~Dupain-Cheng lakás~

Adriennek természetesen kissé nehezére esett, beszélni Fekete Macskáról, attól függetlenül nem volt választása, hisz nem lepleződhetett le és fáradt volt ahhoz, hogy bármiféle kifogást kitaláljon, miért nem akar mesélni. Végül egész sokat beszélt róla, és legnagyobb meglepetésére ez megkönnyebbüléssel töltötte el. Mire végzett, újra a pékség előtt álltak.
- Ha fel szeretnél esetleg zárkózni Katicabogárral kapcsolatban, akkor keresd fel a Katiblogot. A barátnőm, Alya szerkezti. Megszállott Katicarajongó, mindig az események sűrűjében van. Nem egyszer került emiatt bajba.- nevetett.
- Érdekesen hangzik!
- Engem is mindig magával akar vinni, de....tudod nem vagyok egy bátor típus...- mondta kissé feszengve.
- Azok alapján, amiket hallottam nem csodálkozom, hogy nem szeretnél az akuma közelébe kerülni! Borzasztó veszélyes lehet!
- Mondjuk úgy, hogy nem vicces dolog!- húzta el száját.- Gyere, csinálok helyet fenn a cuccaidnak!
Marinette csendben pakolgatott a szekrényében, hogy Adrien ruhái is elférjenek. Természetesen gondolt a hamarosan vásárolt holmira is. Bár kicsit nehéz volt helyet szorítani, remekül megoldotta, amég a fiú a szobába járt kelt, hogy újra felfedezze azt.
- T-te kitetted ezt a képet?- szólt le hitetlenkedve az ágyról.
- Igen! Egyszer az egyik könyvből esett ki és Tik....úgy értem kiraktam. Reméltem, hogy egyszer...-sóhajtott egy nagyot-...újra találkozhatunk!- nézett fel nagy szemeivel.- Gye-gyere pakolj be!- hesegette el rossz gondolatait és székére rogyott.
- Ez egy kicsit sok hely nekem!- nevetett a srác.
- Gondoltam még veszünk ruhákat!- válaszolt, de hangja úgy csengett, mintha egy másik bolygóról beszélne.
- Minden rendben?- guggolt a lány elé.
- Mhm!- bólinott a lány, de szemei könnyesek voltak.
- Marinette....- tette kezét a lány hátára.- Mi a baj?- csillant komoly aggodalom a srác szemében.
- Még mindig alig hiszem, hoy itt vagy és...eszembe jutott Emily is és....Annyira sajnálom Adrien!- omlott a fiúra.
- Rendben, semmi baj!- ölelte át a lányt.- Minden rendben lesz!- simogatta hátát, de ő is sírt.
Mari szépen lassan megnyugodott, de barátját egy pillanatra sem engedte.
- Mi lesz ezután?- kérdezte egy kis idő múlva lány.
- Ezt én sem tudom!
- A-Adrien?
- Igen?
- Szeretnéd, hogy elkísérjelek apukádhoz?- tolta kissé távolabb magát.
- Megköszönném!- mosolygott kedvesen a fiú.
A két fiatal csak nézte egymást. Nagyon közel voltak egymáshoz, majd Adrien lassan közelebb hajolt, mire Marinette becsukta szemeit, de hiába várt. A fiú az utolsó pillanatban elkapta a fejét és elengedte Marit.
- Me-megyek lezuhanjzom! Hosszú volt a mai nap!- segítette fel a lányt.
Marinette csak gépiesen adott egy törölközőt a fiúnak, de arca komoly meglepődöttséget tükrözött, majd csendben lement a nappaliba.
- Mi volt ez kölyök?- röppent elő Plagg, miután Adrien bezárkózott a fürdőszobába.
- Nem tudom! Mit is képzeltem?!
- Én igazán nem értelek!
- Hiszen nem sétálhatok csak úgy be az életébe és bolygathatom fel azt! Nem szabadna itt lenne!- csapott a falra öklével.
- Adrien drágám, minden rendben?- hallotta kintről Sabine hangját.
- P-persze, csak....levertem az egyik tusfürdőt! S-sajnálom!- rögtönzött.
- Semmi baj, ne butáskodj!
- Te nem is figyeltél arra a lányra?!- kopogtatta meg a hős fejét a kwami.
- Szinte remeg a vágytól, hogy segíthessen neked! Nem mérges rád, nem csalódott, nem akar páros lábbal kihajítani a lakásból! Én a helyedben ezt becsülném!
- Ebben egyetértek!- jelent meg Duusu is.
- Ti ellenem szövetkeztek?- húzta fel szemöldökét a srác.
- Marinette olyannak ismer, amilyen valójában vagy! Nem gondol rád a nagy színésznő fia ként, nem kihasználni akar! Látja a maszk mögötti embert!- mosolygott kedvesen.- Szerelmes beléd!- csattant fel egy kicsit túl hangosan is.
- Csendben maradnál?- torkollta le Plagg.
- Bocsánat!- hessegette el kezével a macskát Duusu.
- Hogy mi?!? Sze-szerelmes?! Ez képtelenség! Hiszen mi inkább voltunk mindig is testvérek, mint....más. Csak az én hülye fejem képes ilyeneket gondolni.
- Nem a fejed Adrien, a szíved! Mit mondd a szíved?
- Hogy Marinette a legtüneményesebb ember akit ismerek! Hogy nem akarok elválni tőle soha, hogy....nem akarom bántani, hogy az életem árán is megvédeném!
- És?
- És nem tehetem ezt vele!
- Tessék?
- Hirtelen megjelentem és mindent összekuszáltam! Ki tudja, lehet barátja is van!
- Ezek az emberek!- fogta a fejét Plagg.
- Mondd el neki, hogyan érzel!- bújt a fiúhoz a kis páva.
- Hogy vagy?- terelte a témát Adrien.
- Megleszek!- mosolyodott el szomorkásan.- Csak hiányzik!- sóhajtott egy nagyot.

°°°°°

Este hét óra volt, amikor Marinette elment otthonról. Gondolkodni akart és azt kint tehette meg. Elment, hogy vásárolhasson Adriennek ruhákat, amég a fiú zuhanyzik. Anyukájának és apukájának csak annyit mondott, hogy kisszalőzteti a fejét. A boltok még nyolcig nyitva voltak, így ha egy kicsit sietett volt bőven ideje az üzletben. A szülők kicsit csodálkoztak, hogy gyerekük egyedül akar menni, de nem kötöttek bele. Ráfogták az Emily miatt érzett gyász hatására és Adrien hirtelen feltűnésére.
A lány el sem akarta hinni az aznap történteket. Adrien megjelent és hozta magával Emily halálhírét. Mari nem volt biztos abban, hogy jól gondolta Adrien közeledését.
- Mintha....meg akart volna csókolni?- mondta ki hangosan is.
- Határozottan meg akart!- bújt elő Tikki.
- Tessék?
- Azt hittem nekem mondtad.
- Hogy hangosan is kimondtam?
- Igen!- nevetett kissé a kwami.
- Azt mondod, hogy nem gondolom rosszul?
- Én száz százalékig biztos vagyok benne, hogy meg akart csókolni!
- Mi tarthatta vissza?
- Kérdezd meg!
- Ezt te is tudod, hogy nem így megy!
- De, hogy miért nem, azt sosem fogom megérteni!
A lány bement a boltba és elkezdett válogatni. Vett fehérneműt, zoknit két pólót, egy inget és egy gatyát. Gondolta egyelőre elég lesz, aztán a fiú is elmegy venni még magának ruhákat. Nem mert többet a kosárba rakni, félt nem találja el az ízlését. Abból indult ki, amit aznap rajta látott és amibe régen öltözködött. Már amennyire emlékezett rá.
Tíz perccel zárás előtt lépett ki a boltból, majd a buszmegállóba sietett. Pont időben érkezett, a busz már ott volt. Felszállt és leült, majd gondolkodva bámult ki az ablakon. Már maga előtt látta milyen kínos lesz, újra Adrien szemébe nézni.
- Szia csajszi!- lépett mellé hirtelen Alya.
- A-Alya?- csodálkozott rá a lányra.
- Igen? Most lett vége a filmnek.
- Szia Marinette!- köszönt Nino is.
- Nino?
- Minden rendben van?- ülte barátnője mellé.
- P-persze!- kapott észhez.- Milyen volt a mozi?
- Csak a szokásos! Milenne és Rose sírt, de ugye a csapat nem volt teljes, hisz te szoktad vezetni őket!- nevetett.
- Majd bepótolom!- kuncogott a lány is.
- Te hol voltál?
- Én vásároltam...
- Micsodát?
- Ruhákat?
- Ezt most tőlem kérdezed? Na akkor mutasd meg szépen.
- N-nem!
- Ugyan miért?
- Mert majd meglátod, ha....felveszem!
- Ne butáskodj! Mutasd már!- nyitotta szét a szatyrot.
- Öhm....Marinette ugye tudod, hogy ezek....nem női ruhák!- fogalmazott tapintatosan Nino.
- És nem is apukád stílusa, főképp nem mérete. Kinek vettél te ruhát?
- Magamnak?
- Nagyon rosszul hazudsz! Mit titkolsz kislány? Milyen fiút bújtatsz?
- Én nem bújtatok senkit!- tiltakozott túl hevesen.
Ekkor a busz bemondta a következő megálló nevét, ami Marinette megállója volt.
- Hála az égnek!- mondta kicsit túl hangosan is.- Ú-úgy értem, mennem kell! Hali!- szállt le olyan gyorsan, amennyire csak tudott.
- Itt bűzlik valami!- mondta Alya Ninonak.

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne a következő fejezet! Remélem tetszik!
Természetesen nem ez az utolsó, szóval még egyre (remélem a héten) lehet várni!
Addig is sziasztook!😘🐾

Annalulu🐞