~Dupain-Cheng pékség~

Marinette mindig is jó kislány volt szülei nagy szerencséjére. Mindenhol el tudta magát foglalni, könnyen feltalálta magát. A házaspárnak természetesen könnyebb lett volna bébiszittert keresni vagy egy alkalmazottat felvenni a pékségbe, de szerették ha gyerekük velük van. 
Ha kisebb volt a forgalom, akkor Sabine azt is megengedte, hogy kinyissa a kasszát és beletegye a pénzt, amég ő maga a visszajáróval matatott.
Egyik nap Emily Agreste, a híres színésznő látogatott el a boltba fiával, a négy éves Adriennel. A közeli parkban sétálgattak, amikor Adrien meglátta a pékséget és húzni kezdte anyukáját, hogy bemenjenek. Emily nem értette fia hirtelen lelkesedését, hiszen azelőtt egy órával ebédeltek, így kizárt volt, hogy éhes legyen, és mégis olyan hevesen ráncigálta a karját, mintha egész nap nem adtak volna neki egy falatot sem!
- Rendben drágám, de csak egy péksütit kapsz!- kacagott az asszony.
- Jó napot!- köszönt Sabine mosolyogva, de egyből elsápadt.- H-hiszen ön.....Emily Agreste!
- Kérem ne ilyen hangosan!- csukta be gyorsan maga mögött az ajtót.
- Ohh elnézést! Csak tudja....ez hihetetlen!- mosolygott.- Mit adhatok?
- Adrien mit szeretnél?- fordult fiához, de ő nem válaszolt.- Adrien mit néz.....- követte a gyerek tekintetét Marinette- ig.- Szia kedves!- köszönt a lánynak.
- Marinette köszönj szépen!- szólt Mrs. Dupain-Cheng.
- Cs-csókolom!- nézte még mindig kikerekedett szemekkel Adrient.
- Azt hiszem ez valaminek a kezdete!- kacsintott Emily Sabinere.- Hogy hívják?
- Marinette.
- Rendben Adrien, köszönj Marinette-nek!
- Sz-szia!
- Hello!- viszonozta a lány, de a szemkontaktust nem szakították meg.
- Akkor egy nutellás croissantot kérnénk!- mondta végül Mrs. Agreste.- Holnap esetleg egy közös jatszóterezés itt a parkban?
- Remek ötlet!- adta ki Sabine a péksütit.- További szép napot!
- Bocsánat tegeződhetnénk?
- Persze! Viszont akkor....- nyújtotta kezét.- Sabine Dupain-Cheng!
- Örvendek! Akkor holnap háromkor megfelel?
- Persze! Sziasztok!
- Sziasztok!- búcsúzott Emily is.
Adrient alig lehetett kivinni, olyan mélyen nézték egymást Marinette-tel.

°°°°°

Természetesen másnap a két gyerek jót játszott. Egy ideig úgyanúgy furán nézegették egymást, azonban hamar feloldódtak.
- Játszunk szuperhősöset!- nevetett Mari.
- Rendben én leszek Superman!
- Neem! Te nem vagy olyan mint Superman! Inkább mint.....a pólód! Egy fekete macska!
- Fekete macska?- értetlenkedett.- Dehát az Macskanő és ő lány!
- De te lehetnél a fiú!
- És akkor te mi leszel?- kérdezett vissza.
- Nem tudom! Talán pillangó.....- húzta el kissé száját.
- Vagy lehetnél egy katicabogár mint ez itt!- mutatott a homokozó szélére szállt bogárra.
- Rendben!- vigyorgott a lány.- Akkor mi vagyunk Katicabogár és Fekete Macska a két szuperhős, akik a gonoszok ellen küzdenek!
- De mi a szuperképességünk?
- Hát.....én repülök, mint egy katica és te.....mi lenne, ha nagyon gyorsan tudnál futni, és mindig a talpadra érkeznél ha ugrasz vagy esel?
Így tervezgette a két gyerek játékukat. Idejük hamar lejárt és menniük kellett. A két anyuka éppen a nagy félelmetes fagylaltemberrel való küzdelemből szakította ki őket, de megígérték, hogy másnap is együtt játszhatnak.
Így ment ez napokig majd hetekig, amég vége nem lett a nyárnak és nem kezdődött az óvoda. Egy idő után átmentek egymáshoz, így több időt tudtak együtt tölteni. Amikor a Dupain-Cheng házban voltak, finom sütiket kaptak, valamint a Marinette szobájában felépített állandó hadi állásukat építgették. Amikor az Agreste házban játszottak Emily sokat zongorázott nekik, amit Mari nagy érdeklődéssel hallgatott, majd mikor az anyuka végzett, Adrien tanította barátnőjét arra, amit már ő maga is tudott.
Ősszel Adrien nagyon elszonytolodott, amikor megtudta, hogy nem láthatja minden nap Marinette-et. Nem szeretett óvodába járni, hisz ott nem volt túl sok barátja, főleg olyan jó nem, mint Marinette, csak egy idegesítő lány Chloé és barátnője Sabrina. Emily is látta, hogy fia boldogtalan, ezért az őszi szünetben nagy meglepetéssel készült számára.
- Gyere ülj le mellém!-  paskolta meg maga mellett a helyet egyik este.- Van egy nagy hírem!
- Holnap nálunk aludhat Marinette?- csillant fel a fiú szeme.
- Ez egy remek ötlet, de most nem erről szeretnék beszélni veled! A szünet után nem mész többet az óvodádba!
- Hogy-hogy?- tátotta el száját.
- Hát mondtad, hogy nem érzed jól magad ott, ezért kiirattalak!
- Akkor hova fogok járni?
- Marinettetel fogsz egy óvodába járni!
- Tényleg?- csillant fel szeme.
- Igen! El tudtam intézni, hogy egy csoportba kerüljetek!
- Köszönöm!- ölelte át szorosan anyukáját.- Ugye felhívhatom és elmondhatom neki?
- Ilyenkor? Dehát este nyolc óra van, biztos vacsorázik, vagy fürdik már!- nevetett.
- Kérleeek!- nézett nagy, fű zöld szemeivel kérlelően anyukájára.
- Rendben, megpróbálom felhívni! És akkor biztosan szeretnéd, hogy nálunk aludjon?
- Igen!
- Rendben, kérdezd meg azt is!
Emily mosolyogva figyelte fiát, miközben Marinettetel beszélt. Nagyon boldog volt.
- Kivel telefonál?- kérdezte szintén mosolyogva a haza érkező Mr. Agreste.
- Neked is szép estét! Marinettetel. Elmondtam neki, hogy óvodát vált. Holnap is dolgozol?
- Igen sajnos!
- Egyre többet Gabriel!
- Nyugodj meg, ebben a hónapban végzünk ezzel a projekttel és minden visszaáll a normális kerékvágásba! Ne aggódj!- csókolta meg feleségét.

°°°°°

Az évek teltek, de Adrien és Marinette barátsága nem szakadt meg.
Adrien apja kérésére modellkedni kezdett, aminek Emily ugyan nem örült, de mivel fia életén nem sokat változatott, így megengedte. Marinette is elkezdett a divat iránt érdeklődni, ruhákat tervezgetett és varrt. Még kezdeti sikertelen időszaka sem tudta eltántorítani. Adrien minden divatbemutatójára és fotózására elhívta a lányt, amivel még több időt tudtak egymással tölteni. Szuperhős játékukkal sem hagytak fel, Mari nyolc évesen még kosztümöt is csinált maguknak, természetesen a legnagyobb titokban, hiszen karácsonyi ajándéknak szánta. Nem volt látványos a dresszük. Fekete Macska macskafüles hajpántot kapott és egy fekete farkat, valamint kesztyűket és természetesen elengedhetetlen volt számára a fekete póló és gatya. Magának egy csápos hajpántot készített, egy piros pólóra pöttyöket varrt, amihez egy fekete cicanadrágot vett fel egy piros szoknyával, szárnyát pedig piros fátyollal oldotta meg amit a póló hátán és karjain rögzített. Fegyvereik folyton változtak, de Katica repülő és Macska villámgyors képessége megmaradt.
- Tetszik?- kérdezte a lány, miután Adrien kibontotta ajándékát.
- Aztaaa! Ez király! Köszi!- ölelte át barátnőjét, majd egyből felöltözött.- Hogy festek?- húzogatta szemöldögét.
- Amikor Fekete Macska vagy mindig úgy viselkedsz mint azok az izmos férfiak a tv-ben!
- Mire gondol hölgyem?- játszotta továbbra is az agyát.
- Najó elég! Hozom a sajátom!- szaladt el gyorsan átöltözni.- Na milyen?
- Szép!
A két fiatal egy iskolába járt, ahol egy osztályba kerültek Adrien régi ismerősével, Chloé Buorgeoisval. A lány sokat cukkolta Marit, aki bravúrosan meg tudta védeni magát, de ha nem is sikerült olykor neki, Adrien mindig kiállt melette.

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne az első fejezet! Néhol majd szeretnék változtatni az alapsztorin, belevinni a saját gondolataim, mint ez a szuperhősös játék amit gyerekként játszanak!
Remélem tetszett a rész!🐾

Annalulu 🐞