- Van még valami.- lépett mellém a fiú, és átölelte a derekamat.
- Gratulálok tesó!- szólt Nino, Alya, pedig örömújjongásban tört ki.

~Adrien~

Újra összeállt a csapat. Minden sokkal jobb volt.
Így, hogy összejöttem Marival, felszabadultabb lett.
Sokat nevetgéltünk, viccelődtdünk. Persze a fő téma, Alyanak köszönhetőn, egy duplarandi volt, amit nagyon meg akart szervezni.
- Szóval ilyen Marinette ha normális? Vagy ha veled beszél is dadog?
- Nem.- válaszolta.- Csak veled beszélt dadogva. Nagyon beléd esett. Ha meg mered bántani a barátnőm.....
- Nem tudnám megtenni!
- Ajánlom- küldött Alya felém egy fölényes mosolyt.
Ekkor Mari és Nino futott hozzánk.
- Ezt nézzétek!- mutatta felém haverom a térképeket.
- Egy rövidebb út!- mondta Marinette.
- Ezt hogy?!- értetlenkedtem.
Elmagyarázták, hogyan kell összeilleszteni, majd elmesélték, miként jöttek rá.
- Éppen a térképeket tanulmányoztuk, amikor Nino felolvasott egy ösvénynevet, ami csak töredék ként van a térképükön. Ennek a folytatását megtaláltam a miénken és összeraktuk. Ha jól számolom reggel nyolcra a táborhelyen is leszünk.
- Az mindössze két óra, Mrs. Bustier, pedig azt mondta, hogy este kilencig kell visszaérnünk és tizenegyig várnak.
- Szerintem menjük vissza és mutassuk meg milyen ügyesek vagyunk- kacsintott Nino.
- Ez jó ötlet, bár én nem ezzel az érvvel támasztanám alá.- kezdtem.- Holnap és, amíg itt vagyunk, minden nap túrázunk, hegyet mászunk, még éjjel is. Ha van lehetőségünk nem kéne pihenni?
- Igen....ez nem rossz ötlet.- helyeselt Alya.
Tanárunk nagyon meglepődött, mikor megpillantott minket.
- Hát ti, hogyan találtatok vissza ilyen gyorsan?- kérdezte, majd mindent elmeséltünk.
- Nem gondoltam, volna, hogy egyáltalán összetalálkoztok, de ez!
Ügyesek vagytok! Estig szabadfoglalkozás! A tábor területét ne hadjátok el!
Visszmentünk a házunkhoz és lezuhanyoztunk. Ezután mindenki elment lefeküdni.
Én délután négy körül ébredtem fel. Kimentem az erkélyre, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Ránéztem a szomszédos balkonra és elmosolyodtam. Eszembe jutott csevegésünk Marival. Átsiettem a szomszédos szobába, de csak Alyát láttam bennt. Megnéztem a nappalit, fürdőszobát, de sehol sem volt.
- Hol lehet?
- Nem tudom főnök. Nézd meg kinnt, miután adtál camambertet.
Megetettem falánk kwamimat és indultam is átnézni a tábor területét, de nem találtam.
- Tanárnő- szólítottam meg osztályfőnökünket.
- Miben segíthetek?- kérdezte.
- Nem tudja hol van Marinette?
- A nagykonyhában. Süt a visszaérkezőknek. Másnak kérlek ne mond el.
- Rendben, hallgatok. Köszönöm.- mondtam és futotta is barátnőmhöz.
Mari csakugyan a konyhában készítette az édességeket. Megnéztem a sütiket. Nagyon szépek voltak. Mindegyiket más mintával díszítette.
- De ügyes vagy!- dícsértem meg.
Ijedten hátrafordult.
- Jaj, csak te vagy.
- Mi az, hogy csak én?! Nem is számítok neked semmit?
- Dehogynem! Viszont örülnék ha abbahagynád a gyerekes duzzogást!- nyomott egy puszit az arcomra.
Mikor visszafordult volna a sütőhöz, megfogdtam a csuklóját, magamhoz húztam és belenéztem szép, kék szemeibe.
- Szeretlek!- suttogtam.
- Én is,- mosolyodott el- de a sütik meg fognak égni.- ütött rá ujjával orromra, mint legtöbbször amikor Macska ként bókoltam neki.
Kivette a tepsit a sütőből, majd óvatosan kiszedte a tartalmát, és folytatta a már kihűlt finomságok díszítését.
Nagyon ügyesen dolgozott. Látszott rajta, hogy nem először csinálja.
- Mit bámulsz ennyire? Nem láttál még fehér embert süteményt díszíteni?- kérdezte pajkos mosollyal az arcán.
- Egyszerűen eszméletlen vagy. A pékségben miért nem árultok ilyet?
- Nagyon macerás lenne. Hosszú idő annyit feldíszíteni, hogy eladható mennyiségben kész legyen, valamint a kekszek nem jók másnaposan. Ha pár megmarad, kárba megy egy csomó idő. Persze ha megrendelésre csináljuk az más. Van kedved kidekorálni egyet? Sok van még. Egyenlőre csak az osztálynak csinálom. Szerinted ez jó lesz Alyának?- mutatot meg egy elkészült sütit.
Egy telefon volt rajta, egy katicás dísszel. Teljesen olyan volt, mint barátnője mobilja.
- Teljes mértékben megfelelő. Megmutatod a többit is?
- Persze!- válaszolta.
Volt egy görkorcsolyás Alixnak, egy halálfejes Ivannak, egy kéz fekete kesztyűvel Julekának, egy virágos parfüm Rosenak, egy sportcipő Kimnek, egy játékkontroller Maxnek, egy ceruza, füzettel Natanielnek és egy plüssmaci Mylennek.
- Márcsak négy hiányzik. Jobban mondva három ugyanis Chloé üreset kap. Szóval a tiéd, Ninoé és Sabrináé. Ninonak rajzothatnál egy fejhallgatót.
- Én?! És mi lesz ha elrontom?
- Akkor megeszem és te újjat csinálsz.
Sabrinának az a barátságkitűző lesz, amit attól a libától kapott.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit személytelen?
- Neki van egyáltalán személyisége? Ne érts félre nem utálom de Chloé teljesen lenyomja szegényt.
- Igaz.- mondtam, majd nekiálltam a díszítésnek.
Öt sütit tettem tönkre, mire jól sikerült.
- Kész vagyok!- emeltem fel diadalmasan.
- Én is.- mutatta felém Sabrina ajándékát.
- Egyre jobban lenyűgözöl! Én öt sütit teszek tönkre, mire te egy olyat csinálsz, amienre én soha életemben nem leszek képes.
- Igazából hármat csináltam. Ezt neked.- nyújtott felém egy kekszet ami egy fényképezőgépet és egy szivet ábrázolt.- Bocsi, hogy nem tudtam jobbat, de nem csinálhattam Macskásat, mert ezeket ki kell majd tegyük egy asztalra, és mindenki megnézheti.
- Ugyan ez több mint jó lett!- csókoltam meg, mire édesen elpirult.- Milyen a harmadik?
Ekkor vettem észre az utolsó sütit. Szív alakja volt, és egy macskalábnyomot ábrázolt.
- Ezt nekem?
- Tetszik?- kérdezte félénken.
- Igen eddig jó, de hiányzik róla még valami?
- Tessék?- értetlekedett.
Elvettem tőle és rajzolni kezdtem.
- Így sokkal jobb.- nyújtottam vissza, amire egy katicabogarat is rajzoltam.
- Köszönöm- ölelt át.
- Ugyan mit?- kérdeztem meglepőve.
- Azt, hogy ilyen kedves vagy.
Nahát megesett, hogy én is elpirultam. Nem tudtam mit mondani, csak átöleltem. Örökké, így tudtam volna maradni.
- Nyálas!- hallottam magam mögül Plagg hangját.
- Jaj te olyan érzéketlen vagy- korholta meg egy kis piros lény.
Marinette elkezdett kacagni.
- Talán engem nevetsz ki?!- háborodott fel kwamim.
- Részben.- kapkodott levegő után Mari.- Mintha magunkat látnám ezelőtt a kirándulás előtt.
Én is jót mosolyogtam.
- Bemutatom Plaggot! Plagg ő itt Marinette.
- Örvendek a találkozásnak.- csókolt kezet barátnőmnek.
- Micsoda úri ember!- tetette lenyűgözöttségét.
- Látom kiparádéztad magad. Tessék itt egy sajt és dugulj el!- nyomtam kis kezébe egy camambertet.
- Én akkor meg bemutatom Tikkit. Tikki azt hiszem már ismered Adrient.
- Hogyan?!- maradt tátva a szám.
- Marinette már mesélt rólad.- kacsintott barátnőm felé a kis piros kwami.
- Értem, viszont ideje indulnunk. Eltelt az idő már hét óra.
- Hova sietsz ennyire?- kérdezte Mari.
-Természetesen látni szeretném a naplementét az erkélyről, és ha nem sértem meg kisasszony, önnel gyönyörködnék benne!
- Minő udvariasság és kedvesség!- válaszolt Marinette.
Az volt életem legszebb naplementéje.

Sziasztok!😊

Elnézést de nem tudtam hamarabb részt hozni. Elég rossz álapotban voltam, de amíg itthon vagyok igyrkszem bepótolni és ha tudok napi egy részt hozni, de sajnos nekem is kezdődik jövőhéten a suli így kettő max három részt tudok ígérni.
A következő részig puszi!😘

Annalulu