~A repülőn~
౨Marinette౨

Teljesen lefagyva néztem a mellettem ülő srácra, még a számat is eltátottam.
- Szi-szia A-Adrien!- dadogtam össze vissza.- Hát te...vagy is én...vagyis te hogy hogy itt?
- Megyek Horvátországba?- nézett rám egy kicsit érdekesen.
Ezután pár percig kínos csend telepedett ránk.
Én az utasokat nézegettem, hátha kiszúrok egy Macskára hasonlító alakot.
Látszólag Adrien figyelmét is a felszálló emberek kötötték le.
Végül úgy döntöttem, hogy elég, ha Rabacon összetalálkozunk, ezért inkább a székembe süllyedtem, és az ablakon bámultam ki.
Ez nagy hiba volt, ugynis akkor tudatosult bennem igazán, hogy ki mellett ülök.
Elkezdtem parázni! Egyetlen lehetőségem Alya volt. Írtam neki egy sms-t, de nem válaszolt. Tudtam a válaszát, mácsak Horvátországban kapom meg. Repülő üzemmódba tettem a telefonom, majd újra az ablakon bámultam ki.
- Te hogy-hogy utazol?- kérdezte meg Adrien.
- Há-hát én....mármint a szüleim nyertek egy nyaralást. Ne-nem mintha, amúgy nem járnék nya-nyaralni, csa-csak később szoktunk menni....Te?
- Apám valami üzleti dologból utazik. Több üdülővárosba is átautózik majd, de én végig Rabacon leszek.
A fülemet egyből megütötte a "Rabac" szó.
Már-már ijedten álltam fel a székről, hogy végignézzek az utasokon.
Tudtam, hogy Macska, egy velem egyidős, maximum egy évvel idősebb srác, szőke hajjal. Az utasok túlnyomó része kisgyerekes család volt, csak egy velünk egyidős fiú ült a gépen, de neki rózsaszínre festett haja volt és arca tele pursuingekkel.
Visszarogytam a székre és csak bambán bámultam magam elé.
Nem tudtam elhinni. Természetesen volt rá esély, hogy nem Ő az, de az elenyésző. Nincs ennyi véletlen egybeesés.
Mégsem kérdezhettem meg tőle.
Adrien valahonnan távolról duruzsolt valamit, de nem tudtam kivenni.
- Marinette, minden rendben?
- Pe-persze! Csak.....semmi! Bocsánat, mit is mondtál?
- Csak azt kérdeztem, hogy te hova utazol. De biztos minden rendben?
- Igen, igen! É-én e-elfelejtettem a város nevét.....bocs!
- Biztos jól vagy? Falfehér az arcod!
- I-igen! Semmi baj, nyugi! É-és te mit fogsz csinálni, hol is? Rabacon?
- Igen! Hát elvileg elmegyünk egy párnapos hajóútra, meg a strandon leszünk. Nem terveztem direkt semmit! Nem akarok egyik programból a másikba esni.
- Megértelek!
Gondolataim vadul száguldoztak, nem is figyeltem szinte arra, hogy mit mondok, vagyhogy Adrien mit mond.
- Marinette, biztos minden rendben?
Vettem egy mély levegőt és behunytam a szemem.
Nem viselkedhettem így, mert gynút foghat, márha ő Macska. Még volt valami kicsi esély, hogy Rabacon megtaláljam az igazi Macskát és lehet, hogy nincs is köze osztálytársamhoz. Ha mégis, ráértem még ezzel a témával foglalkozni.
Kifújtam a levegőt és elmosolyodtam.
- Igen! Csak, annyira várom már, hogy ott legyek!
Legalább elnapoltam.

౨Adrien౨

Sosem gondoltam, hogy lehet akkora mázlim, hogy lesz kivel beszélgessek az úton. Bár Marinette általában dadogott és az az elfehéredés is egy kicsit fura volt, de egyre jobban elengedte magát és társasága kellemes volt.
Marinettenek volt egy nagyob jó tulajdonsága! Nem olyan volt mint a többi lány! Minden második csaj (nem csaka suliban) hisztérikusan sírni kezdett, ha meglátta a képemet. És mielőtt azt gondolná bárki is, hogy ez jó, akkor leszögezném, hogy egyáltalán nem jó, sőt unalmas egy idő után. Marinette nem mászott rám.
Két órája repülhettünk, amikor valami ránehezedett a vállamra.
Meglepődve kaptam fel a fejem, de csak Mari feje volt. Édesen aludt.
Társaság híján gondolataimba merültem, amik természetesen Katica körül forogtak. Lövésem sem volt, hogy ki lehet az. Nem egy nagyjából velem egyidős, sötét hajú lány utazott a repülőn.
- Mennyit aludtam?- hallottam hirtelen Marinette álmos hangját.
- Úgy negyven percet.- néztem meg meglepődve az órám.- Még egy bő óra van az útból.
A lány bólintott és elővette rajzfüzetét. Ahogy lapozgatta, megláttam a terveit, amik igen jónak mondhatók voltak.
- Szuper terveid vannak!
- Kö-köszönöm!- pirult el.
- Megnézhetem?
Szégyenlősen odaadta terveit.
- Ezek több mint jók!
Végül a maradék egy órát, úgymond "szakmai dolgok" megbeszélésével töltöttük. Elmondtam a gondolataimat egy egy ruhához, hogy milyen anyagból, milyen öltésekkel készülhetne. Természetesen Marinette is nagy szakértelemmel szólt hozzá a témához.
Nagyon hamar megérkeztünk. Az egyik pillanatban még a repülőn ültünk, a másikban pedig már csomagjainkért sétáltunk. Közben Marinette szülei is mögénk jöttek útközben. Átvettük a bőröndöket és az autókra vártunk, természetesen Natalie és apám is velünk voltak. Bár egy kicsit túlzás azt mondani, hogy apám velünk volt, ugyanis egy ügyfelével beszélt telefonon. Mint általában.
Végül megérkezett Marinette-ék kocsija és mögötte a miénk is befutott.
- Akkor szia!- köszöntem el Marinettetől.- Viszont látásra! Jó nyaralást!- intettem szüleinek is.
Betettem a bőröndöket a csomagtartóba, beszáltam autóba és csak néztem, ahogy osztálytársam egyre kisebb lesz, majd teljesen eltűnik.

~útközben Rabac felé ~
౨Marinette౨

Ahogy közeletünk úti célunkhoz, egyre nagyobb gombóc volt a torkomban. Jó ez így nem teljesen igaz, mert szinte végigaludtam az egészet, de az utolsó fél órában már nagyon is ébren voltam!
Hajnali fél háromra, már el is foglaltuk a szállást és mindenki mehetett aludni.
Szüleim hamar elaludtak, amit nem csodálok, bár engem nem nyomitt el olyan hamar az álom. Féltem a másnap miatt, de vártam is, hogy végre fürödhessek a tengerbe.
- Tikki, ébren vagy?- fordultam kistáskám felé.
A szálláson nem kockáztathattam meg, hogy szüleim meglássák a kis katicát, ezért inkább tettem egy puha kendőt a kistáskámba, és jó pár kekszet.
- Igen?- hallottam kwamim suttogó hangját.
- Te nem félsz?
- Mitől?
- Hát.....hát, hogy Macska megtudja, hogy ki vagyok valójában.
- Marinette figyelj, ezt tisztáztuk már! Nem tehetsz mást!
- Tudom, de...
- Semmi de!- feküdt rá arcomra.- Ne stresszelj! Biztosan kedvelni fog! És ha amiatt aggódsz, hogy mi lesz ezután a támadásoknál, akkor ne tedd! Fekete Macska kötelességtudó. Úgyanúgy le tudjátok majd győzni az akumákat. Viszont aludj, mert holnap fáradt leszel!

°°°°°

Másnap korán keltem. Először, mert már izgatott voltam és másodszor mert a telefonom keltett. Négyszáznegyven lépcsőfokot kellett lefele megtenni, hogy lejuss a partra. Nos igen, az első nap voltunk olyan okosak, hogy nem kocsival mentünk. Amúgy úgy megsporoltunk volna négyszáz lépcsőfokot, de mindegy.
Gyorsan összepakoltam mindent a strandtáskába, előkészítettem a reggelit, majd keltettem a szüleim. A teraszunkon reggeliztünk mert a négyszáznegyven lépcsőfok előnye, hogy gyönyörű a kilátás.
A ház maga szépen be volt rendezve. Ahogy benyitott az ember egy tv várta balra, szembe egy kerek asztal, négy székkel, jobb oldalon pedig egy kanapé. Ez volt az úgynevezett nappali.
A tv mellett nyílt két szoba. Az elsőben egy franciaágy, a másodikban két egyszemélyes ágy állt.
A nappalit egy boltív választotta el a konyhától. Végül a konyha jobb oldalából nyílt a fürdőszoba.
Megreggeliztünk és egyből indultunk is a partra.
Lefele még nem is volt baj a lépcsőkkel, de belegondoltam, hogy milyen lesz felfele és egyből elkezdtek sajogni a lábaim. Ezek után következett a nagyjából fél órás séta, természetesen már sima talajon. Jobb oldalon a tenger, bal oldalon pedig mindenféle boutique, pékség és bolt. Tudtam ide el kell jöjjek este, mert gyönyörűen ki lehet világítva.
Elhaladtunk pár strand mellett, de azok kiépítettek és apró kavicsosak voltak, tehát a kisgyerekes családok kedvenc helye. Engem amúgy is sokkal inkább vonzottak a sziklák.
Végül egy hotellel szembe pakoltunk le egy árnyékos helyre, amivel szembe a nagy sziklák voltak, így két napozómatracot kiterítve egyszerrs volt árnyékos és napos helyünk.
A sziklákról gyönyörű volt a kilátás. Mindenhol a mélykék tenger és a csodás hegyek vettek körbe.
Egy ideig a napon ültem és néztem a tájat, aztán felvettem a tengeri cipőm, felvettem a búvárszemüvegem és szépen lassan bemásztam egy szikláról.
Ekkor jött a derült égből villámcsapás.

Sziasztoook!😊

Tudom nem volt moatanában rész és elnézést is kérek miatta! Most, hogy elkezdődött az iskola, egy részt tudok megígérni hetente, és megpróbálom betartani.
Addig is sziasztook!🐾

Annalulu🐞