindent megértett. Akkor esett le neki, hogy társa még mindig úgy gondolja, hogy nem elég jó Katicának.
- Hisz te.....te még mindig....
Mari lehajtotta a fejét.
- Kérlek figyelj rám!- fogta meg a fiú kezeivel az arcát.- N-ne gondold, hogy kevés vagy! Nálad jobb Katicabogarat nem kívánhat Párizs! Én.....- ekkor elakadt a szava és óvatosan közelebbhajolt.- Szeretlek!- fejezte mondatát, és megcsókolta a csodálkozó lányt.
Marinette hirtelen teljesen megfeszült, annyira elcsodálkozott, majd mikor Macska eltávolodott tőle egy pillanatig bámult a fiúra, viszont utána a karjaiba vetette magát.
- Köszönök mindent!- mondta könnyes szemmel.
- Érted bármit Hercegnő!
Miután elváltak a sötétben nem látszott ugyan, de Mari paradicsom vörös volt.
- Marinette én....lehet egy kérdésem?
- I-igen...
- Miért gondoltad, hogy csalódtam? Miért gondoltad, hogy nem vagy elég jó?
- A-azt hiszem már mondtam.....nem gondolom, hogy egy picit is hasonlítanék Katicára és.....Adrien én....féltem, hogy nem leszek elég jó! Nem fogok felérni a társammal, Macskával, veled....és úgy érzem, hogy félelmem valóra vált...Tudtam, ha ismerem Fekete Macskát álarc nélkül, és ő is ismer engem, akkor csalódni fog ha kiderül, hogy én vagyok Katica.....
- Hát nem megmondtam, hogy benned nem tudnék csalódni?
- E-ezt csak azért mondtad, mert.....
- Nem Marinette! Azért mondtam, mert a maszk alatti és a maszkos lány egy és ugyan az!- mosolygott kedvesen a fiú.- És kérlek, soha többet ne gondolj ilyen szörnyűséget!- szorította ismét magához.
Mari nagyon elcsodálkozott a fiú szavain, de kezdte elhinni, és belátni, hogy igaza van.
A srác nem tudta, hogy meddig tartotta karjai között a lányt, csak azt érezte, hogy barátnője légzése elmélyül, és végül teljesen elalszik. Nem volt szíve felérbreszteni, ezért óvatosan fekvő helyzetbe tornázta magát, majd Marinette-tel együtt elaludt.

°°°°°

Reggel a lány érdekes érzésre ébredt. Párnája egyenletesen emelkedett fel, majd süllyedt le, valamint valami átkarolta a derekánál.
Lassan kinyitotta a szemeit és azt látta, amint Adriennel alszik. Nem is lenne ez fura, hisz össze cannak bilincselve.
Na és ezután jöttek elő az emlékek az éjszakáról! A lány telejsen belepirult az egész helyzetbe.
Elgondolkodott azon, amit társa mondott neki korábban.
Lassan elmosolyodott és hozzásimult.
Erre évredt fel Adrien, és megsimította a lány hátát.
- Jó reggelt!- köszönt mosolyogva a srác.
Marinette paradicsomvörössé vált, egy szót sem bírt kinyögni.
A kínos pillanatot egy nagy csattanás hangja szakította félbe.
- Ugye ez nem az, amire gondolok?!- ült fel Mari.
- Attól tartok, de! Jobb, ha megnézzük.
Már másztak is ki a csapóajtón, az erkélyre.
- Ooo, ugyan ez csak egy rossz vicc!
- Ennek, most én sem örülök Bogaram! Jobb, ha sietünk! Plagg, karmokat ki!
- Tikki, pöttyöket fel!
Macska, már emelte is fel botját, de Katica megállította.
- Vigyáznunk kell! Nem tudom, hogyan fogunk így küzdeni!
- Nyugodj meg, semmi gond nem lesz!- mosolygott bíztatóan a fiú, majd lassan közelebbhajolt és óvatosan megcsókolta a lányt.
Katica belepirult, de mosolyogva nézett bele barátja szemeibe.
- Akkor gyerünk!
Az elején nagyon nehéz volt a két hősnek. Együtt kellett haladjanak, teljesen összhangban, hosz egy rossz lépés, és zuhannak is le a háztetőről!
Katicabogár magában fohászkodott, hogy ellenfelük ne legyen túl erős, különben az ő helyzetükben nagyon könnyen elveszthetik a csatát.
Az akumatizáltat könnyű volt megtalálni. Amerre járt rombolást hagyott maga után, valamint nagyából akkora volt, mint a fél Eiffel torony.
Hatalmas termete miatt akármerre járt rombolt, alakja egész emberszerű volt, azt leszámítva, hogy bőre kékes volt, néhol pikkelyes. Nyakán jobban megnézve, két fura kidudorodás volt, melyeken fura vágások díszelegtek. Nagyából kopoltyú kinézete volt, bár szerepe más volt. A kis nyílásokon vizet lövelt ki, és akit eltalált, az bezáródott egy folyadékketrecbe
- Ajjaj, most mihez kezdjünk?- vakarta meg tarkónát Macska.
Egy pillanatuk sem volt kitalálni, mert a gonosztevő feléjük fordult és rájuk üvöltött.
- Adjátok át a talizmánotokat!
- Álmodj róla halhapsi!- lendült támadásba a srác fura beszólásával a két hős.
Sajnos hamar rá kellett jönniük, hogy sem az ellenfelük termete miatt, sem összebilomcselt kezük miatt nem tudnak olyan hatékonyan támadni, ígyhát hátraugrottak és a hősnő yoyo-ját maguk előtt pörgetve védekezett, hisz Fekete Macska egy kézzel nem nagyon tudta pörgetni botját.
Marinette jobb kezével forgatta a fegyverét, lévén, hogy az volt jobbik keze, de mivel azon a csuklóján feszült a bilincs hamar elfáradt.
Sokat próbálkoztak valamilyenfajta támadással, de mindig eredménytelenül, egyre fáradtabban pattantak le a gonoszról.
Macska egyik támadási kísérleténél, nagy erővel csapta hátra a srácot a halember.
A hős hátrarepült és egy tizedmásodperc töredékével később Katicát is húzta magával. A hősnő megfékezte valahogy a zuhanást, és abban a pillanatban jött rá valamire.
- Használjuk ki a karperecek húzó erejét!- mondta társának.
- E-ezt hogy gondolod?- vakarta meg fejét, gondolkodva Adrien.
- Csak gyere és légy készenlétben!
Felugrottak egy háztetőre, majd a lány egy támadást színlelt és felugrott, de a levegőben jó erősen megpördült és a váratlan csel, és hatalmas erő hatására, Macska jó fejbe tudta vágni a férfit.
- Már érted?- kérdezte Mari, miután visszaugrottak.
- Teljes mértékben! Most én jövök!- indult futásnak, majd hirtelen elpördült és a levegőben Katica yoyo-jával felborította a még mindig kicsit csodalkozó akumatizáltat.
Párszor még eljátszották ezt, majd a gonosz egy óvatlan pillanatában, Macska megszerezte a nyakláncát, összetörte, majd társa megtisztította a kirepülő lila lepkét.
Fáradtan nyújtotta Adrien ökölpacsira  kezét, mire Marinette hozzáérintette sajátját a fiúéhoz, majd közelebb lépett és megcsókolta a srácot.
- Szép volt!

°°°°°

Este fáradtan estek az ágyba. Aznapra pont elég izgalmat éltek át, szerettek volna pihenni. Elbúcsúztak a szülőktől, majd egymás kezét fogva sétáltak fel a szobába.
- Azt hiszem ideje aludni Hercegnő!
- Egyetértek!- ásított egy nagyot a lány, majd miután barátja lefeküdt félénken hozzábújt, de egyből ellazult, mikor Adrien átölelte.
- Már-már hiányozni fog ez az együttlét Bogaram!
- Ugyan!- kacagott Mari.- Majd újra összebilimcselem magunkat, a következő akumatámadásra,ert már el is felejtettem, hogy milyen egyedül küzdeni!
- Ne pimaszkodj!- ütött kedvese orrara Macska.- Én épp bókoltam neked!
- Téged ezzel soha nem vádolnálak!
- Ezt kikérem mgamnak!
- Igen? Talán nem kellett volna ezt az egész összebilincselt helyzetet azzal kezdened, hogy megtiszteltetésnek kell vegyem, amiért ilyen sok időt tudok eltölteni veled!
- Jó-jó, megfogtál!- nevetett a hős is.- Viszont, azt hiszem, hogy sokkal könnyebb lesz majd a hétfő, egy ilyen harc után!
- Nem hiszem, hogy a könnyebb a jó szó! Inkább egyszerűbb!- nevetett Marinette.

Sziasztoook!😊

El is érkeztünk ennek a novellának a végéhez! Remélem élveztétek!
Hamarosan ki fogok rakni egy újabb előzetest, mely,egy egyrészes novellához fog tartozni!
Addig is jó éjszkát!🐾

Annalulu🐞