~valahol Párizsban~

Katica és Fekete Macska már nagyon unta a küzdelmet. Az ellenfelük úgy viselkedett, mint egy ötéves.
Észveszejtő gyorsasággal futkosott ide-oda és levehetetlen bilincseket tett azokra az emberekre, akik utálták egymást.
Azt, hogy ki kit utál, szemüveges érzékelőjével nézte meg. Pontosan emiatt sejtette a hősnő, hogy a szemüvegben van az akuma.
- Ahj!- lendült fel egy magas épület tetejére Katica.
Macska is követte társát.
- Csak nekem van elegem ebből a......
- Ne is folytasd!- intett a lány.- Tudom mit akarsz mondani! Szerencse talizmán!- kiáltotta el magát Marinette.
A kezébe egy vastag ragasztószalag hullott. Egyből tudta mit kell tennie.
- Most te jössz Macska! Tereld el a figyelmét!- szólt társának, de mire befejezte, szem elől vesztette ellenfelüket. Már épp meg akarta kérdezni a mellette álló srácot, amikor egy kattanást hallott.

O-ooo!- futott át agyán a gondolat.

- Ti ugyan nem utáljátok egymást, de gondoltam veletek kivételt teszek!- örült magának az akumatizált.
- Ugye most viccelsz!- emelte fel karját Katica, amivel együtt társáé is fellendült.
- Szerintem nem is olyan rossz Bogaram!- nézett csábítóan társára a srác.
- Felejtsd el!- tolta el az arcát.
Amég kis vitájuk tartott, a támadó ismételten eltűnt.
- Remek!- húzta el a száját Marinette.- Így nem veszem túl sok hasznát a yoyomnak!- jegyezte meg és egy másodperccel később egy kezet érzett dereka körül, majd hirtelen emelkedni kezdett.
Egy pillanatig teljes sokkban volt, majd meglátta Macska botját, ahogy egyre növekszik, Párizs pedig egyre kisebb lesz.
- Fekete Macska légitársaság, szolgálatára!
- Köszönöm Cicuskám!- cirógatta meg a fiú állát.- De hol lehet? Macs...- szólalt meg ismét a lány, látván, hogy társa ide-oda forgatja cicafüleit.
- Készítsd a yoyod!- suttogta.- A hátunk mögött....
- Háromra!- mondta halkan a hősnő.- Nos Macska te látod?- folytatta hangosan.
- Nem, esetleg az Eiffel toronyról kéne megnézni!
- Egy! Semmi értelme, magasabban vagyunk mint a torony!
- Lehet!
- Kettő!
- Van más ötleted?
- Három!- kiáltotta el magát Marinette, mire Adrien megfordult és meglepett ellenfelük kezét a lány a ragacsos szalaggal körbe is tekerte, majd yoyojával elfogta és miután landoltak a talajon a "megkötözött" emberhez lépett, és elvette a szemüvegét.
Mari könnyen összetörte, majd a kiszálló lila kis gonosztevőt yoyojába zárva elkapta.
- Viszlát kis pillangó!- integetett a kiszálló lepkének.- Csodálatos Katicabogár!- dobta fel a cellux megmaradt részét, mire minden helyreállt. Mármint...
- Szép volt!- nyújtotta öklét a lány mire azt érezte a csúklóján valami megfeszül és egy plusz súlyt is húz magával.- Tessék?!- nézett hitetlenkedve a bilincsre, majd barátjára.
- Akárhogy is szeretem elbűvölő társaságod, ennek most én sem örülök Bogárkám!- csóválta a fejét a srác.
Adrien is pontosan fel tudta mérni a veszélyt!- Nem tudnád bevetni újra a "Csodálatos Katicabogár trükköt"?
- Hogyan?! Nincs semmi, amit a szerencsetalizmán adhatott volna.
"Bip-bip"- hallották talizmánjaik csipogását.
A hősnő egyből füléhez kapott jobb kezével, amivel Macska bal keze is lendült.
- Ez a vaca.....a Mester! Nem....nincs elég időnk!- motyogta az utolsó mondatot.
- Tessék?
- Macska vigyél egy sikátorba kérlek!
- Kérésed parancs!- válaszolt a hős és egy pillanattal később a két fiatal egy sötét utcában állt.
- Csukd be a szemed! Meg kell etetnünk a kwamikat, hogy újra átalakulhassunk és elmehessünk a Mesterhez!
- Jó ötlet!
Marinette vett egy mély levegőt és lehunyta szemhéjait.
- Pöttyöket le!
- Karmokat be!- hallotta Marinette egy pillanattal később társa hangját.
- Tikki a táskámban van egy süti! Felezd el a Macska kwamival!- mondta magabiztosan a lány, de legbelül ő is Adrienhez hasonlóan remegett.
Ugyan már csináltak ilyet, amikor az igazgatójuk vált gonosszá, nem szerették.
- Kész vagyok M....- harapta el Tikki a mondat végét.
- Én is főnök!- hallott Mari egy számára ismeretlen hangot.
Ezután a két hős visszaváltozott és kinyitották szemüket.
- Irány a Mester!- adta ki az utasítást Katica.

~a Mester háza~

A lány nehezen találta meg Fu Mester házát a magasból. Fentről Párizs teljesen másnak nézett ki
- Katica, Fekete Macska?-nyitott meglepetten ajtót a férfi.- Gyertek gyorsan be! Minek köszönhetem váratlan látogatásotok?
- Kisebb problémánk akadt.....- emelte fel kezét Macska, amivel együtt a lányé is fellendült.
- Oooo ugyan, ez könnyen megoldható! Gyertek üljetek le! Nos Wayz, kérlek nyisd ki!
A kis teknős kwami egyből bele is repült a zárba.
- Nem tudom, hogy mennyire tudjátok, de a kwamiaitok képesek zárakat kinyitni. Ez amolyan varázsképességük.
A mester épphogy befejezte mondatát, kwamija repült elé, és tehetetlenül megcsóválta fejét.
- Tessék?!- nézett hitetlenkedve a bilincsre.- Hogyan is került rátok ez a "karperec"?- kérdezte, miközben felállt és egy dobozkát vett elő.
- Nem is hallott a mai akumatámadásról?- nézett furcsán Adrien.
- Tudom, hogy volt, de ki volt az ellenfél?
- Utálatszövőnek nevezte magát. Szemüvegével megnézte, hogy ki kit utál és egy levehetetlen bilicset tett rájuk. Ránk is került, bár nálunk azt hiszem a harctempón akart lassítani. A lényeg, hogy lerendeztük! Az akuma megtisztítva, de amikor feldobtam a szerencsetalizmánom nem minden állt vissza a helyére. Mindenkiről eltűnt a karperec, csak rólunk nem.- válaszolt Katica.
- Ez érdekes....- próbálta feltörni szerszámokkal a zárat.- ....de azt hiszem ebben a esetben ezt nem tudom egyszerűen megoldani. Meg kell nézzem a könyvet, hátha ír valamit erről az igencsak érdekes helyzetről. Hosszú lesz, szóval jobb, ha hozok teát és süteményt! Maradjatok itt, beszélgessetek!
Az idő nagyon lassan telt. Az első húsz percben a két hős egyáltalán nem mert megszólalni.
Mindkettőnek az járt a fejében, hogy vajon mi lesz, ha a nincs megoldás.
- Mit gondolsz, mikor végzünk ezzel?- szólalt meg végül Marinette.
- Nem tudom....de remélem lesz megoldás! Ne érts félre csak...
- Hidd el nem értelek!- mosolygott bátorítóan a lány.- Szép is lenne, ha még veled is összevesznék, így hogy össze vagyunk láncolva!
- Ugyan Bogaram, azt hiszem el vagy tájolva! Az, hogy szerény személyemmel vagy "összenőve" a legnagyobb megtiszteltetés az életedben!
- Igen? Mesélj még!- nevetett.
- Már, hogyan ne lenne? Mibdenki megveszne azért, hogy össze legyen zárva Párizs egyik hősével! Nem mellesleg a legjobban kinéző hőssel! Egy kész álom lehet neked!
- Az, rémálom! De ezt félretéve, lehet egy kérdésem?
- Tessék csak!
- Nem változtat a képleteden az, hogy én vagyok Párizs egyik hőse? Én minden egyes nap "össze vagyok zárva" egy hőssel.
- Pont ez az! Te mindig össze vagy zárva magaddal, ezért már nem érdekes! De most nem csak magaddal, hanem velem is!- hajolt közelebb felhúzott szemöldökkel a srác, mire Katica hangosan kacagni kezdett és orránál tolta el srácot. Adrien is nevetni kezdett.
Jó kedvüket a Mester szakította meg.
- Sajnálom, hogy félbeszakítalak titeket, de végeztem a kereséssel!

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne a rész, remélem tetszik! Nem tudom, mikor hozom a következő fejezetet, de sietek!😉
Szép hétvégét!🐾

Annalulu🐞