~Dupain-Cheng lakás~

Marinette és Adrien belátta, hogy a srác pólóját, máshogy nem tudják levenni, csak ha levágják.
- Várj, van egy bontótűm! Szépen visszabontom a varrást az ujjánál, és újra össze lehet majd varrni! Mondjuk, amég meg vagyunk bilincselve, addig az összes pólód sorsa ez lesz! Kész is!
A srác levette magáról a pólóját.
Marinette teljesen elvörösödött. Persze álmodozott arról, hogy egyszer majd meglátja Adrient fürdőgatyában, de álmában nem gondolta volna, hogy egyszer valami hasonlót akár látni fog. No meg a körülmények is merőben mások voltak, mint képzelgéseiben.
- M-most akkor én bontom vissza a te pólód!- vakarta meg idegesen tarkóját a srác.
Mari odaadta a bontótűt, majd elfordult, hogy társa kibonthassa a felsője ujját.
- R-rendben kész vagyok! Fürödj le, addig elfordulok!- hunyta le szemét Adrien.
Marinette bemászott a kádba és elhúzta a függönyt, majd levetette ruháit és megengedte a zuhanyt.
Soha életében nem lett olyan gyorsan kész mint akkor. Sietni akart, hogy újra ruhában tudhassa magát. Törülközőjét is odakészítette, hogy egyből maga köré csavarhassa. Direkt olyan pizsamát választott, ami pántos, és pántjai kiköthetők.
- A-Adrien....
- Igen?- kérdezte még mindig csukott szemmel a srác.
- S-segítenél megkötni a felsőm pántját?
Adrien ekkor kinyitotta a szemét. Marinette egy törtfehér pizsama volt, amit zöld levelek díszítettek. A nadrágja valamivel térd felettig ért a végén fodros volt, pólója körübelül combközépig, annak az alján is fodrok helyezkedtek el.
A fiú szemében nagyon szépen festett.
Adrien is sietett a fürdéssel. Pár perc alatt lezuhanyzott, majd fogat mostak és mentek az ágyba.
Marinette éppen öltötte össze a fiú pólóját, amikor benyitott Sabine.
- Látom készen vagytok! Mi holnap korán kelünk a pékség miatt, szóval ha véletlen hangosak leszünk nem ijedj meg Adrien!
- Rendben!
- Jó éjszakát!- köszönt el az anyuka.
- Jó éjt!- búcsúzott a két fiatal is.
Marinette visszafordult a varráshoz, hogy befejezze. Súlyos és kínos csend borult rájuk.
Adrien tudta, hogy meg kell beszéljenek ezt azt a bilincses témán kívül is. Habár délután elkapkodták a "ki vagy a maszk alatt" témát, meg kellett beszélniük. Nem hallgathattak róla, mintha mi sem történt volna. A lány folyamatos csendbe burkolózása nem segített Macska helyzetén, sőt csak nehezített rajta. Nem tudta melyik lenne a jó pillanat.

Talán nincs is erre egy jó időpont sem!- elmélkedett.

Ezek fényében úgy döntött, hogy inkább nem halogatja.
- Marinette....öhm...
- Igen?
- Azt hiszem beszélnünk kell! A....a szuperhősös dologról! Figyelj....
- Nem! Nem kell beszéljünk róla! Ú-úgy értem jobb, ha nem tesszük!
- Már miért? Már megtörtént! Nem forgathatod vissza az időt!
- N-nem az! Mármint részben! Nem akartam, hogy megtudd ki vagyok!
- Dehát a Mester is mondta, hogy te id tudod, ki Rena Roogh!
- A-az más!
- Már miért lenne!
- Mert ő nem tudja, hogy én ki vagyok! Csalódna bennem, ahogy te is.
- Ez....- akadt el Adrien szava.
- Nem az vagyok akit vártál!
A srác fogta és megölelte a könnyes szemű lányt.
- Az, hogy csalódott vagyok e vagy sem, hadd döntsem el én! Hogyan csalódhatnék, az én Bogárkámban?
Marinette először megfeszült, de hamar megölelte társát.
- Köszönöm!- suttogta.
Pironkodva rebbentek el egymástól, egy kis idő után.
Marinette gondolatai sikítoztak, ordibáltak.

Megöleltem Adrieeeent!

- Vi-viszont így minden más lesz nem?
- Igen....azt hiszem! Tudjuk fedezni egymást, ha el kell tűnni valamelyikünknek.
- De....nem biztos, hogy jó ötlet suliba menni!
- Mert?
- Alya nagy Katica rajongó és....ha meglátja, hogy Adrien és Marinette és Macska meg Katica is össze vannak láncolva akkor.....nem fog gyanút?
- Az emberek vakok! Te vagy a legjobb barátnője és nem jött rá semmire.
- Már nem azért de te sem!
- Ki akarsz kezdeni velem?- nevetett a srác.
- É-én nem úgy ért- kezdte szégyenlősen....hééé! Te ugratsz!- vágta a sráchoz párnáját.
- Igen!- jelentette ki fölényesen
- Rendben akkor jobb lesz ha félsz!- kezdte csikizni.
- Neheee! Ehez nem éhér!- kacagott Mari.
- Feladod?
- Soha!
- Akkor nem hagysz más választást!
- Azt hihiszed, hohogy ilyen köhönnyen legyőzhetsz?
- Már megtettem!- mosolygott gúnyosan.
Marinette ekkor erőt vett magán és elhúzta összebilincselt kezüket. Barátja egy pillanatra meglepődött, és ezt a pillanatot kihasználva, a lány egy ügyes mozdulattal kicsavarta a fiú kezét, no persze úgy, hogy ne fájjon neki!
- Katica Macska egy-null!
Adrien nem picit csodálkozott el. Akárhogy próbált kiszabadulni nem sikerült neki.
- Rendben ezt a kört te nyerted!
- Na látod!- nevetett.
- De majd visszavágót követelek!
- Megkaphatsz egy újabb vereséget ha akarod!
- Azt majd meglátjuk!
Ekkor Marinette egy óriásit ásított. Kimerítették az aznap történtek.
- Azt hiszem ideje aludni!- vakarta meg tarkóját a srác.
Marinette volt belül, ezért a hátára feküdt. Adrien a lány felé fordulva, oldalasan helyezkedett el, hogy a bilincs ne zavarja.
A lány zavarba lett, így inkább behunyta a szemeit.
- Jó éjt!- suttogta.
- Jó éjszakát!- köszönt el a fiú is.

°°°°°

Másnap Marinette kómásan nyitogatta szemét, amikor meglátta maga előtt Adrient.
Hát mondanom sem kell, kis híján hátraugrott ijedtében, bár szerencsére hamar eszébe jutott minden.
Meg is mozgatta kezét, hátha éjszaka varázslatos módon leesett kezéről a bilincs, de cseppet sem meglepődve tapasztalta, hogy a karperec még mindig csuklóikon van.
Adrien nem nagyon akart felébredni, ezért a lány az ágy feletti polcon kezdett kaparászni telefonja után kutatva.
Azt hiszem nem is Marinetteről beszélnénk, ha nem csúszik ki a keze, amivel feltornázta magát, és rá nem esik a mellette alvó srácra.
- Auuuh...- ült fel hasát fogva Adrien.
- Jajj, annyira sajnálom!
A fiú, miután már nem csillagokat látott, meglepődve bámult a mellette lévő lányra.
- M-Marinette?
- B-bocsánat!- hajtotta le fejét a hősnő.
Adrienben egy pillanat alatt realizálódott a helyzet, miután a lány bocsánatot kért.
- Nem tudtál volna nem a gyomorszájamra esni Bogaram?- villantotta meg Macskás énjét.
- Hogy lehetsz ennyire pofátlan?- emelte fel tetetett dühvel fejét a lány.
- Vigyázz, nehogy feldurranj a méregtől!- mosolygott Marinette arcába gúnyosan.
- Elé.....
Ekkor Marinette telefonja csörrent meg. A lány elvette telefonját, de nem várt hívása érkezett.
Nagyon sokat gondolkodott már azon, hogy barátai hogyan foják kezelni a dolgot, ha netán be kell menjenek az iskolába összebilincselve. Legfőképpen talán Alya foglalkoztatta. Barátnője harsány modora nem vokt összeegyeztethető a téma diszkrét kezelésével.
Habár Marinette kételkedett abban, hogy barátnője felfedné társa előtt, hogy a lány halálosan bele van zúgva, attól még ott volt az a ,,mivan ha mégis.." kezdetű mondat.
- Mi a baj?- kerdezte Adrien, látva Mari falfehér arcát.
- A-Alya hív!
- Akkor vedd fel?- nézett furán a fiú.
Mari nyelt egy nagyot és beleszólt a telefonba.
- Sz-szia Alya!
- Hali csajszi! Borzató jó pletykám van, átugrom, hogy megbeszéljük!- szólt bele a telefonba.
- Várj Alya ne!- próbált tiltakozni, de barátnője akkor már letette a telefont.

Sziasztook!😊

Nos itt a következő fejezet!
Remélem elég jó lett a függővég, szóval tessék várni a következő részt!😉
Addig is halii!🐾

Annalulu🐞