~Rabac~
౨Marinette౨

Már majdnen teljesen a vízbe voltam, amikor a szüleim közeledő alakját vettem észre. Hirtelen medg is örültem, hogy együtt leszünk, de egy érdekes dolgot fedeztem fel. Anyám egy fekete, konytba kötött hajú nővel beszélt, aki nekem nagyon nismerős volt valahonnan. Ezután láttam meg apámat. Látszólag beszélt valakihez, de nem tudtam kivenni, hogy kihez.
Gyorsan a vízbe másztam, hogy eltakarjanak a sziklák, onnan figyeltem tovább őket. Odamentek az általam leterített törülközőkhöz, de mivel látták nem vagyok ott, a kissé kialakított strandot és a vizet kezdték kémlelni. Apám rámutatott egy pontra, és mondta, hogy talan én lehetek, majd elindultak. Ekkor láttam meg osztálytársamat.
A lábam megcsúszott, szerencsém volt, hogy kezeimmel görcsösen tartottam magam a sziklán.
Reméltem, hogy legalább azon a napon el tudom kerülni.
Visszaálltam a sziklára, felvettem a búvár szemüvegem, elrugaszkodtam és amilyen gyorsan csak tudtam, a bója felé kezdtem úszni. Amint odaértem, rájöttem, hogy ez volt, addigi életem valószínűleg legrosszabb döntése.
Túl közel maradtam a parthoz, bárki simán észrevehetett és nem kellett túl sok idő, hogy rájöjjenek ki vagyok.
Apámék már ereszkedtek be a víbe, Adrien szinte teljesen benn volt.
Mivel kialakítottak egy kisebb strand félét, így egy kicsi öböl alakult ki, amit mind két oldalon sziklák fogtak.
- Tökéletes lesz!- jegyeztem meg, és amilyen nagy ívben csak tudtam elkerültem őket és a sziklák mögé bújva kezdtem figyelni.
A szüleim engem kerestek, ahogy Adrien is.
- Nem látom hol van.- mondta apukám.- De biztosan hamar előkerül!- fordult osztálytársamhoz.
- Hagyja csak, majd megkeresem!- legyintett Adrien.
- Jó, de maradj látható!- mondta a kontyos hajú nő.
Adrien bólintott, felvette a búvárszemüvegét és elindult a bója felé.
Kissé megnyugodva lélegeztem fel, és fejemet a vízbe hajtva keztem inkább kagylókat keresni, persze ügyeltem arra, hogy a sziklák mellett maradjak.

౨Adrien౨

Nem kicsit lepődtem meg amikor megláttam Marinette szüleit. Hirtelen nem is jutott eszembe, hogy osztálytársam arra hivatkozott, hogy elfelejtette a hely nevét, ahova mennek.
Amikor elkezdtük keresni Marit, akkor sem tűnt fel semmi. Igazából minden csak jóval később tudatosupt bennem, de ne szaladjunk előre.
Elindultam a bóják felé és csak azután vettem észre valamit. Vagyis valakit.
A búvárszemüveg pipájából öntöttem ki egy kis vizet, amikor megakadt a szemem egy búvárpipán, amihez feketés hajtömeg tartozott. Gyorsan odaúsztam, és valóban Marinette búvárkodott ott.
Megérintettem a hátát, mire riadtan kapta ki fejét a vízből.
- A-Adrien?! Te mit keresel itt?
- Itt nyaralok?
Teljesen döbbentnek tűnt.
- Hogy-hogy te is itt vagy?- kérdeztem egy kisebb csönd után.
- A-a szüleim ide...ide nyerték a szá-szállást.- mondta, miközben szemét riadtan kapkodta ide oda, mintha kiutat keresne.
- Minden rendben?
Ekkor behunyta a szemét, vett egy mély levegőt, és miután kifújta kezdett csak el beszélni.
- Bocsánat, ha goromba voltam, csak nagyon megleptél!- mosolypdott el félénken. Szemében valamiféle elszántság csillogott, ami furán ismerősnek hatott számomra.
- Semmi baj!- mosolyodtam el.- Amikor találkoztam a szüleiddel, én is elég bamba lehettem. Jó, hogy most találkoztunk! Holnap indulok a hajóútra, ami hat napos. Kár, hogy te nem jössz.
- D-de mi is megyünk hajóútra! Van egy olyan érzésem, hogy ugyanarra. Holnap indul a hajó reggel nyolckor, és hat nap múlva jön csak vissza.
- Remek!
Nagyon megörültem. Marinette-tel jól el tudtam beszélgetni már a repülőn is. Igazából féltem, hogy az idő nagy részét a telefonom társaságában töltöm. A parton még csak elnézelődtem, úsztam, de egy hajó más. Az kötötteb tér.
- Miket figyelsz?
- Kagylókat keresek. Ha tengerre megyünk, sok kagylót szoktam találni. Ezeket például ma!- mutatta meg gyűjteményét.
- Ezek tényleg szépek! De hol találod őket?- kérdeztem.
Megmutatta hogyan lehet könynen kagylót találni, majd kifeküdtünk Marinette törülközőire, hogy megszáradjunk.
- Éhes vagyok.- jelentette ki Mari, miután ismét kijöttünk a vízből.
- Ebédeljünk?
- Igen! Gyere kérek pénz!
Mr. És Mrs. Dupain-Cheng Natalieval beszélgettek. Natalien látszott, hogy sokkal felszabadultabb, és élvezi a társaságot. Mint kiderült ők már ettek, mert nem tudták, hogy mikor jövünk ki a vízből, így ketten mentünk végül.
- Mihez van kedved?
- Nem tudom! Talán egy hamburgerhez vagy.....nézd!- kiáltotta és a karomnál fogva kezdett húzni.- Kebab! Márcsak beszélni kéne!- nevetett fel idegesen.- Nem túl jó az angolom....
- Majd én, addig ülj le!
Kifizettem az ételt és leültem vele szembe.
Valóban éhes lehetett, ugyanis két pillanat alatt megette.
- Ez jól esett! Mennyibe került?
- Hagyjad, meghívtalak!
Nem akarta hagyni, de végül én nyertem, viszonnt cserébe meghívott egy fagyira.
Még úsztunk párszor, és el is telt az idő. Marinette teljesen feloldódott és nagyon jókat nevettünk együtt.
Éppen a napon száradtunk, utolsó úszásunk után, amikor eszembe jutott valami.
- Lenne kedved esetleg sétálni egyet este? Úgy tudom, szépen ki van minden világítva.
- É-én...- kezdte, de teljesen elpirult.- I-igen!
- Akkor kilenckor?
- Rendben, de hol?
- Arra, ahol kezdődnek a boltok.- mutattam a sétálóutca másik végére.
- O-oké! Vi-viszont még meg kell kérdezzem a szüleim.
Ekkor jutott csak eszembe, hogy Bogárkámat nem kerestem szinte semennyire aznap.
Hirtelen felültem és fürkészni kezdtem az embereket.
- Minden rendben?- nézett rám furán Marinette.
- Pe-persze, csak keresek valakit. Azt hiszem Ő is idejött nyaralni. Párizsból ismerem.

౨Marinette౨

Nagyon jó napot töltöttem Adriennel. Teljesen ki is ment a fejemből a Fekete Macska dilemma, csak arra figyeltem, hogy életem szerelmével beszélek, úszok, eszek, egyszóval mindent vele csináltam! Amikor elhívott sétálni határtalan boldogságom csak fokozódott.
De amikor megemlítette, hogy keres valakit, akit ismer, már boldogságom nem volt annyira felhőtlen.
Sejtettem, hogy ő Macska és tudtam, ő is rá fog jönni, hogy én ki vagyok. Pontot kellett tegyek ennek a cécónak a végére, bár tudtam, elronthatom a barátságunk.

Este!- gondoltam.

Visszavittük a törölközőket és elköszöntünk egymástól.
A szüleim természetesen megengedték, hogy menjek. Úgy gondolták, Adrien tud rám vigyázni. De még mennyire igazuk volt!
Lépcsőznünk kellett, ami eléggé megnehzítette a hazajutást. Hétre értünk fel.
Egyből megvacsoráztunk, utána mentem fürdeni és a ruháimhoz. Valami szépet kellett felvegyek, így hosszú időt töltöttem a bőröndömnél.
Amikor jöttünk fel a szállásra, már pár embert lehetett látni, akik eléggé ki voltak öltözve, ezért én sem fogtam magam vissza túlságosan. Egy fehér, nyakban megköthető, piros virágos nyári ruha mellett döntöttem. Persze a kistáskámat is magammal vittem, amiben Tikki lapult.
Apukám levitt egy ideig kocsival és mondta, hogy pontosan három óra múlva ugyanott fog várni. Megköszöntem a fuvart, és elindultam. Minden egyes lépésem nehezebb lett, szaporábban kezdtem kapkodni a levegőt.
- Minden rendben lesz!- nyugtatott kwamim.
Csodák csodájára, kivételesen egy kicsivel előbb odaértem, így volt időm egy lenyugodni.
Hirtelen egy kezet éreztem karomon.
- Kati....- akadt el Adrien szava, amint megfordultam.- Marinette? Bocsánat én összekevertelek valakivel. Vagyis....- csillan tfura fény a szemében.
Éreztem könnyek gyűlnek a szemembe. Lelepleződtem.
Adrien még mindig a karomat fogta. Szinte lehetett látni a fogaskerekeket a fejében. Gondolkodás közben görcsösen szorított.
Elrántottam a kezem és futásnak eredtem.
- Marinette várj!- kiáltott utánam, de meg sem fordultam, csak szaladtam tovább.
Egy pillanatra megálltam egy elágaznál. Tudtam az embertömegen nem tudom átverekedni magam elég gyorsan, ezért inkább egy csendes mellékutcát választottam.
Könnyeimtől alig láttam, de nem tudtam elégszer letörölni ahhoz, hogy lássak, folyton folytak.
Hallottam Adrien futását a hátam mögött. Lassan, de egyre hangosabbak voltak lépéseinek zaja, így gyorsabb tempóra kapcsoltam, de nem vettem észre az előttem álló oszlopot.

Sziasztoook!😊

Itt lenne a következő rész!
Jövőhéten hozom a következő fejezetet, ha minden igaz.
Addig is sziasztoook!🐾

Annalulu🐞