~Dupain-Cheng lakás~

Még Marinette is érthetően hallotta Mr. Agreste kiabálását, amely a telefonból érkezett.
- TESSÉK?!- sokkolódott le a férfi, hisz jól tudta, hogy azt a bilincset nem lehet levenni, hamár az akuma rárakta.- Azonnal indulok!- csapta rá fiára a telefont.
- Idejön!- tette el kicsit csodálkozva mobilját a zsebébe.
- Addig kérsz valamit? Van baracklekváros-túros croissant.
- Igen, egyet köszönöm!
Csöndben ettek egymás mellett, amikor Adrien meglátta apja kocsiját befutni.
- Azt hiszem megjött!
- Akkor jobb ha lemegyünk!- állt fel Marinette, de visszahuppant, mert társa még nem állt fel.
- Au!- nevetett a srác, miután Mari ráesett.
- Bocsánat!- vörösödött el.
- Semmi baj! Még gyakorolnunk kell!
Marinette paradicsomvörösen hajtotta le a fejét.
Kezdte egyre jobban felfogni, hogy Adriennel beszél. Akárhogy ő volt Fekete Macska, akinek a társaságában jól érezte magát, hisz a fiú vicces volt, de Macska egy csöppet sem tetszett neki, ami ugye Adrienről nem volt elmondható.
Félt, hogy elkezd dadogni, és akkor meg lesz lőve, hisz össze vannak zárva! Bár fura módon nem jelentkezett nála egy beszédhiba se szinte.
Mikor benyitottak a pékségbe, Gabriel éppen a szülőkkel beszélt.
- Sziasztok!- köszönt kimérten.
- Szia apa!
- Jó napot!
- Sabine most meséli, hogy hogyan kerültetek az akuma közelébe. Bátor volt tőletek, hogy meg akartátok védeni a barátotokat, de jobban kéne vigyázzatok! Viszont, mi lesz így a bilincscsel?
- Katicabogár és Fekete Macska, azt mondták, hogy majd még felkeresnek minket, hogy megoldják a problémát!
- Akkorhát, valóban nincs mit tenni!
- Viszont így muszáj együtt lakjatok!- mondta Tom.
- Én három napra most elutazom, szóval aludjatok itt, utána három napot nálunk. Szerintem ez a két-két éjszakás felosztás megfelel nem?
- De, tökéletes lesz!- felelt az anyuka.
- Akkor, meg is beszéltük! Viszont mennem kell, este megy a gépem! Viselkedj jól és ha bármi van, hívd Nataliet! Majd hoznak neked ruhát, meg ami kellhet! További szép napot!
- Viszlát!- köszönt a Dupain-Cheng család.
- Szia apa!
- Mi még itt kell legyünk zárásig a pékségbe, de ti nyugodtan felmehettek!- fordult Sabine a fiatalokhoz.
Adrien elindult, de egyből meg is akadt, mert Marinette nem ment vele.
A lány teljesen gondolataiban járt, és a húzás, amit társa az elindulással produkált hozta vissza a jelenbe, majd egy "Bocs" kíséretébeb elindult.
Marinette egyből visszasüllyed gondolatvilágába. Monotonon ment barátja után, de nem is vigyelt arra, hogy mit is csinál valójában.
Adrien próbált viccelni, vagy beszélgetést kezdeményezni, de kísérletei kudarcba fulladtak. Bármit mondott, tett vagy kérdezett a válasz egy "igen", "teljesen egyet értek" vagy egy hümmögés volt, néha még az sem csak egy bólintás.
- Szerinted jól néznék ki kék hajjal?- kérdezte meg a srác végül.
- Igen jó, persze!
- Mi lenne ha felgyújtanánk a konyhát!
- Remek!
- Minden rendben?
- Igen....
- Marinette!- érintette meg, mire a lány összerezzent.
- T-tessék? Mit is mondtál?
- Hogy gyújtsuk fel a konyhát, meg hogy befesteném kékre a hajam, és te mindkettőt helyeselted!
- Tessék?!
- Mi a gond? Látom, hogy nagyon gondolkozol valamin!
- Én....- vörösödött el a lány.- én....hagyjuk nem is fon....
- Dehogynem!- szakította félbe.- Ha ennyire csöndben vagy, akkor az!
- Csak....szó szerint, össze vagyunk nőve és....jajj ez olyan kínos...
- Mi kínos?
- A-azon gondolkodtam, hogy, hogyan fogunk....átöltözni...me-meg a mosdó, fürdés....- mondta egyre halkabban és vörösebben.
- Oh...- pirult el a srác is.- Hááát.....majd megoldjuk valahogy...- vakarta idegesen a tarkóját.- Talán szégyenlős vagy előttem Bogaram?- húzódott csintalan vigyorra a fiú szája.
- Jajj ugyan, eddig, hogyan nem vettem észre, ezt az egyezést közted és Macska között?!
- Milyen egyezést?
- Ugyanolyan pofátlanok vagytok!- tolta el orránál fogva társát, bár egyből el is pirult, amint eszébe jutott, hogy valójában, Adriennel művelte ezt.
- Ti viszont egyáltalán nem hasonlítotok!- nevetett.
- E-ezt hogy érted?
- Katica egyáltalán nem pirul el soha!
- Hát...ha hiszed ha nem inkább küzdök meg száz akumával, minthogy.....- halgatott el gyorsan
- Minthogy?
Marinette rákvörös lett. Úgy akarta befejezni, mondatát, ,,minthogy beszéljen egy olyan sráccal aki bejön neki", viszont rájött, hogy nem teheti meg.
- Minthogy veled kelljen napokig összezárva legyek!- mosolygott gúnyosan Adrien arcába.
- Azt hittem már megbeszéltük, hogy velem megtiszteltetés összezárva lenni!
- Felejts el!
- Viccet félretéve, hidd el meg fogjuk oldani ezt az....együtélést!- váltott komolyra a srác.
- És mi lesz, ha jön egy újabb akumatámadás!
- Legfőképpen bízzunk abban, hogy nem lesz! Ha meg lesz.....megoldjuk!
- Na és az iskola?
- Ne foglalkozz ilyen kérdésekkel! Péntek van, lehet hétfőig talál a Mester is megoldást!
- Adrien, meghozták a csomagod!- nyitotta ki az ajtót Marinette apja, egy sporttáskával a kezében.
- Köszönöm!- ment oda.
Miután átvette a táskát Tom intett és már ott sem volt.
- Gyere, vigyük fel!
Mikor felértek a szobába, Marinette-nek ragyogó ötlete támadt.
- Alakulj át!
- Tessék?!- lepődött meg Adrien.
- A macskajaj!
- Miért?
- Szétporlaszthatja a láncokat!
- Ez nem is rossz ötlet! De talán ezt nem a szobád közepén kéne kipróbálni!
- Lehet! Akkor én is átváltozok! Tikki, pöttyöket fel!
- Plagg, karmokat ki!
Macska megfogta társa derekát és botjával felmentek az erkélyre, majd az Eiffel torony egyik rácsára.
- Macskajaj!
Adrien amint hozzáért a bilincshez az megfeketedett, majd szétrobbant, pont úgy, mint máskor.
Marinette elfordulva tartotta oda a kezét, szemét lehunyta, sőt még kezét is csukott szemhéja elé tette. Sokszor látta már társát használni erejét, de úgymond rajta még soha nem próbálta ki.
Hallotta a szokásos hangot, mint amikor, Macska "tönkretesz" valamit, és megkönnyebülten fordult vissza.
- Tessék?!- akadt ki a látvány láttán.
A bilincsnek semmi baja nem volt.
- Sajnálom!- húzta el száját a srác.
- Akkor most én jövök! Szerencsetalizmán!
A lány kezébe egy kanna hullot, amire ez volt írva; ,,Türelem!''
Marinette egyből megértette.
- Remek!
- Mi az?
- Türelmesen kell várjunk, addig, amég a Mester kitalál valamit.
- Hát, akkor menjünk vissza, mielőtt keresni kezdenek!
A lány bólintott, majd Macska megfogta és emelkedni is kezdtek.
- Sajnálom, hogy nem működött!- mondta a lány, miután visszaváltoztak szobájában.

°°°°°

A Dupain-Cheng szülők nagyon kedvesek voltak Adriennel. Vacsoránál a fiúnak teljesen szokatlan volt, hogy együtt ettek, hisz általában egyedül teltek étkezései, de nagyon élvezte az új helyzetet.
Sabine és Tom is kedvesen kérdezgette, hogy miket szeret csinálni, hogy milyen modellkedni. A srác teljesen úgy érezte magát, mintha a család része lenne.
A két fiatal a lefekvéshez készülődött.
Marinette alig mert ránézni társára. Teljesen zavarba volt. Már maga előtt látta, ahogy Adriennel próbálják levetni pólóikat.
Késleltetni is akarta a fürdést. Megágyazott, barátjának is vett elő ágyneműt, rendezgetett, pakolgatott, dehát nem bírta örökké késleltetni azt, aminek muszáj volt bekövetkeznie.

Sziasztook!😊

Nos itt ia lenne a következő fejezet!
Ugye a szereplők nagyjából 13-14 évesek ezért megpróbáltam és ezután is megpróbálom érzékeltetni, azt a szemérmességet és tulajdonképpen "gyerekességet", amilyennek gondolom, hogy egy ilyen korosztály kell legyen, amit kb a sorozatban is képviselnek, mert nem vagyok azon a véleményen, hogy elkéne vinni egy ilyen történetet a perverz irányba.
Mindössze azért írom ezt le mert nem egy olyan novellát olvastam, ahol megtették, és nem mondom h odavoltam érte.
Szeretem megőrizni a sorozat alaphangulatát ilyen téren, már amennyire tudom. Középiskolások, a meghúzzuk egymás haját témából már kinőttek, dehát én ezt nem nagyon gondolom többnek tiniszerelemnél!(remélem értitek mire gondolok!😱)
Remélem be tudtam ezt csempészni ebbe a részbe! 🐾

Annalulu🐞