~Rabac~
౨Marinette౨

Elestem.

Olyan tipikus!- gondoltam, de már álltam is fel.

Rátámaszkodtam a bal kezemre, majd a jobbra....és visszaestem. Jobb csuklómba éles fájdalom hasított.
- Basszus!- sziszegtem de nem volt időm.
Valahogy felálttam és tovább futottam. Magam mögött Adrien kiáltását hallottam.
Jóval közelebb volt, mint mielőtt elestem, de nem ért utol.
Hirtelen egy kis utcát fettem észre. Bevetettem magam és egy képtelen ötlettől vezérelve átalakultam.
- Tikki, pöttyöket fel!
Egy pilanattal később már a háztetőkön voltam.
Láttam Adrien csodálkozó arcát, ahogy bambán áll és néz. Ezzel nyert egy kis időt, ugyanis gőzöm sem volt, hogy merre menjek.
Nem tudtam, hogy Rabacon mennyire ismerik Katicát és Fekete Macskát, így inkább nem kockáztattam azzal, hogy a sétáló utca felé megyek.
- Akkor nincs más hátra, mint felfelé!- mondtam, de hirtelen valami megütötte a fülem.
- Plagg, karomkat ki!- hallottam Adrien hangját.

Hát igaz!- futott át az agyamon, de szaladni kezdtem.

Nem sokszor akartam ellendíteni yoyomat, kezemben a fájdalom pokolian égetett. Mindössze egyszer próbáltam meg, de csak egy óriási fájdalom adagra futotta. Felkiáltottam.
Nem volt más választásom, el kellett bújnom. De merre?!
Egy nagy épületet vettem észre, aminek tetején jól el lehetett rejtőzni.
Bal kezembe vettem a yoyot, vettem egy nagy levegőt és olyan erősen ellendítettem, hogy ugyanazt a hatást értem el, mintha a jobb kezemmel dobtam volna. Vagyis, majdnem.
Hirtelen karokat éreztem magam körül, amik átöleltek és úgy szorítottak, mintha soha nem akarna elengedni.
- Engedj el!
- Állj le, megsérültél!- szólt ellentmondást nem tűrő hangon.
Lenyugodtam. A kezem remegett a fájdalomtól.
- Nem lesz ez így jó! Elviszlek a hotelbe, ott van ügyeletes orvos. Viszont jobb ha sietünk! Megkérhetlek, hogy kapaszkodj.....szóval belém.
Lassan bólintottam és átkaroltam. Macska levitt a ház tetejéről és a sétáló utcához tett le. Olyan közel ereszkedtünk le a bottal, amilyen közel csak tudtunk, de nem kockáztathattuk, hogy meglássanak.
Bementünk egy kis sikátorba és visszaváltoztunk.
Csendben lépdeltünk egymás mellett.
A csuklóm lüktetett.
Nem szólaltunk meg, amíg a hotelhez nem értünk, ami hosszú út volt, ugyanis teljesen a másik végében voltunk a városnak.
Újra és újra az a jelenet játszódott le fejemben, amikor társam magához ölel. Meg amikor megkért, hogy kapaszkodjak. Nem olyan volt mint Macska. Nem nyomolt, még egy mosolyt sem engedett meg. Komoly volt. Olyan, mint Adrien.
Ő beszélt az orvossal. Én nagyjából értettem, hogy mit mondanak, dehát az angolom nem volt mesés (Most se az).
A doki megvizsgált, majd bekötötte a kezem és adott fájdalom csillapítót.
Megköszöntük és lassan visszaindultunk a sétáló utca felé.
- Azt mondta, zúzódás. Pihentetned kell.
- Kö-köszönöm a segítséget.
- Miért futottál el?
Éreztem a könnyek újra a szemebe szöknek és inkább elfordultam.
- Nen értem, hogy mi volt. Persze nekem is nagyonn fura volt, sőt még mindig az de...
- Kérlek, ne!
- Tessék?- nézett rám zavarodottan.
- Ne, mondj semmit! Elfutottam mert megtudtad, hogy ki vagyok és nem akartam. Azzal, hogy ismersz, nagy a kockázat. Bármikor elkotyoghatod véletlenül egy akumának, és Halálfej is megtudhatja. És.....gondolom nem az vagyok, akit vártál.
- Ezt....te nem hallottad, nem hallhattad amit mondtam, de...megfogadtam magamnak, hogy megtalállak! Nem érdekelt, hogy ki van a maszk alatt! Most sem érdekel!
Adrien megfogta a kezeimet, és a szemembe nézett. Kicsit megrogyott a lábam, bár a körülmények fényében, nagyrészben ki tudtam zárni, hogy Adrien a kezemet fogja, de nem teljesen.
- Nagyon jó barátok vagyunk Marinette, kérlek ne szakadjon meg a barátságunk emiatt.
- Én.....nekem.....nekem időre van szükségem!- elrántottam a kezem, és elszaladtam.

౨Adrien౨

Csak bámultam és bámultam utána.
- Hát ezt elrontottad főnök!
- Tudom!- hajtottam le a fejem.
- Nem arra, mondom! Ez szinte elkerülhetetlen volt! Megtudni egymás kilétét, az nem könnyű, de a vallomás. "Maradjunk barátok!" Ez a csaj fülig szerelmes! Kedvel téged! Vagy legalábbis kedvelt....már nem tudom eldönteni. De mi lenne ha bemennénk és egy fincsi camambert mellett folytatnánk a beszélgetést?
- Mit mondtál? Azt mondtad kedvel?
- Te komolyan nem vetted észre?! Egész nap együtt voltatok! Jajj kölyök!- sóhajtott.- Szinte végig vörös volt az arca, és nem a leégéstől, össze-vissza dadogott, bár később már nem, annyira, de az elején......folyton mosolygott, mi kell még?! Bár ezt a suliba is észrevehetted volna.....
- Marinette, nagyon kedves mindenkivel! Nem gondoltam.....
- Az már mindegy! Ha azt akarod, hogy barátok legyetek, vagy akár több, akkor azon gondolkozz, hogy hogy teszed jóvá!
- Nem tudom!- szerinted nem pörgött végig ezer gondolat a fejemen már?
- És mi lenne, ha a hajóúton próbálnál valamit tenni?
- Ez az egy lehetőségem van nem? De mit?
- Rögtönözz! Hagyd, hogy minden magától jöjjön!
- Kösz Plagg!- eresztettem felé egy félmosolyt.
- Bármikor! De ez azt jelenti, hogy kapok még egy szelet sajtot?
Elnevettem magam és odadobtam neki.

~másnap reggel a kikötőben~

Én és Natalie fél órával hamarabbértünk a kikötőbe, így egy kis ideig várakoznunk kellett.
Reggel nem volt étvágyam, ezért a titkárnő vett nekem egy péségben sóstúrós rétest, ami elvileg a horvátok hagyományos étele. Kedves volt tőle, de tudtam, hogy később sem fogom megenni.
Natalie máshogy viselkedett, ami őszintén meglepett. Mr. És Mrs. Dupain-Chenggel nagyon jól érezte magát, jól el tudtak beszélgetni, és ez kihatott velem való viselkedésére is. Már nem volt kimért, mosolygott és vidám volt. Bár én is az tudtam volna lenni.
A mólóról, ahol vártunk egy parkolóra nyílt kilátásom. Gondoltam, hogy a csomagok miatt, Marinette-ék is kocsival jönnek el eddig, így csak a parkolót figyeltem.
- Azt írják jó időnk lesz!- mondta Natalie.
- Igen?
- Elvileg megállunk egy kis szigetnél, ahol van egy barlang, tele vízzel. Ha jól tudom az nagyon jó! De Adrien mi a baj?
- Hm?
- Hol jársz?
- É-én.... csak várom Marinette-éket.
- Ugye milyen nagyszerű, hogy ők is jönnek?
Pár perc múlva meg is láttam azt a szürke kocsit, amibe a reptéren beszálltak.
Marinette keze továbbra is be volt kötve, és látszott rajta, jpgy nem kicsit fájlalja.
- Adrien, annyira köszönöm, hogy segítettél!- ölelt meg az anyuka, amint felértek.
- Mi történt?- nézett értetlenkedve Natalie.
- Tegnap este Marinette elesett, és Adrien elvitte az orvoshoz.
- Erről nem is tudtam.
- Igazán nem tettem semmit! Hogy van a kezed?
- Kö-köszönöm jól! Csak fáj....- szólat meg legházulról Marinette.
Felszálltunk a hajóra, és megnéztük a kabinokat. Minden kabin két személyes volt. Nem volt hiper szuper luxus, minden féle extrákkal, de nagyon szép volt. Minden kabin kétszemélyes volt, és mindegyikhez egy fürdő tartozott. Én és Natalie különszobában voltunk.
Éppen kifele indultam a szobából, amikor két ajtót vettem észre. Mindkettő a mellettem lévő kabinok felé nyílt. Hogy meggyőződjek erről a feltevésről, benyitottam Nataliehoz. Valóban az ő szobájában találtam magam. A titkárnő is olyan meglepődve nézett rám, mint én rá, de mindent elmagyaráztam.
Márcsak a másik oldal hiányzott.
- Téged is érdekel ki lehet ott?- röppent elő Plagg.
- Igen, de ő nem Natalie, lehet, hogy nem is ismerem.
- Akkor majd én!- mondta és el is tűnt a kulcslyukban.
Két pillanat alatt visszaért és rendes meglepődöttség volt az arcán.
- Inkább most ne menj be!- mondta.
- Miért?
- Mert Ma.....mármint csak.
Megfordultam és a szobából kifele menet, egy folytott, halk kiáltást hallottam, az az ajtó felől, amelytől Plagg óva intett.

Sziasztoook!😊

Itt is van a következő rész! Jövőhéten pénteken várható a következő rész, remélem tetszik ez a széria nektek.
Hozzácsatolnék még képeket a részekhez, de kifogytam😶. Mármint még van egy csomó de hasonlítanak az előzőkre, úgyhogy nem rakom ki őket. Egyelőre úgy néz ki, hogy ez a történet nagyjából 6-8 fejezetes lesz, de lehet, hogy lezárom hamarabb még nem tudom. Előző könyvemben párszor említettem, hogy régi, füzetbe írt történeteket másolok be. Nos abból kb 2 db maradt😑 így elkezdem hozzászoktatni magam az új történetek kitalálásához.😶😊 Remélem nem leszek unalmasabb!
Szép napot mindenkinek!🐾

Annalulu🐞