Bennt borzalmas látvány fogadott.

~Marinette~

Adrien mozdulatlanul feküdt. Bár a szíve vert, mindenféle gépre rá volt kötve.
Sírva rohantam hozzá, leültem, és megfogtam az egyik kezét.
- Kérlek ébredj fel! Nem hagyhatsz egyedül!
Ráborultam az ágyára.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy kezet éreztem a hátamon. Ijedten felnéztem, de csak egy ápolónő volt.
- Nyugodj meg kedvesem!- mosolygott szomorúan.- Van rá esély, hogy felépüljön a barátod.
- De-dehát ne-nem is a bará- barátom!- dadogtam.
- Ha te mondod.- kacsintott, majd gyorsan elvégezte a dolgát, és kiment.
Csenben ültem mellette. Csorogtak a könnyeim. Hallgattam a gép csipogását, mely a fiú szívverését jelezte. Sííp-sííp. Egyenletes volt, de nagyon lassú.
- Ébredj fel kérlek! Hogyan bírnám ki az idegesítő szóvicceid, vagy bókjaid nélkül?! Hogyan?!- mondtam egyre hangosabban.
Kinéztem az ablakon. Az eső még mindig esett. Eszembe jutott első harcunk. Ő tartotta bennem a lelket, ő vígasztalt meg.
Váratlanul az orvos nyitott be. A szeme már ki volt tisztulva, de nem emlékezett semmire.
- Kisasszony, az apuka nem tud azonnal jönni, ugyanis Ausztráliában van, de nagyon siet. Maga itt marad?
- Igen.- válaszoltam tompa hangon. Kicsit ugyan meg voltam lepődve, hogy ilyen kezes bárány lett, de ez is csak a varázslat miatt lehetett.
Visszafordultam Adrienhez.
Nagyon fáradt voltam de muszáj volt ébren maradjak. Végül mégis fáradságom győzött, és elaludtam. Mikor felébredtem éjszaka volt. Az eső elállt, a felhők is maradéktalanul elvonultak. Kinyitottam az ablakot. A csillagos égbolt köszönt vissza. Hideg volt, de jól esett egy kis friss levegő. Kicsit álltam ott az ablaknál, majd becsuktam, és visszasétáltam, leültem a helyemre.
Nem akartam elhinni, hogy elveszíthetem. Mindig is tudtam, benne van a pakliban, ha szuperhősök vagyunk, mégsem gondoltam, volna, hogy bekövetkezhet. Furcsa ürességet éreztem. Már nem bírtam sírni. Bánatom mélyebb volt annál.
Újra lehajtottam fejemet Adrien ágyára. Már félálomban voltam, amikor hirtelen hallottam, az ütemes csipogás gyorsulását. Ezzel egyidőben, valaki megérintette az arcomat. Felkaptam fejemet. Adrien volt az.
-Ma-Marinette?- nyögte ki erőtlenül.- Tényleg te vagy az?
- Igen.- gyűltek újra könnyek a szemembe, de nem csak nekem. A gyér fénybe látszott, a fiú szeme sem száraz.
Óvatosan átöleltem, majd éreztem, ő is átkarol.
- Nagyon hiányoztál.- suttogta.
- Te is nekem! Viszont jobb lesz ha megyek, és a fülbevalóm...
- Mi?!- folytotta belém a szót.- Mari miért akarsz elmenni?
- Adrien én bántottalak. Majdnem megöltelek. Nem bírnék így a szemedbe nézni többet. Katica meg hogyan védhetné meg azt a várost, amit saját maga akart tönkre tenni?
- Ne.... Nem hagyhatsz el!Kérlek!
- Adrien én.....- nem bírtam befejezni a mondatot. Magához húzott, és megcsókolt.
- Nem mehetsz el!- mondta komolyabban.- Ami megtörtént, az megtörtént. Marinette, én... Emlékszel amikor azt mondtam az Eiffel-toronynál, hogy jobb kibeszélni, a dolgokat magunkból, és én tudom ezt Párizsban a legjobban?- bólintottam.- Azért, mert én nincs kinek elmondjam. Anyukámat elvesztettem, és azóta apám sem a régi. Nem akarlak téged is elveszteni,- keztek lefolyni könnyei.- és nem is fogom engedni.- fogta meg a kezem.- Megígértem, hogy megvédelek. Már kudarcot vallottam egyszer. Mégegyszer nem fogok.
- Oh Adrien!- borultam mellkasára.- Nagyon szererlek!
- Én is Bogaram!- mosolyodott el.

~Adrien~

Hideg szellőt éreztem az arcomon, viszont szemimet nem bírtam kinyitni. Mintha egy- egy tonnát nyomtak volna szempilláim.
Pár perc múlva végre kinyíltak. Kellett egy kis idő, mire láttam is valamit, de végül egy alakot pillantottam meg magam mellett.
Alig hittem a szememnek.
- Ma-Marinette? ténleg te vagy az?- kérdeztem reménykedve.
- Igen.- válaszolta. Szememet elkezdték szúrni a könnyek.
Átölelt, majd én is átkarolta.
- Nagyon hiányoztál.
- Te is nekem! Viszont jobb lesz ha megyek, és a fülbevalóm...
- Mi?!- néztem rá hitetlenkedve. Épphogy visszakaptam, erre menni készül. - Mari miért akarsz elmenni?
- Adrien én bántottalak. Majdnem megöltelek. Nem bírnék így a szemedbe nézni többet. Katica meg hogyan védhetné meg azt a várost, amit saját maga akart tönkre tenni?
- Ne.... Nem hagyhatsz el!Kérlek!
- Adrien én.....- próbált ellenkezni, de megcsókoltam.
- Nem mehetsz el!- mondtam erőteljesebben.- Ami megtörtént, az megtörtént. Marinette, én... Emlékszel amikor azt mondtam az Eiffel-toronynál, hogy jobb kibeszélni, a dolgokat magunkból, és én tudom ezt Párizsban a legjobban?- bólintottam.- Azért, mert én nincs kinek elmondjam. Anyukámat elvesztettem, és azóta apám sem a régi. Nem akarlak téged is elveszteni,- keztek lefolyni könnyei.- és nem is fogom engedni.Megígértem, hogy megvédelek. Már kudarcot vallottam egyszer. Mégegyszer nem fogok.
- Oh Adrien!- borulta mellkasomra.- Nagyon szererlek!
- Én is Bogaram!
Mérhetetlen megkönnyebbülés és öröm öntött el. Végre itt volt az a lány, akit olyan régóta kedvelek. Velem volt, és viszontszeretett.
Egy idő után éreztem légzése egyenletes lett. Elaludt, bár nem csodálkoztam. Nagyon ki lehetett merülve.
Mosolyogva néztem egy ideig aranyos arcát, majd én is elaludtam.
Mikor reggel felébredtem, Marinette már nem volt a szobában.
Pár perc után egy orvossal nyitott be.
- Hogy érzi magát Mr. Agreste?
- Jobban, köszönöm.
- Pompás, akkor leszedem néhány gépről, amik már feleslegesek. Ha így haladunk öt nap múlva kiengedhetjük.- mondta a doktor.
Még végzett pár beállítást a többi gépen, majd kiment.
- Hol voltál?- kérdeztem barátnőm.
Hoztam reggelit és persze Plaggnak sajtot.
- Már összeismerkedtetek?
- Hát azt hiszem az erős túlzás.- nevettet Marinette, amihez a két kwami is csatlakozott.
- Megtudhatnám min nevettek?- kérdeztem.
Sajnos választ nem kaptam, csak Marinette emelte mutató ujját szájához, jelezvén, ez titok.
Ezután hozzámhajolt és lassan megcsókolt.

Sziasztok!😊

Bár nem hinném, hogy ilyenkor bárki is fenn lenne rajtam kívül de remélem ezzel tudlak kárpótolni titeket az előző szomorú fejezetért. Egyáltalán nem állt szándékomban maradandóan megölni Adrient, csak egy kicsi drámát akartam. Remélem azért tetszett. Próbálok változatos lenni, így lehet lesz még nagy krizisponton történő befejezés, de nem árulok el
semmit.😉
További jó éjszakát kívánok!🐾

Annalulu🐞