~Amerika New York city~

Fekete Macska egy újabb bevetés után ugrott be fáradtan a szobájába az ablakon keresztül. A rendőrség újabban alkalmazta egy egy olyan előre megtervezett rajtaütésen, ahol sem a srác ügyessége, sem a gyorsasága, sem romboló ereje nem volt hátrány.
Aznap este sem volt másképp, elvégzett egy figyelem elterelést egy banda bázisán, majd segített az emberek elkapásában és hazament. De nem ment semmi sem olyan simán, mint máskor.
- A-Adrien?- hallotta meg Emily meglepődött hangját, mikor visszaváltozott.
- Anya? E-ez nem az amire gondolsz! Én csak....
- Hát jól sejtettem!
- Tessék?- hülledezett a srác.
- Ez a Mester mi mindenre képes!- kezdett el nevetni.
- Hát nem is vagy mérges? É-és milyen Mester?
- Nem tudok az lenni! Igazából ez volt a dolgod! Nem mondhattad el!
- E-ezt honnan tudod?!
- Gyere, üljünk le vacsorázni! El kell meséljek valamit, és jobb lesz, ha nem állsz!
Adrien agya zúgott a történtektől, majd miután édesanyja elkezdett mesélni, végképp lesokkolódott. Először a páva alakú brossát mutatta meg, majd előröppent egy kék lény a a háta mögül, aminek a testfelépítése kísértetiesen hasonlított Plaggére.
- Ő itt Duusu a a kwamim!- mosolygott kedvesen továbbra is Emily.
- Örülök, hogy végre beszélhetünk!- szállt egyből a fiúhoz, hogy megölelhesse.
- T-te egész végig hős voltál?!?!
- Drágám ezt magyarázom neked fél órája!
- De hisz te....
- Azt mondod öreg vagyok?- tette csípőre a kezét.
- Az anyám vagy!
Ekkor az asszony eget rengető kacagásban tört ki.
- Azt hiszed a kettő együtt lehetetlen? Hozzátenném, a te korodban lettem én is hős, és habár nagyon féltelek, attól függetlenül tudom, hogy nagy munkára vagy hivatott! Nem kerülheted el a sorsod, ezért nem tilthatom meg! Mindazonáltal nem akadályozhatod meg te sem, hogy csatlakozzak hozzád!
- Tessék?!
- Ugyan drágám nem olyan felfoghatatlan, amit ez elmúlt fél órában mondtam!
- De de de de.....
- Komolyra fordítva a szót, gratulálok! Nagyon sok rossz fiút elkaptatok és nagyon ügyes vagy! Büszke vagyok rád!
- K-köszönöm!- kezdett felócsudni a srác.- Anya? Te tudsz valamit a Párizsban ténykedő hősről? Katicabogárról!
- Attól tartok nem sokkal többet mint te! Már abból a szempontból, ahonnan téged érdekelhet.
- Ezt hogy érted?
- Nem tudom kicsoda, viszont....Ő is olyan mint mi! Az ő ereje ellentéte a tiédnek. Te pusztítasz, ő teremt. A legerősebb erőpáros a kwamik között. Ő viszont nem olyan emberekkel küzd mint te. Sokszor fordult elő már, hogy egy ember a megszerzett talizmánt nem jóra használja, hanem rosszra! Most is ez történik.- lett egyre komorabb Emily hangja.
- Mi a baj!
- Adrien remélem tévedek, de....Halálfej a pillangó talizmánt használnja, hogy felkutassa a talizmánok örzőjét és, hogy elvegye Katicabogár fülbevalóját is. A pillangó talizmán...az amikor utoljára párizsban jártunk....az...Gabrielnél volt.
- Apánál?!
- Igen! Adrien, apáddal én küzdöttem már. Nem ellene, hanem az oldalán, viszont akkor még nem Halálfej néven ismertem, és egyáltalán nem biztos, hogy most ő teszi ezt a sok szörnyű dolgot. Ő anno nem kapta a talizmánját a Mestertől, mint én, hanem lopta, amire Fu Mester nem is jött rá. Jó társ volt, így titkoltam, hogy ismerném. Apád jellemhibái ellenére, sem vagyok képes elhinni, hogy ilyenre vetemedne. Céltalan lenne. De azt hiszem számunkra nem ez a legfontosabb.
- D-de akár apa is lehet Halálfej?
- Ez merő találgatás! Ne foglalkozz vele! Most még ne, rendben?
Adrien bólintott, de nem volt abban biztos, hogy ezt félre tudja tenni egy időre.
- Szóval, milyen "bevetések" vannak láthatáron?
- E-egyelőre nincs sok. Péntek estére megbeszéltem a rendőrökkel egy járőrözést, mert kaptak egy fülest egy bankrablásról, aztán szombat szabad, de vasárnap hajnalba elvileg érkezik kétes áruval egy hajó egy közeli kikötőbe, utána semmi. Illetve megkaptam a rendőrök rádiófrekvenciáját, szóval néha azt szoktam hallgatni, hogy megtudjam mi történik a városban.
- Mit szólnál, ha elmennénk és bemutatnád a rendőr barátaidnak az új társad?
- Az új társam? Hogy téged?
- Mondtam, nem akadályozhatod meg, hogy csatlakozzam.
- Köszönöm!- ölelte meg édesanyját, majd átalakultak és kiszökkentek az ablakon.

~3 évvel később~

Pávahölgy és Fekete Macska párosa legyőzhetetlen párost alkottak. Rengeteg rossz fiút kaptak el együtt és zártak börtönbe, de idővel Adrien kezdett jobban is belegondolni a dolgokba. Anyukája rengeteget mesélt a kwamikról, a talizmánokról és erejükről (habár azt sosem árulta el, hogy honnan tud ennyit) és a srác kezdte megkérdőjelezni hasznosságát. Az ő vagy anyja szuperereje nem arra volt kitalálva, hogy zsebtolvajokat és bankrablókat kapjanak el vele, mégsem történt soha ennél több. Ha Emilyt kérdezte ő sohasem válaszolt egyenesen, mintha kerülni akarta volna a témát. Legjobb válasza az volt, amikor annyit mondott, hogy ,,Később mindent megértesz". Ezzel legalább utalhatott arra, hogy másképp lesz a jövőben.
Adrien tizennyolc éves volt, sokkal éretebb, mint mikor talizmánját kapta. Egy betörőt üldöztek, akinek pisztolya volt, így Páva pengetollas legyezője nem jött rosszul, hisz a golyók esőcseppként pattantak le a róla.
- Mikor fogy már ki a tára?
- Ez egy hatlövetű, úgyhogy ez lesz az utolsó lövése!- válaszolt futás közben az asszony.
- Mit szólnál, ha bevetnéd a különleges képességed?
- A szörny őt védené! Ránk mérges nem jó ötle....
Ekkor az utolsó lövés is eldördült, ami Emily kitűzőjét találta el.
- Nee!- kiáltott Adrien, és anyjához szaladt.
- S-semmi baj!- köhögött.- Cs-csak a talizmánom volt.- Mutatott repedt ékszerére.- Menjünk!- állt fel, de tartásán látszott, hogy nincs jól.
- Le kéne ülnöd!- fogta kétségbeesetten édesanyját a hős.
Emilyre újabb köhögőroham jött, de erőt vett magán és felegyenesedett.
- Semmi baj!- eredt futásnak, de messze nem érezte olyan jó magát, mint mutatta. Egész teste égett, mintha csak őt találta el volna a golyó, pedig az lepattant brossáról. Néha alig kapott levegőt, de remélte, amint visszaváltozik, ez az érzés megszűnik.
Ekkor egy hatalmas becsapódást hallott tőle balra, így a hang irányába sietett. Szerencsére nem az fogadta, amitől félt, ugyanis Adrien elkapta a betörőt és már a rendőröket is értesítette, a férfit pedig megbilincselte.
- Jó voltál!- szólt elismerően fiához, azonban mellkasába hirtelen erős fájdalom nyilallt és összeesett.
- Anya!- szaladt hozzá a fiú, majd ölbevette és elszökkent.- Mi történt?- kérdezte aggódva, miután biztos helyre értek.
- S-semmi, vagyis....nem tudom! Mintha kihatna rám a talizmán sérülése.- válaszolta erőtlenül. Amint kimondta, egy újabb fájdalomhullám söpört rajta végig, amitől már könnyek szöktek szemébe.
- Cs-csak változz vissza, akkor megszűnik! Hiszen a talizmánod sérült!
- Ma nagyon ü....- kezdett köhögni.- ....nagyon ügyes voltál! B-büszke vagyok rád! E-ez a tied!- vette le brossát.
- D-de mit kezdjek vele?
- Menj vissza Párizsba! Menj vissza Marinette-hez!
- Marinette? N-nem nélküled nem megyek!- szorította anyja kezét arcához, de hiába. Emily nem válaszolt többé.

Sziasztook!😊

Nos kész is lenne egy új rész, remélem tetszik!
Jövő héten hozom a következőt, minnél hamarabb!
Addig is sziasztook!😘🐾

Annalulu🐞