~Dupain-Cheng lakás~

Marinette nem tudta eldönteni, hogy mit érez. Le van sokkolódva? Vagy ideges? Esetleg pánikban van? Talán mindhárom egyszerre.
- A-Alya átjön!
- Igen?- lepődött meg Adrien is.- Akkor jobb lesz felöltözni!
- Nem!
- Tessék?!
- Mármint.....úgy értem, hogy...nem jöhet át!
- Miért nem?
- Mert megtudja, hogy összebilincseltek!
- Na és? Így is úgy is rájön egyszer!
- Ha a Mester talált megoldást, akkor nem!
- Miért is nem akarod , hogy megtudja?
- Mert....mert.....mert tudod milyen! Egyből túlkomplikálná! Túlgondolná!
- Hogyan lehet ezt a helyzetet túlgondolni?
- Há-hát....ho-hogy...tu-tu-tudod!
- Hogy egy pár vagyunk Bogaram?- ült tenyérbemászó vigyor a srác arcára.
- Ez nem vicces!
- Ennyire zavarna, ha azt hinné?
- Igen!
Ez gyengeponton érintette a fiút. Mindig is remélte, hogy Katica beleszeret, az utóbbi időben pedig Mari kezdte el érdekelni. Viszont így minden reménye darabokra tört.
- Má-mármint nem úgy értem! Persze, hogy örülnék, ha azt hinné.... mármint...nem zavarna! De nem járunk szóval....- folytatta a lány, észre sem véve a társa arcán átsuhanó szomorúságot.- Szóval.....Adrien minden rendben?
- Mhm....
- Hahóó!
- T-tessék?
- Mi bánt?- tette kezét a fiú karjára.- Nekem elmondhatod cicus!- nevetett.
- Semmi!- mosolyodott el szomorkásan.- Viszont akkor mit tegyünk?
- Marinette!- csendült meg Alya hangja a csapóajtón keresztül.
- Istenkém!- nyüszített a fel Mari.
- Most mit tegyünk?- kérdezte Adrien.
- Gyorsan a takaró alá!- nyomta a falhoz társát és jól betakarta.
- Szia csajszi!- lépett be Alya.
- Ha-Hali!
- Hát te még mindig pizsamában vagy?
- I-igen...tegnap későn feküdtem le!
- Nem akarsz lejönni?
- N-nem, ha nem baj!
- Ha te akarod! Na szóval, ugye emlékszel, hogy tegnap Nataniel és Chloe hogy összevesztek!
- Igen, hallottam az elejét!
- Hallanod kellett volna Natanielt! A mindig csöndes, és visszahúzódó srác úgy beszólt annak a kis libának, hogy Chloe teljesen lesokkolva állt a srác előtt. Utána meg hisztérikusan kirohant! Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz hétfőn!
- Ez különös! Nataniel még soha nem bukott ki!
- Jajj már ennyi az idő?! Sajnálom, de mennem kell, Ninoval találkozok! Szia csajszi!- köszönt, majd kiviharzott.
- Huhhh!- fújta ki magát Marinette.
- Ez enyhén meleg volt!- ült fel Adrien.
- Nekem mondod?!
- De nem tudjuk örökké titkolni!
- Tudom! Viszont most, inkább öltözzünk fel és együnk!

°°°°°
~ a pékségben~

- Na tudtál beszélni Marinette-tel?- kérdezte Sabine, mikor Alya kifele igyekezett.
- Igen!
- Akkor látom felkeltek! Nem éhesek?
- Mármint kik?- nézett furcsán az anyukára.
- Hát Marinette-ék!
- Marinette-ék? Többen vannak?
- Persze! Marinette és Adrien!
- A-Adrien?!
- Tudod mostanában ha akarod Marinette-et, akkor Adrient is megkapod gratisba!- kacagott Sabine.
- Tessék?! Ennyire jóban lettek?!
- Hát mondhatni össze vannak nőve!- kacagott tovább.
- De-de-de-de mi az, hogy felkeltek?
- Mondd Alya drágám jól érzed magad?
- Együtt aludtak?!
- Miért mit gondolsz, hogy máshogy?
- Mondjuk Marinette a saját ágyában és Adrien is a sajátjában!
- Azt hogyan gondolod?
- Ez milyen kérdés? Ő-ők járnak?!
- Tessék?- képedt el Sabine, majd nevetésben tört ki.- Hát látom nem mondta neked! Ez olyan tipikus Marinette!
- Mit nem mondott?!
Ekkor Nino nyitott be.
- Szia Alya! Jó napot Mrs. Dupain-Cheng! Alyaval mi van?- nézett az enyhén sokkos állapotban lévő lányra.
- Hát nem láttad, hogy Marinette és Adrien össze vannak bilincselve?
- Tessék?!- nézett össze a két fiatal.

°°°°°

Marinette és Adrien már majdnem felöltözött. Adrien éppen Marinette ruhaujját varrta össze, amikor dübörgő léptek zajára lettek figyelmesek.
Pár pillanattal később Alya rontott be feltépve a csapóajtót, háta mögött Ninoval. Látván a két fiatalt egyből megtorpant, így barátja hátának ütközött.
- A-Alya?- kérdezte már-már megrökönyödve Mari.
- Tesó, hát te....- akadt el Nino szava.
A négy fiatal csak bámult egymásra. El sem tudták hinni, azt ami épp körülöttük zajlott.
- Miért nem mondtad el?- kérdezte egy kis idő után Alya.
- É-én...cs-csak...
- Azt hiszem jobb lesz, ha leülünk, és szépen elmondotok mindent!- mondta Nino.
Adrien, és Marinette, nem tehetett semmit, így elindult a nappali irányába.
- Nos hogyan is történt?- fogta vallatóra Alya.
A két hős nem tudta, hogy hogyan kezdjenek bele. Csak ültek csöndben, és meredtek maguk elé.
- Hát...öhmmm...- kezdett bele a lány.
- Igen?
Marinak nagyon gyorsan ki kellett találnia valamit. Nem adhatta be Alyanak, hogy őt próbálta "megmenteni" Adriennel az akuma elől.
- Hát...én éppen a méteráruboltban voltam, Adrien meg...
- Cukrászdában! Mikor jöttem ki, megláttam Marinette-et, és odamentem hozzá, köszönni!
- Majd hallottunk egy kattanást, és a bilincs a kezünkön volt. Katicáék megpróbálták megoldani de nem ment....
- Hát látom nem volt szerencsétek!- szólalt meg egy kis idő múlva Nino.
- Jobban kéne vigyázzatok! Viszont! Anyukád miért mondta nekem, hogy ne legyen bűntudatom?
Mari és Adrien egy pillanatig furán néztek egymásra. Nem értették, hogy Sabine mire gondolhatott ezzel a mondattal, majd a lánynak minden leesett.
- Háááát.....az úgy volt, hogy....
- Igen?
- Anyának azt mondtuk, hogy téged akartunk elráncigálni a helyszínről, és akkor került ránk! Sajnálom, sajnálom, sajnálom!- hadarta el.
- Tessék?! M-miért mondtátok ezt?
- Az igazság sokkal ügyetlenebbül hangzik...- vakarta meg tarkóját Adrien.
- És gondolom ezt mind Marinette találta ki!- nevetett Alya.- Na jó kislány falazok nektek, de ha máskor bármi velem kapcsolatosat hazudtok, mondjátok el nekem is!
Bár kínos volt, a két fiatal valamennyire mégis örült, hogy túl vannak ezen a procedúrán.
Még egy ideig beszélgettek, majd Ninoék elbúcsúztak.
- Huuuhhh!- hagyta el Adrien száját egy nagy sóhaj.
- Huhhh bizony! Viszont csak én vagyok éhes?
- Valóban jó lenne valamit enni Bogaram!
- Nem bírod befejezni, ezt a "Bogaram" elnevezést?- húzta fel szemöldökét a lány.
- Ha a "Bogárkám" jobban tettszik...
- Na jó, most fejezd be!- kacagott.
Mondhatni kár volt, hogy ennyire önfeledten kacarászott, mert az egyik pillanatban rosszul lépett, és már borult is!
Ez normál esetben nem is lenne olyan nagy "katasztrófa", sőt Maritól még elég megszokott is. De így a bilincscsel, egy sokkal veszélyesebb mutatván volt. A lány borult és húzta magával társát.
Adrien csak annyit érzékelt, hogy karja megrántódik és borul.
Olyan gyorsan történt, de mégis a srác, barátnője feje alá tette a kezét, hogy megvédje. Még arra is figyelt, hogy ő maga se nyomja szét.
Észveszejtően közel kerültek egymáshoz! Csak nézték kikerekedett szemekkel egymást.
Adrien gyorsabban kapcsolt, és felsegítette a lány
- Öhm....köszi! É-és sajnálom!- köszönte meg pironkodva Mari.
- Semmiség!
- J-jobb lesz, ha lemegyünk valamiért a pékségbe!
Adrien nagyon kedves volt a lánnyal. Mari ezt észre is vette, de nem gondolta úgymond helyénvalónak. Nem is ez a jó szó! Inkább szomorú volt emiatt. Úgy vélte, a srác csak és kizárólag azért kedves vele, mert ő Katicabogár.
Akármit mondott Adrien, sajnos nem hitt neki
A napjuk kellemesen tellt. Még néha Mari el is felejtette aggályait, annyira jól érezte magát.
Csakhát eljött az este, és vele egy újabb fürdési procedúra!
Valahogy ismét megoldották majd lefeküdtek.
Marinette fáradtságra hivatkozva elfordult és elaludt.
Adriennek nem jött álom a szemére. Folyton azon gondolkodott, hogy miért mereng folyton olyan szomorú arccal társa. Gondolatmenetét egy fura hang szakította meg.

Halii!😊

Na itt is lenne az új rész!
Viszont van egy remek sztorim! Minap pesten utaztam BKV-val és láttam egy lányt, aki wattpadon olvas! Közel volt így kivehetően láttam, sőt el tudtam olvasni, amit ő is éppen olvasott és Láttam Marinette, Nino Adrien és Alya nevét is!😂 Gondolom magamban, hogy milyen jó ízlése van, aztán a másik pillanatban megláttam a novella végét és a nevem: ,,Annalulu🐞"
Majdnem szóltam is, hogy örülök, amiért szereti a könyvem, de le kellett szálljak!
Aki magára ismer jelentkezzen!😂
Na hozom a következő fejezetet, amint tudom!
Szép Vakációt!🐾

Annalulu🐞