~Agreste lakás~

Három hét, négy nap és két óra.
Adrien ismét az ablaknál ült és csak bámulta Párizst. Azóta, hogy eltűnt sokszor csinálta ezt. Csak visszagondolt azokra az időkre, amikor még vele volt. Sok emlék mosolyt csalt az arcára, de amint megjelent rajta az öröm halvány jele, szemei megteltek könnyel és sírni kezdett.
De ez a gondolatai egyik részét tette ki csupán. A jó emlékek felidézése mellett sok időt töltött utolsó találkozásuk felidézésével is. Újra és újra lejátszódtak fejében a események.
Három hét, négy nap és két óra.
Mikor utoljára hallota a hangját nagyon boldog volt. Pár percig azt hitte, hogy baja esett, de amikor újra meghalotta, mosolyra húzódott szája és nagy kő esett le szívől. Megkönyebbült, hogy jól van, és amennyire az adott helyzet engedte, biztonságban is.
Három hét, négy nap és két óra.
A hang irányába fordult, de teljesen mást látott, mint amire számított, bár szinte egyből megértett mindent. Hirtelen rémület futott át agyán és odaszaladt hozzá.
Könnyei folyni kezdtek. Kérlelni akarta, hogy ne tegye meg de a sírástól elakadt a szava. Körbefogta kezeivel arcát, homlokát a sajátjához döntötte.
Nem tudta, hogy Ő mit mondott akkor. Csupán elmosodott zajokat érzékelt.
Ő hozzá beszélt. Mosolygott, de szemeiben, amik tele voltak könnyel, rémület és fájdalom csillogott, bár egyfajta bátorság is megjelent rajtuk.
Ekkor Ő megfogta a fiú kezeit és azokat levette arcáról. Adrien abban a pillanatban valami keményet érzett tenyerében. Ezután elengedték egymást. A srác csak állt dermedten, amíg eltűnt a szeme elől.
Három hét, négy nap és két óra.

Sziasztoook!😊

Arra gondoltam, hogy hozok egy előzetest ebbő la részből! A következő fejezet ugyanúgy pénteken fog jönni, csak megpróbálom bevezetni, hogy előtte hétfőn vagy kedden egy ilyen kis előzetest írjak és rakjak ki.
Sziasztook!🐾

Annalulu🐞