~Adrien~

Óra van és figyelni kellene. Hát igen kellene. De hogyan ha éppen Bogárkámnak írnék levelet? Nem, ez nem fog menni. Majd elkérem valaki vázlatait és annyi.
Mégis mit írjak a levélbe? Vagy mondjam el neki, hogy mit érzek iránta? Ez sem egy ragyogó ötlet, ugyanis ha elhatározom, hogy elmondom valami mindig balul sül el. Jó, akkor neki is kezdek.
Drága Bogárkám!
Nem ez olyan hivatalos....de ha azt írom szia akkor meg nem elég komoly.
Kicsöngettek és a boritékon lévő címzés: Bogárkámnak, és egy telefirkált lapon kívül, amin rajta van az aláírásom, semmi sincs a levélben. Legjobb lesz ha otthon folytatom,úgyis az utolsó óra volt.
- Csá tesó- köszön el tőlem Nino- Holnap találkozunk.
- Szia- ülök be a kocsiba de sajnos valamit nem vettem észre.

~Marinette~

- Szia Alya- intettem barátnőmnek, amikor észrevettem, hogy a kocsiba beszálló Adrien táskájából kiesik egy boriték. Odafutottam, felvettem, de késő. A kocsi elhajtott. Ekkor láttam meg a címzést.
Nem hittem a szememnek. ,,Bogárkámnak"
- Ez tévedés, ugye Tikki?-fordultam meglepődve kwamimhoz.
- Ma-Marinette ez lehetetlen!-csodálkozott.
-Jobb lesz ha hazasietünk!-mondtam de ez inkább, amolyan megjegyzés volt, mert választ sem várva elkezdtem rohanni.
A szüleim a pékségben voltak, így egy gyors köszönés után felmentem a szobámba.
- Tikki, ez csak véletlen. Mondd, hogy véletlen!
- Nem hinném. Nem lehet véletlen egybeesés.- válaszolt édes, csipogó hangján barátnőm.
-Ahhhhhhh-furtam az arcom a párnámba.- Akkor mit tegyek? Menjek el hozzá, hogy hé elejtetted felvettem? Várjunk csak nem is rossz ötlet. Holnap visszaadom neki és meglátjuk mi lesz.
- Nem kislány,-oktatott ki kwamim- ez a lehető legrosszabb ötlet! Ha bevallja ő Fekete Macska mit mondasz? Te is elmondanád neki?
- Persze, hogy nem! Tikki nem vagyok teljesen bolond. Ma-majd rögtönzök. De hagyuk. Leülök ruhát tervezni.
- Marinette ez nem hagyuk a témát dolog. Nem tudnád elfelejteni a tényt, és azt mondani, hogy nem láttam semmit?
- Ez mitől jobb? Ott lesz bennem a a gondolat, hogy Ő a társam és nem fogom tudni, csakúgy elfelejteni.
Folytattam volna még a beszélgetést kis kwamimmal de váratlanul sikoltozást hallottunk.
- Most van is időm mindent kideríteni. Tikki, pöttyöket fel!

~Adrien~

- Plagg hol a levél? Hova tehettem?
- Főnök ne rajtam keresd. Viszont adj camambertet.
- Hogy tudsz ilyenkor a hasadra gondolni?! Ha valaki megtalálja a levelem...
- Ha megtalálják a leveled, biztosan a Katiblogon köt ki, hogy Macska levelet írt Katicának. Ha meglátta valaki, hogy Adrien elejtette a borítékot és az az illető aki ezt meglátta fel is vette és netán elolvasta....na akkor baj van. De ennek nem sok esélye van.
Beszélgetésünket egy nagy robaj szakította meg. Tudtam mit kell tennem. Átalakultam és indultam is a hangok irányába.
Katica már ott volt és küzdött.
- Hello Bogaram! Kell esetleg egy segítő mancs?

~Marinette~

Nem sokat kellett várjak Macskára, ugyanis hamar jött.
Az akuma említésre sem méltó gyengeséggel küzdött. Kőviharnak hívták. Különleges képessége, pedig valamilyen hurrikán volt, amit ha megidézett ásványok hullottak mindenfele. Én yoyomat, Macska meg botját pörgetve védtük ki a felénk repülő kisebb-nagyobb kavicsokat.
Társam meglehetősen szótlan volt. Alig sütött el egyet-egyet béna poénjai közül, nem cukkolta az akimatizált embert.
Lerendeztük Halálfej újabb áldozatát, majd nyújtottam az öklömet.
- Macska mi a baj? Egész végig szótlan voltál.- kérdeztem miután nem érintette hozzá saját öklét az enyémhez.
- Én csak....semmi- hajtotta le a fejét.
Megfogtam a csuklóját és kértem, hogy kövessen. Fellendűltünk egy háztetőre ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Leültünk és néztük a téli naplementét.
- Nos? Elmondod végre, hogy mi a baj?- kérdeztem kíváncsian.

Ha elmondja és beválik a tippem, akkor megtudom ki a társam a maszk alatt...-gondoltam.

- Hmm... Csak.... Akartam írni neked egy levelet. A boritékon rajta volt a neved, a levélben az aláírásom. Ha valaki meglátta, hogy elejtettem és elovasta, megtudhatja ki vagyok.- fejezte be még szomorúbban mint elkezdte.
Döbbenten bámultam rá. Szinte biztos voltam benne, hogy Adrien Fekete Macska, mégis, hogy tőle
hallottam nagyon fura volt.
Mikor kezdett kínossá válni a csönd, összeszedtem magam, arra gondoltam, hogy Macskához és nem Adrienhez akarok szólni és próbáltam magabiztosnak tűnni.
- Akkor azt hiszem ez a tiéd.-nyújtottam át neki a levelet -láttam, hogy kiesett a táskádból, így felvettem, de nem tudtam visszaadni, ugyanis a kocsitok elhajtott.-próbáltam normálisan elhadarni, megakadás nélkül és sikerült. Meglepődtem, de nem is volt olyan nehéz.

~Adrien~

Teljesen lesokkoltak Bogárkám szavai. Hát lehet valakinek ilyen mázlia? Elvesztek egy levelet, és az találja meg akinek címeztem. Ez képtelenség. Ilyen nem történhet. Vagy mégis?
Nem sokat gondolkodhattam ugyanis egy kis csipogó hang rázott vissza a jelenbe. Katica talizmánja kezdett lemerülni.
- Tudod lesz az a bál...ó hol is? Teljesen kiment a fejemből.
- A hotelben. A polgármester volt olyan kedves és a hotelje egyik legjobb lakosztályában lehet a bál.- segítettem ki a lányt.
- Igen igen ott. Szóval majd ott találkozunk és elmondom ki is vagyok valójában.Most viszont mennem kell.- búcsúzott, majd lendítette is volna a yoyo-ját ha nem fogom még egy pillanatra vissza.
- Honnan ismerlek majd fel?- kérdeztem.
- Piros ruha, bontott haj, egy tincs félrecsatolva. A csatton egy kis katica lesz.- kacsintott és már ott se volt.
Nekem is merülni kezdett a talizmánom így gyorsan hazasiettem.
- Plagg el tudod hinni? Megtudom ki Katica!- ujjongtam. Tudom gyerekes voltam, de ki NE lett volna az?
- Hős szerelmes inkább adj camambertet.
Odalöktem neki egy sajtot, hogy halgasson, és elmentem készülődni a lefekvéshez. Alig vártam már a másnap estét. Nem bírtam kiverni a fejemből amit Katica mondott.
Másnap egész nap úgy pattogtam és pörögtem az iskolába mint még soha, bár nagyon lassan telt az idő.
- Hű csajszi látod mennyire toppon van ma Adrien?- hallottam Alya kérdését, amit Marinak címzett de egy kicsit hangosra sikerült. Marinette csak elpirult és motyogott valamit.

Érdekes reakció...- csodálkoztam el denem sokáig, hisz saját gondolataim fontosabbak voltak.

Amint hazaértem elkezdtem készülődni.
Egy egyszerű fekete zakót vettem fel, persze nem valami hivatalosat, fehér inggel és egy farmerrer. Direkt külön ruhát terveztek nekem erre az alkalomra.
Végre eljött az indulás pillanata. Beszálltam a kocsiba és megkértem gorillámat, hajtson gyorsan.
Mikor megérkeztünk elkezdtem felfele futni. Sajnos nem figyeltem így az ajtó közelében nekimentem Marinettenek és szerencsésen fel is döntöttem.
- Jajj ezer bocsánat Mari-szabadkoztam.- Csak tudod nagyon-nagyon várok valakit és lehet bennt van már.- fejeztem be és felsegítettem.
- Igazán lehetnél kicsit figyelmesebb, vagy a macskáknak csak a sötétben jó a látásuk?- kacsintott.
Csak álltam tátott szájjal és nem hittem a fülemnek. Láttam Marinette szeme elfátyolosodik majd berohant a terembe.
Nem értettem a reakcióját, de utánafutottam, de bennt már nem láttam. Odasiettem Alyahoz és Ninohoz akik furán néztek a terasz felé.
- Nem láttátok Marinettet? És mi ez a fura nézés?
- Akkor miattad sírt?- kérdezte Nino.- Mivel bántottad meg tesó?
- Mit műveltél Adrien én is tudni akarom. Mari berohant és mikor megállítottam valami olyat mondott, hogy csalódott bennem és hagyja békén mindenki. Miről beszélt?!-förmedt rám Alya.
- É-én nem...én soha nem...- dadogtam össze-vissza és szaladtam is a lány után.
Kinnt találtam rá. Szipogott.
Odaléptem hozzá és melléültem.
- Miből gondoltad, hogy csalódtam benned? Én...figyelj Mari....én amikor megtudtam hogy te vagy Katica, ledöbbentem de, elmondhatatlanul örültem, sőt, még mindig örülök. Te egy csodás lány vagy.
- Köszönöm Adrien, de ezt csak Katica miatt mondod!- ült arcára keserű mosoly.
- Szerintem nem nagyon változik semmi, ha átalakulsz szuperhőssé. Csak nem tudják ki vagy és van egy fegyvered, de a bátorságot magadból meríted nem a pöttyös ruhádból. Azt hogy segítőkész, okos és csodálatos vagy nem szuperhős énednek köszönheted. Én nem Katicabogárba szerettem bele, hanem a maszk mögötti lányba.
Ekkor odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Először éreztem megleptem de nem ellenkezett. Mikor elváltunk Marinette megölelt és szorosan hozzámbújt. Én voltam akkor a világ legboldogabb embere.
A zene üvöltött bentről de minket nem zavart. Visszaemlékeztünk küldetéseinkre és jókat nevettünk.
Hirtelen nagy váltás következett és bennt mindenki elkezdett lassúzni.
- Nos, van kedved táncolni? Úgy hallom most pont lassú zenék mennek.- kérdeztem, amint megláttama többieket. Felálltam és Mari felé nyújtottam a kezem.
- Menjünk!- fogadta el de amint felállt elkezdett húzni.- Gyere már!- unszolt én meg nevetve követtem.
Beléptünk de pont rosszkor. Chloé épp engem keresett.
- Adrieeeen! Már mióta téged kerestlek.- nyivákolt idegesítően.- Mit csinálsz ennek a kétbalkezes, ostoba libának a tásaságában?!- förmedt rám, mintha bármilyen magyarázattal is tartoznék neki, majd elhúzott a parkettre és szorosan hozzámbújt.
- Figyelj Chloé...-kezdtem bele de ő szorosan hozzátapasztotta ajkait az enyémhez.
Nagyon meglepődtem, de észrevettem Mari alakját, ahogy a sarokban áll lehajtott fejjel és egyből új erőre kaptam.
- Sajnálom Chloé de már van barátnőm- toltam el magamtól.
- Hogy mi?! Kicsoda?
Ekkor odaléptem Marinettehez és megfogtam a kezét. Figyeltem rá, hogy ujjaimat szorosan az ő ujjai köré fonjam. A lány felnézett rám kikerekedett szemeivel. Teljesen elpirult, de nagyon aranyos volt.
- Hogy merészeled?!- förmedt Marira Chloé.
- Azt hiszem tipli van csajszi-szállt be a vitába Alya is.
- Nem Adrien, csak viccelsz. Tudom, hogy nem szeretitek egymást.- hisztizett tovább.
Marinette akkor olyat tett amire álmomba nem gondoltam volna. Magához húzott és megcsókolt. Amilyen váratlan és heves volt ahogy magához "rántott", olyan lágy és édes a csókja. Mikor elváltunk Chloé felé fordult és fölényesen elmosolyodott. A lány hisztirohamot kapott és kirohant talpnyalójával, Sabrinával a nyomában. Minden szempár minket nézett,de egy emberként éljeneztek.
- Bocsánat Adrien az elöbbiért!-szabadkozott Marinette szégyenlősen, lehajtott fejjel.
Megfogtam az állát, felemeltem a fejét és újra összeérintettük ajkainkat.

Sziasztok!😊

Itt a következő novella, és próbáltam vidámabbat írni. Holnap elkezdem következő novellám ami ismét egy többfejezetes lesz.
Tovabbi szép estét!🐾

Annalulu🐞