~az Eiffel toronynál~

Adrien akár várta, akár nem, eljött találkozójuknak időpontja Halálfejjel. Hamarabb is érkezett tíz perccel, mert már képtelen volt otthon ücsörögni. Ellensége azonban megelőzte, már várt rá.
- Nocsak Fekete Macska, ennyire kíváncsi vagy?
- Nem minden nap adódik lehetőségem arra, hogy beszéljek egy eszelős bűnözővel!
A fiú természetesen nem volt bolond. Készült a csapda eshetőségével. Ezen túl azonban remélte, hogy megtud valamit Halálfejről, a céljáról vagy gondolkodásmódjáról, bármit ami hasznos lehet, és tudja később ellene használni. Remélte nem lesz hasztalan találkozójuk.
- Beszélgetni is fogunk, vagy csak állni egymással szemben?- türelmetlenkedett.
- Csak tudod, csodálkozom!- válaszolt Gabriel.- Nem voltam teljesen biztos abban, hogy eljössz! Vagy, hogy nem hozod Katicabogarat is. Úgy már nem lettek volna megfelelők a körülmények!
- A körülmények?
- Mint korábban is mondtam, nem akarok harcolni! Mindössze érdekeltél! Érdekelt hogyan tudsz ilyen hűséges maradni Katicához. Érdekelt, hogyan bírod elviselni.
- Elviselni?
- Igen! Hiszen az árnyékában élsz, és még csak nem is viszonozza az érzéseid!
- Miből gondolod, hogy az érzéseim többek egyszerű barátságnál?
- Amnézió felfedte előttem az igazi érzéseid. Habár az interjúk is bebizonyították, ott annál a csatánál mindenre rájöttem veled, és Katicával kapcsolatban. Szeretitek egymást. Nem tudom, hogy a lányban mi indította el, hogy akkor miért csókolt meg, hiszen azóta is csak levegőnek néz, sőt annál is rosszabb, a csicskásának.
- Ja, hogy a képre gondol....
- Ez nem lényeges jelenleg, ne is húzzuk ezzel tovább az időt! Nem amiatt kerestelek fel, hogy szerelmi tippeket adjak! Gondolom időről időre felmerül a "ki van a maszk alatt" téma köztetek! De Katicabogár nem bízik ennyire benned, igaz?
- Mindkettőnknek biztonságosabb így!
- Ezt te sem gondolod komolyan!- imitált egy tökéletes nevetést.- Én ma egy számodra is előnyös ajánlatot kínálok!
Adrient ijesztő érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, mintha Halálfej a veséjébe látna. Lecsupaszodva állt előtte. Tudta mi a férfi célja, el akarta bizonytalanítani, és remekül csinálta. Minden egyes szava, jól célzott pengeszúrásként érte.
- Mivel tudom, hogy Katicabogár nem bízik benned, el tudom képzelni, hogy milyen borzasztó érzés lehet a beosztottja ként élni! Hiszen ő áll mindig a rivaldafényben! Azt mondja, hogy a társa vagy mégsem úgy viselkedik veled. Hiszen legjobb esetben is úgy kezel, int egy szolgát!
- Ez rágalmazás!- szűrte fogai között.
- Én csak azt mondom, amit kívülről látok! Veled sokkal kevesebb interjú készül. Ha mindketten részt vesztek egyen, téged kevesebbet kérdeznek. Ha Katica nincs ott, te nem is vagy olyan érdekes, legjobb esetben is csak Róla van szó, igaz? Ezért ajánlom fel neked a segítségem! Segítek leleplezni a nagy, csodálatos Katicabogarat, hogy megtudd milyen jelentéktelen ember is igazából! Nem kérek cserébe semmit, bár ki tudja, végül lehet te magad fogsz, saját akaratodból átállni az én oldalamra!
- Nehogy az hidd, hogy nem tudom mire megy ki a játék! De ide figyelj! Akár tetszik, akár nem, én Katicabogár társa vagyok, és az is maradok! Nem tudsz eltántorítani ilyen hülyeségekkel!- lépett fel magabiztosan, majd elszökkent.
- Óóó dehogynem!- mosolygott gonoszan, de ezt már a srác nem hallotta.

.....

Adrien remegett, mikor végre megállt. Messze volt már az Eiffel toronytól, Halálfej már nem látta. Tudta a férfi állításai hamisak, mégis némi kétely lappangott benne. Ellenfelel remekül használta a szavakat. A csontjáig hatolt minden egyes állítása. Nem hazudott reggel, tanulmányozta őket. Tudta mi a gyenge pontja és tudta, hogyan hasson rá.
Elhatározta, hogy Katicának nem fogja elmesélni a történteket. Egyelőre legalábbis biztos nem. Nem értette, hogy miért vette ennyire a szívére. A legtöbb, amit mondott számára sem volt új. Tudta, hogy társa nem viszonozza érzéseit. Volt már, hogy nyersebben, vagy parancsolóbban kérte meg az akumatizált figyelmének elterelésére, azonban azt is betudta a körülményeknek. Harc közben ugyanis senkit nem lehet hibáztatni, ha nem a legudvariasabban viselkedik. Ilyen fajta esetek nem voltak túl gyakoriak, így ügyet sem vetett rájuk. Akkor azonban minden ilyen emléke felsejlett és nem hagyta nyugodni. Szeme előtt látott minden olyan interjút is, amiben Katicabogár holléte után kérdezősködtek, és nem volt elég nekik Fekete Macska. Mindig tudta, hogy Katicát jobban kedveli a kamera, ez azonban mindössze azért volt, mert az ő ereje állított helyre mindent. Lehet, hogy az embereknek néha a hősnő volt fontosabb, de a lány mindig azon volt, hogy hangsúlyozza társa fontosságát, hogy ne másodiknak, utána valónak tartsák, hanem ugyanolyan fontosnak, egyenrangúnak.
Adrien ezt mindig is tudta, de akkor elbizonytalanodott benne és átadta magát kétségeinek.
- Fekete Macska!- hallott meg egy ismerős hangot bal oldaláról. Odanézett, és Marinette-et pillantotta meg, aki erkélyén állt.
- Szia Marinette! Baj van?- szökkent a balkonra segítőkészen.
- Igazából én is ezt akartam kérdezni.... Új akuma van a városban? Vagy miért vagy ilyenkor idekint?
- Ha engem nem fognak akumatizálni, akkor nem lesz a mai éjszaka folyamán egy sem!- nézte keserűen a földet.
- E-Ezt hogy érted? U-Ugye minden rendben veled?- villant őszinte aggodalom szemeiben.
- Té-Téged érdekel?- lepődött meg.
- Ugye csak vicceltél azzal az akumatizálással? Mi történt veled? Ugye nincs semmi gondod?- kérdezte őszinte érdeklődéssel, és féltéssel.
Marinette nagyon furának tartotta társa hangszínét. Másnap volt esedékes találkozójuk, amikor elvileg valamit el akart mondani Katicának. Nem tetszett az a hangszín, amit a srác hangja megütött. Letörtnek tűnt, magányosnak, csalódottnak és szomorúnak.
- Kérlek mondd el, ha bánt valami! Szeretnék segíteni!- tette kezét a fiú karjára.
- Érezted már úgy, hogy....- nézett még akkor is kissé meglepődve a lányra.-.... hogy minden, amit eddig hittél az lehet nem is igaz?- ült végül a korlátra.- Érezted már, hogy esetleg olyan ember csapott be, akiben feltétel nélkül megbíztál?
- Esetleg már nem vagy biztos magadban?
- Már szinte semmiben sem vagyok az...- sóhajtott.
- Katicáról van szó, igaz?
- Honnan tudod?
- Amikor utoljára itt beszélgettünk, akkor is miattam voltál szomorú.- mosolygott nosztalgikusan.- Úúúgy értem miatta!- javított gyorsan, amikor észrevette hibáját.
- Valóban!- jelent meg halvány félmosoly Adrien arcán is.- De igen, róla van szó!
- Az a baj, hogy még mindig nem viszonozza a....a szerelmed?
- Nem!- vakarta megzavartan tarkóját.- Vagyis...persze rosszul esik, azonban tiszteletben tartom a döntését, és elfogadom azt!- húzta ki magát, amivel csak még meggyőzőbbnek hangzott.- Ma viszont...olyan dolgokra nyitották rá a szemem Vele kapcsolatban, amik....amik végiggondolva, nem alaptalan koholmányok!- hangzott egyre keserűbben.
- Miről beszélsz?- kérdezte nyogodtságot eröltetve magára.- Ki mondott neked, és mit?- leplezte bravúrosan rémültségét. Nem volt buta, összerakta a képet. A reggeli fura akumatámadás, Macska viselkedése. Tudta, hogy Halálfej áll a háttérben, csak még nem tudta, hogy pontosan mit is tett, vagy mit tervez.
- Gondolom sejted, hogy mi...nos, hogy a mi kapcsolatunk Katicabogárral igazán.....bensőséges. De talán nem is ez a legjobb szó rá....
- Értem mit szeretnél mondani, folytasd kérlek!
- Meg kell bízzunk egymásban, ha jó csapatot akarunk alkotni. Én feltétel nélkül megbízok benne, de Ő...Mintha csak egy tárgy lennék a számára! Mintha én nem is jelentenék semmit! Én nem vágyom a hírnévre, a rivaldafényre! A mi munkánkban nem ez a fontos, hanem a civilek biztonsága! Az a fontos, hogy az olyan emberek, mint te, akik nem rendelkeznek szuperképességekkel, biztonságban legyenek! Nem vágyom a kamerákra, az emberek elismerésére! Csak az szeretném, hogy egy ember ismerjen el, hogy a társának tekintsen, hogy úgy megbízzon bennem, mint én benne!- csapott a korlát peremére könnyeivel küszködve.- Nem vágyom arra feltétlen, hogy úgy kedveljen engem, mint én őt! Csak annyit...csak annyit akarok, hogy a tényleg a társam legyen! Hogy ne egy cseléd ként gondoljon rám!
- Én...- nézett hitetlenkedve barátjára.
Marinette nem tudta, hogy mit is mondhatna. Sejtette, hogy néha udvariatlanabb, ha le akarja koptatni a srácot, viszont ahogy Fekete Macska beszélt, mintha ezek a fájdalmak már rég gyötörték volna. Valahogy még sem úgy hatottak, mint az ő szavai. Legalábbis nagyon remélte, hogy nem gondolja véresen komolyan.

Annalulu🐞