~Adrien~

Az első kirándulasom volt azóta, hogy anya meghalt, és, hogy iskolába jártam, ígyhát nagy izgatottsággal töltött el.
Alya már beszervezte Ninot és Marinettet, ebből kifolyólag pedig, nem kellett amiatt aggódnom, hogy netán Chloéval kell időt töltsek. Egy házban kettő két személyen szoba volt, ezért én Ninoval aludhattam, és két lány is együtt.
- Ideje indulnunk.- szóltam kawamimnak.
- Nem félsz, hogyha itt hagyod Párizst baj lesz?
- Néha nekem is kijár egy kis pihenés. Persze nem jó szívvel hagyom itt Katicát, de....nem leszek messze. Ha kell a segítségem, hamar vissza tudok jönni.
Behúztam a táskám cipzárját, majd indultam is a kocsihoz.
Szép helyre mentünk apámnak köszönhetően. Az egész kirándulást szinte ő állta, tehát nem volt nehéz beszervezni egy méregdrága helyet az Alpokban.
Ezt még vissza fogom hallani tőle- gondoltam, viszont nem akartam, hogy ennek tudatában rosszul érezzem magam.
Beszálltam az autóba, és már indultunk is az iskola elé, a buszhoz.
Tizenöt perccel hamarabb érkeztem, de szerencsére nem voltam egyedül.
Alya és Nino már a buszon ültek egymás mellett egy négyes ülőhelyen. Intettek is, hogy csatlakozzak hozzájuk.
- Csá tesó!- öklöztem barátommal.
- Szia Nino! Hello Alya!- köszöntem nekik.
- Hali Adrien! Marinette még nem érkezett meg, de nem hiszem, hogy késni fog.- mondta Alya.
Öt perccel indulás előtt a lány is betoppant, így végre teljes volt a csapat.
Mari szokásos csendességével ült mellettem. Érdekes volt, ha velem beszélt. Mindig édesen elpirult, és néha bele-bele dadogva mondta el mondandóját. Sokszor találtam reakcióit aranyosnak. Nem tudom mi ütött belém, de egyre jobban beleszerettem. Talán azért, mert Katica annyiszor visszautasított? Igen, ez lehetett az oka. Mindig éreztem valamit iránta, habár elfolytottam, hogy ne gondoljak másra csak Bogárkámra. Nem volt nehéz, ugyanis társamat jobban kedveltem, ennek ellenére nem mindig töltött el jó érzéssel, azonban elegem lett a sok eltolásból. Katicától nem is kaptam mást, Marinette pedig mindig kedves, segítőkész volt, ezért engedtem érzelmeimnek. Azt hiszem kezdtem beleszeretni.
Este nyolckor már egy órája utaztunk. A hangulat nagyon jó volt. Sokat nevettünk, még Mari is. Úgy látszik, kis idő kell, amíg felenged.
Éjfélig mindenki fenn volt, de a tanár  ránkszólt, hogy feküdjünk le, mert másnap hosszú napunk lesz.
Alya és Nino viszonylag hamar elaludtak, de a mellettem ülő lány, csak az ablakon bámult ki.
- Te miért nem alszol?- kérdeztem.
- Nem tudok.- felelte szűkszavúan.
- Bánt valami? Talán zavar, hogy itt vagyok?- kérdeztem szomorúan. Már előre féltem attól amit mondani fog.
- Hogy mi?! Ne dehogy.- válaszolta meglepetten.- Csak izgatott vagyok. Soha nem jártam még az Alpokban, és az az erdei túra is.
- Félsz?
- Kicsit.
- Nyugi.- szorítottam meg a kezét.- Nem lesz semmi baj. Én inkább a páromtól félek. A tanár azt mondta egy fiú egy lány. Nem akarom Chloét kapni.- mondtam.- Ha vele kéne mennem, én meghülyülnék.- mosolyogtam keserűen.
Marinette kunconi kezdett.
- Ennyire vicces?!- "háborodtam fel".
Jót nevetünk rajta, ami tekintettel a körülményekre, elég nehéz volt.
Még beszélgettünk egy ideig, majd elaludtunk.
Reggel, mikor felébredtem Mari a vállamon aludt. Nagyon aranyos volt, nem akartam felkelteni.
Utánam Alya kelt fel és egyből elkezdett újjongani. Csendre intettem, hogy ne hallja meg senki.
- Mi történt köztetek?- vette halkabbra a hangját.
- Semmi- vakartam meg zavartam tarkóm.- Csak véletlenül történhetett.
- Persze.- jelent meg kalyán mosoly a száján.
Fél óra múlva mindenki felébredt és újra elkezdődött a nyüzsgés.
- Hoztam mindannyiunknak péksütit.- nyújtott át mindnyájunknak egyet-egyet Marinette.
- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?- kérdeztük egyszerre ledöbbenve.
A lány csak mosolygott, száját az ujjára tette és kacsintott.
Jóízűen elfogyasztotzuk reggrlinket.
Kilencre megérkeztünk a szálláshoz, majd kiszedtük csomagjainkat a buszból.
Váratlanul Mari hangját hallottam meg, amint nekünk kiabál.
- Gyertek, ezt nézzétek meg!- mosolygott örömében.
Mindannyian odafutottunk és a lélegzetünk is elállt.
- Ez gyönyörű!- nyögtük ki egyszerre.
Mesébe illő látvány tárult a szemünk elé. Jóval a felhők felett voltunk, úgy tekintettünk le a magas hegytetőről, az alattunk elterülő, más hegyekkel körülvett, erdős völgyre. A felkelő nap fénye varázslatosan hatott a tájra. Nem látszott sehol egy ház sem. Olyan volt, mint egy csoda.
- Ez mind csúcs, de hol a térerő?- hallotuk Chloé nyivákoló hangját.- Gyere Adrien, kimentelek, ebből a rossz társaságból, és akkor azt hiszem elég szépen fogalmaztam.
Köpni-nyelni nem tudtam a dühtől. Itt volt a csodálatos kilátás, ő meg mindezzel nem törődve, ugyanolyan volt, mint szokott lenni, és ennek tetejébe még a barátaimat is fikázta.
- Chloé csak sajnálni tudlak.- lépett elő Marinette.- Egy gyönyörű helyen vagyunk, a természetben, te pedig erre nem is gondolva, még mindig a sablonos világot keresed. Ami pedig minket illet, úgy gondolom Adrien jobb társaságnak tart minket, mint téged, de ha tévedek elnézést, és nem fogok az útjába állni, ha veled akar tartani.- fejezte be fölényes mosollyal.
Döbbenten bámultunk rá. Tudtuk, hogy képes megmondani a magáét, ha akarja, de ezt a bátorságot senki nem nézte ki belőle.
- Marinette Dupain- Cheng nagyon meg fogod ezt még bánni, vésd az eszedbe! Gyere Adrien!- csettintett, mintha a szolgája lennék.
- Azt hiszen inkább maradnék.- mondtam.
- Hogy mit merészelsz?!- mordult fel a liba.
- Marinak igaza van. Chloé a barátom vagy, de jobb lesz, ha most nem megyek veled.- mondtam majd végignéztük, ahogy sértődötten elriszálja magát.
- Hú kislány, szuper voltál!- ugrott Marinette nyakába Alya.
- Ja csúcs voltál!- csatlakozott Nino.
- Kö- köszönöm.- dadogta szégyenlősen.
- Azt hiszem köszönettel tartozok neked.- fordultam én is felé mosolyogva.
- Igazán nincs mit.- pirult el.
Ekkor osztályfőnökünk tapsolt.
- Rendezkedjetek be. Ebédig szabadfoglalkozás, majd evés előtt kiosztjuk a párokat a túrára,majd étkezés után elviszünk titeket különböző indulási helyekre. A sátrakat és hálózsákokat vigyétek magatokkal éjszakára a térképet mi adjuk, valamint a Walki- talkit is, vészhelyzetre. Ha véletlenül találkoztok egy másik csapattal, nyugodtan csatlakozhattok egymáshoz. Nos, van valami kérdés?- itt várt egy kicsit.- Nincs? Remek. Vegyétek el a kulcsokat, és utána oszolj!- fejezte tanárunk.
Felmentünk a szobába, ugyanis minden ház úgy vol kialakítva, hogy alul legyen a konyha fürdőszoba és nappali, felül a két hálószoba, külön-külön erkéllyel.
Letettem a homiaimat, majd, mivel Nino elkezdett zenét hallgatni és pihenni, én megnéztem a panorámát. Ugyanaz a gyönyörű kilátás fogadott.
- Ez még mindig eszméletlen. Mondta magamnak, de válasz is érkezett rá.
- Szerintem is.
Ijedten a hang irányába fordítottam a fejem, de csak Marinette mosolygó arcá pillantottam meg, így megnyugodtam.
- Hogy-hogy nem Alyával vagy?- kérdeztem.
- Zenét hallgat és pihen a túra előtt egy órát, majd a fennmaradó két órában, elvileg megbeszélte Ninoval, hogy mind a négyen elmegyünk körülnézni. Te?
- Velem is ez a helyzet, de a terepszemléről nem tudtam- mondtam, majd átugrottam a lányhoz az erkélyre. Szerencsére könnyűnek bizonyult a feladat, mert nem volt nagyobb a távolság húsz-harminc centiméternél.
- Jézusom! - sikkantott fel.- Megijesztettél.
- Bocsánatáért esedezem hölgyem!- vettem elő Macskás énem.
Ezen mindketten jót nevettünk.
Hamar eltelt egy óra. Mikor hallotuk, hogy Alya felkelt, visszamásztam az erkélyünkre.
- Gyere csajszi! Ideje mennünk! Óóó szia Adrien! Szólnál Ninonak, hogy indulunk?
- Persze.- feleltem.
Pár perc múlva a nappaliban voltunk, és indultunk is.
Körbejártuk az egész helyet. Több oldalról is megnéztünk mindent. Néhol kis tisztás féléket illetve patakocskákat fedeztünk fel.
- Mint egy varázslat.- szólalt meg Mari.
- Ahogy mondod kislány.- válaszolt Alya.
Kellemesen beszélgettünk. Alya természetesen Marinetteről faggatott. Nem bírta kiverni fejéből a reggel történteket, meg az erkélyes beszélgetést.
Egyszercsak meghallottuk tanárunkat, aki szólt, vegyük fel a holmiainkat, és gyülekezzünk.
Miután összesereglettünk, gyorsan elkezdte felolvasni  a párok neveit.
- Rose és Max.
- Juleka és Nataniel.
- Alya és Nino.
-Adrien és Chloé.
Neeeee!- gondoltam.

Sziasztok!😃

Meghoztam újabb novellám első fejezetét. Holnap megpróbálom feltenni a következőt
Boldog új évet kívánok mindenkinek! Remélem mindenki boldogan tölti!

Annalulu