~Marinette erkélyén~

- Sajnálom, hogy ilyen csúnyán kifakadtam!- állt meg kissé szégyenkezve a lány előtt Adrien, miután realizálta, hogy mit is tett.
Marinette (a srác legnagyobb meglepetésére) hirtelen a fiúnak csapódott, és szorosan magához ölelte.
- Elmondhatatlanul sajnálom, hogy így érzel!- szorította magához a meglepett hőst.- De ne gondold, hogy Katica cselédnek tart! Ha nem is viszonozza az érzéseid, hidd el fontos vagy számára! A legnagyobb bizalmasa vagy! Nem tudom kitől hallottad ezeket a hülyeségeket, amiket az előbb mondtál, de ezek nem többek butaságnál, nincs valóságalapjuk! Oh...bocsánat!- húzódott hátrébb a lány.- Ne-Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni! Én csak....- szabadkozott pironkodva.
- Köszönöm!- szakította félbe még mindig meglepődve.- Köszönöm!- ölelte át a lányt.
- Ugye elfelejted ezeket a butaságokat? U-Ugye megígéred, hogy beszélsz inkább Katicával, és tisztázod a dolgokat?- mosolygott kedvesen Marinette, miután elváltak.
- Azt hiszem igen!- húzódott félmosoly a fiú arcára is.

~Dupont iskola~

Marinette és Fekete Macska sokáig beszélgettek még, így ismét fáradtabban mentek iskolába, habár akkor ezt egyikük sem bánta.
Marinette aznap este egy olyan oldalát ismerte meg társának, amelynek szinte létezéséről sem tudott. Sosem gondolta, hogy valamikor Marinette ként is ilyen komoly beszélgetést fog lefolytatni a sráccal.
Adrien mindig tudta, hogy osztálytársa segítőkész, de esti viselkedése túlszárnyalta minden addigi elképzelését. Tagadhatatlan, hogy még ott motoszkáltak fejében a Halálfejtől hallottak, ám sokkal kevésbé, mint azelőtt. Természetesen Fekete Macska jobb kedvét a gonosz is érzékelte, aminek nem örült, azonban tudta, hogy a fiúban ébresztett kételyek erős gyökereket vertek szívében, így előző esti beszélgetésük nem volt hasztalan.
- Jó reggelt!- köszönt Adrien Marinettenek.
- Szia!- lihegett kissé a lány. Aznap is késésben volt, így futnia kellett.- Borzasztó ez a koránkelés!- fújta ki magát.
- Egyetértek!- nevetett a srác. Valamiféle új dolgot érzett esti beszélgetésük óta. amikor ránézett osztálytársára mosolyogni támadt kedve, folyton körülötte forogtak gondolatai, ám ezt ő sem realizálta igazán.
Marinetteben nem játszódtak le hasonló érzések Fekete Macska iránt. Ugyan sokat gondolt társára, kíváncsi volt, hogy mit csinálhat, hogy van, de nem kezdet szerelmet táplálni iránta, és Adrien iránti érzései sem halványodtak.
- Jut eszembe!- vett elő táskájából egy termoszt.- E-Ezt neked hoztam!
- Köszönöm!- mosolygot kedvesen a fiú.- De már kezd rossz érzésem lenni! A családod kávéján élek!- nevetett zavartan.
- Ugyan! Semmi baj! Szívesen hozom!- pirult el a lány.
- Akkor is ragaszkodnék ahhoz, hogy ma meghívjalak én is egy kávéra! Ismerek egy jó kávéházat! Lenne esetleg kedved ma délután elmenni oda?- vakargatta zavarában tarkóját.
- Én....- nyíltak tágra szemei.- Én...- próbálta kinyögni válaszát, azonban nem járt sikerrel. Azt hitte, hogy ez csak egy álom, és nagyon nem akart felébredni!
- H-Ha nincs kedved, én megértem...- kezdett mentegetőzni Adrien.- Vagy csak velem nem szeretnél jön....
- Szívesen mennék!- vágott szavába már már kissé túlságosan hevesen.
- Remek!- vágta rá kicsit meglepődve, mégis nagyon boldogan a fiú.- Viszont ha nem sietünk, az óra....
- Jajj,hat ez teljesen kiment a fejemből!- kapott fejéhez.
- Még van két percünk, siessünk!- indultak nevetve futásnak.

○○○○○

Marinette enyhe gyomorgörccsel várta délutáni találkájukat. Senkinek sem mondott semmit, még Alyanak sem írta meg a történteket, főképp neki nem. Bőven volt mit csámcsogjon közös kávézásukon, nem akarta hogy barátnője ezt is túlkomplikálja.
Aznap volt esedések találkozója Macskával is, remélte a srác részletesebben is kifejt mindent majd neki. A nap folyamán el-elmerengett esti beszélgetésükön, remélte a társának semmi baja. Eléggé le tudta foglalni a hős gondolatait. Nem értette, hogy honnan veszi azokat, amiket mondott. Ha tényleg így is gondolta, nem értette, hogy miért ilyen hirtelen, egyszerre bukott ki belőle.
- Marinette!- szólította meg Adrien sokadjára a lányt séta közben. A kávézó felé tartottak. Miután felszálltak a buszra, Marinette teljesen használhatatlan társaság lett. Eszébe jutott Fekete Macska, és mintha kikapcsolt volna.- Marinette, minden rendben?- kérdezte aggódva.
- Pe-Persze bocsánat!- nevetett zavartan.- Mit is mondtál? Nagyon sajnálom, csak...elkalandoztam!- mosolyodott el, ám nem őszintén. Szemei elárulták az igazat.
- Min gondolkodsz ennyire? Aggaszt valami? Va-Vagy nem akarsz velem lenni?
- Nem dehogy!- tiltakozott hevesen.- Nagyon szívesen megyek Veled kávézni! Csak....tegnap egy barátommal beszélgetttem, és....aggódom érte!- nézett nagy kéke szemeivel barájára.- Sajnálom!
- Ne szabadkozz! Miért aggódsz érte? Valami baja esett?
- Nem, csak....aggasztó az, amit mondott!
- Miről beszéltetek?
- Azt hiszem....csalódott az egyik barátjában és...- hajtotta le a fejét.- Attól tartok ennek nem lesz jó végkimenetele!
Adrien természetesen tudta, hogy róla van szó, azonban nem mondhatott semmit. Mindazonáltal meglepte, hogy a lány így aggódik érte.
- Esetleg.....fogsz még beszélni vele mostanság?
- Ma találkozok vele azt hiszem...
- Ma?- lepődött meg. Nem emlékezett arra, hogy Marinettetel is megbeszélt voona egy találkozót.
- Igen....nyolckor.
Adrien teljesen lefagyott egy pillanatra. Abban biztos volt, hogy Katicával este nyolcra beszélték meg talalkozójukat, azonban határozottan úgy gondolta, hogy osztálytársával nem beszélték meg, hogy esetleg összefutnának.
- Megkérdezhetem, hogy ho-hol fogtok találkozni?- bukott elő belőle a kérdés, mielőtt még megállíthatta volna.
- A-Az Eiffel torony közelében. Miért?- kérdezett kíváncsian vissza Mari.
- Csak érdekelt!- hessegette el a gondolatot a srác. Nem aiarta tönkretenni a délután, na persze ez nem azt jelenti, hogy később nem akart gondolkodni ezen.- Itt is vagyunk!- állt meg a kávézó előtt, majd kinyitotta az ajtót, és előre engedte a lányt.
- Köszönöm!- mosolyodott el kedvesen elpirulva, majd bement.- Azta!- maradt tátva szája miután belépett és megtekintette a boltot belülről is.- Ez....Ez csodálatos!
- Tetszik?- vakarta mosolyogva tarkóját enyhe zavarában.
- Abszolút!
- Ennek örülök!
A kávézó ízlésesen volt berendezve. Minden bútor valódi fából volt, díszítésben a rózsa mpotívum dominált. Viszonylag kisebb üzlet volt, de jól volt berendezve, minden helyet kihasználtak, mégsem tűnt zsúfoltnak. A székeken és kis oldalfoteleken aranyos párnák feszültek dekoráció ként.
A fiú nagyon udvariasan lesegítette kabátját osztálytársáról, a kis fotelszerű széknél is segített neki, amikor le akart ülni.
A pincér hamar meg is hozta a menükártyákat, így pár percig csak csöndben nézegették a lapokat, mire sikerült választaniuk.
- Hogy vagy mostanában?- kérdezte Adrien miután rendeltek, hogy megtörje a cseppet kínossá váló csöndet.
- Fá-Fáradtan azt hiszem!- mosolyodott el, ám szemei tényleg óriási fáradtságot sugalltak.- De azt hiszem ezt te is elmondhatod magadról!
- Hehe...Igen.
- Miért nem alszunk....úúgy értem alszol? Mármint velem....úúúgy értem mostanában!
- Igazából...- próbált kitalálni mentségnek valamit.- Csak sokat tanulok plusz a modellkedés, így.....nincs túl sok szabadidőm és...tu-tudod esténként ha végre van egy kis időm, hogy azt csináljak, amit csak akarok, akkor....csak úgy elszáll az idő...tudod hogy van ez!
- Huu de meggyőző volt!- kuncogott.- Mármint nem úgy értem mintha nem hinnék neked!- korrigálta gyorsan magát.- Csak viccesen adtad elő!
- És mi a te indokod?- terelte el a figyelmet magáról.
- Nekem?- lepődött meg hirtelen. Nem gondolta, hogy visszaüthet rá is kérdése. - Nekem.....Jobb indokom van, mint neked!- húzta az időt.
- Te sem hangzol hitelesnek!- nevetett a srác.
- Pedig az vagyok! Varrok! Sok a megrendelés! Valamint az egyéni projektemmel is haladnom kell! Hát igen! Azt hiszem túl sokat vállaltam...
- Aha!- vágott olyan fejet, mint aki nem hiszi el.
- Héé!
- Csak viccelek!- kezdett ismét nevetni, mire Mari is kuncogni kezdett.
Összesen három órát töltöttek el együtt a kávézóban és igazán élvezték egymás tarsaságat. Marinette szíve repesett, hogy Adriennel kávézhat kettesben egy olyan helyen. Adrien ugyancsak örült. Remélte nem az lesz az utolsó találkozójuk.
Ám az idő hamar elszállt, tanulni valójuk még volt, és természetesen a hősök esti találkája is teher ként nehezedett rájuk.

Annalulu🐞