~Dupont iskola~

- Helyzetjelentést kérek!- nézett parancsolóan barátnőjére Alya.
- Tessék?
- Ahhj, ne játszd itt a hülyét kislány! Mi van Adriennel?
- Mi lenne?
- Eddig mindig dadogtál a környezetében, elpirultál, soroljam?!
- És? Nem hiszem, hogy értem a kérdésed!
- Mi történt köztetek?! Összejöttektek?
- Mi?! Nem!
Alya bármennyire is nem akart hinni a fülének, Marin látszott, hogy az igazat mondja.
- Most mit kezdjek veled?
- Engedj vissza a terembe.
A két fiatal egész nap nagyon jól elvolt egymás társaságában. Marinette folyton nevetett Adriennel együtt, barátaik számára teljesen értelmetlen dolgokon.
Alya és Nino el sem tudták képzelni, hogy miről maradtak le, csak néztek egymásra.
Délután Nino is elhívta barátját egy kisebb bájcsevejre, de nem tudott meg többet.
Iskola után a négy diák a suli előtt beszélgetett.
- Najó elmondanátok végre, hogy mi van?!- fakadt ki egyszer csak Alya.
- Igen Tesó! Ha összejöttetek és titkolni akarjátok, az elég szarul megy, de...
- Várj mi?!
- Hogy mi összejöttünk? Marinette történt ilyen?- nézett a szőke srác őszinte kíváncsisággal barátnőjére.
- Tudtommal nem! Ugyan, mi bajotok van? Egész nap csak gyanakodtok!- valászolt a lány majd órájára nézett.- Jujj de nagyon elkések! Mindjárt bezár a méteráru bolt! Sziasztok!- futott is el. Vagyis futott volna. Hirtelen egy kocsi csapódott orra előtt a betonra. Szerencsére őt nem érte baj, de azért rendesen hátraesett.
Adrien két pillanat alatt a lány mellett termett, hogy felsegítse.
- Minden rendben?
- Persze!- dörzsölte hátát a lány.- Menj!- nézett komolyan a fiú szemébe.
Adrien egyből megértette és futott is, hogy átalakuljon.
Marinette körbepillantott, de Alyat és Ninot már nem látta maga körül.
Ő maga is futásnak eredt volna, de mikor megmozdult, erős karokat érzett derekán, majd egy pillanattal később már a levegőben is volt.
Sikított is egy nagyot, azt hitte, az új gonosz kapta el, de csak Macska pillantotta meg.
- Halálra ijesztettél!- dorgálta meg, miután letette az erkélyén.
- Igazán nincs mit, máskor is segítek!- válaszolt egy rosszalló mosoly keretében, majd indult is volna, de Marinette megállította.
- Vigyázz magadra!- ölelete magához a srácot.
Adrien bár először meglepődött, de ő is magához ölelte a lányt.
- Bújj el!- szólt Macska miután elváltak, majd egy pillanattal később már ott sem volt.
- Marinette, indulnunk kell!- röppent elő Tikki.
- Igazad van! Tikki, pöttyöket fel!
A lányra ráolvadt a hősruha és mehetett is társa után.

°°°°°
~valahol Párizs utcáin~

Már két órája küzdött a két hős.
Ellenfelük, egy sárga szörnyeteg volt. Akihez hozzáért átalakult egy barna, rákhoz hasonlító lénynyé és az akumatizáltat szolgálta.
Egy kicsit érdekes volt a helyzet, mert a csatlósok, sőt még a főnökük sem rombolt túl sokat.
Persze volt egy két elhajlított kresztábla, lámpa oszlop, de a házakat, épületeket békén hagyta.
Mindössze az újságárusító standokat rombolta le, és az újságokat tépkedte szét. Az emberek ugyan őt szolgálták, de bajuk nem esett.
- Elegem volt!- ugrott fel Katica egy háztetőre társa kíséretében.- Szerencse talizmán!- kiáltotta el magát.- Foglald le, amég kitalálok valamit!
A hősnő jobbra, balra nézett, hátha meglát valamit. Sajnos nem járt sikerrel. Már éppen indulni akart, hogy addig segítsen barátjának, mikor azt kellett észrevennie, hogy Macska nem áll túl jól, de mielőtt még indulhatott volna a srác a szeme előtt csapódott egy falnak, majd a betonra hullott, mint egy élettelen falevél.
Katica hirtelen hinni sem akart a szemének. El sem tudta hinni.
A valóságba az akumatizált gonosz kacaja rántotta vissza.
Egyből barátja elé ugrott és yoyo-ját pörgetve védte a fiút.
Óriási haragot érzett. Szinte egyből támadni kezdett. Könyörtelen volt, bár ez nem nagyon zavarta. Egy idő után már meglepődött magán, hogy hogy tehet ilyet és a harag lassan átalakult kétségbeesett félelemmé, ahogy próbálta megvédeni társát.
Ütései erőssége nem változott, ellenfelét hamar legyőzte a szerencse talizmán ként kapott harapófogót sem kellett használnia.
Elvette az akumát rejtő tárgyat, összetörte és megtisztította az akumát, majd egy fehér pillangót engedett ki yoyo-jából. Végezetül feldobta a fogót, és minden visszaállt a helyére.
Ezután megfordult, hogy odafusson Macskához, de a srác már állt.
Legszívesebben átölelte volna a srácot, de nem tehette. Rájött volna, hogy ki ő valójában, és ezt egyelőre nem akarta. Marinette ként akarta elmondani, de máskor. Még várni akart vele.
- Jól vagy?- kérdezte végül meg egyszerűen.
- Persze, csak fáj egy kicsit! Szépen legyőzted!
- K-köszönöm!
- Minden rendben?- kérdezte Macska.
A lány hirtelen azt érezte, hogy egyszerűen muszáj elmondja az igazat, de lenyomta magába ezt az érzést és inkább ajkába harapott.
- Persze, viszont mennem kell!- válaszolt és eltűnt.
Mire hazaért alig jutott levegőhöz, annyira sietett.
- Mi a baj Marinette?- kérdezte Tikki.
- Semmi!- válaszolta.
- Látom, hogy bajod van!
- Csak.....alig bírtam ki, hogy ne fussak oda és öleljem meg! Azt hittem komoly baja esett! Féltettem! De nem fedhetem fel magam előtte!
- Miért nem? Te már tudod, hogy ő kicsoda, innentől nem mindegy már?
- Nem! Félek, hogy.....
- Hogy ha megtudja ki vagy, akkor már nem barátkozna veled?
A lány lassan bólintott.
- Ugyan kislány ez butaság! Hidd el, ugyanolyan erős, és ügyes vagy anélkül a buta Katicamaszk nélkül is! Csak légy önmagad!
- Köszi Tikki!- ölelte magához a kis kwamit.
Ekkor egy koppanást hallottak.
- Azt hiszem itt az ideje!- bújt a kis katica a fekete copfok mögé.
- D-de még n-nem vagyok kész!
- Csak légy önmagad és nem lesz baj!
Marinette nyelt egyet és felment az erkélyre.
- Szia!- köszönt neki a srác, majd levette a gyűrűjét, és visszaváltozott.- Marinette minden rendben?
A lány csak megrázta a fejét.
- Mi történt? Bántottak vagy mi?- kérdezte aggódva a srác.
A válasz egy újabb fejrázás volt.
- Marinette mi történt?- fogta meg a lány karjait.
- Te jól vagy?
- Ezt most miért kérdezed?
Ekkor a lány csak erősen magához szorította barátját.
- Annyira féltettelek!
- T-tessék?- értetlenkedett Adrien.
- A-amikor becsapódtál a falba és utána a földön feküdtél é-és nem mozdultál...
- Te láttad?!- tolta el magától Marit, hogy a szemébe nézhessen.
A lány csak némán bólintott.
- Hogy jutott eszedbe odamenni?! M-meg is sérülhettél volna! Istenem, ugye nem történt bajod?
Marinette megrázta a fejét.
- Hogy jutott eszedbe egy ilyen buta ötlet?- ölelte magához.
- N-nem érted!- válaszolt, miután elváltak.- Figyelj, én....én el kell mondjak valamit! Én az összes akumatámadásnál ott voltam, és ezután is ott leszek!
- Ugye nem Alya hülye blogja miatt?
- Nem, dehogy! Én minden támadásnál ott voltam, mert ott kellett legyek! Nem tehettem mást.....
- Miért nem?- vágott a szavába.
- Mert valakinek azt a ronda pillangót is meg kell tisztítania! Na meg mi lenne Macskával Katica nélkül?
Adrien tátott szájjal bámult a lányra. Nem tudta felfogni.
Percek teltek el így. Marinette számított arra, hogy a srác nehezen fog tudni egyáltalán válaszolni, de egy idő után kezdett rosszra gondolni. Saját magát okolta mindenért. Elmondta neki a, mert nem bírta ki, hogy ne sírja el magát. Élénken látta maga előtt a történteket, de akkor úgy gondolta, hogy jobb lett volna, ha magában tartja.
- E-eset.....- kezdett bele, de azt vette észre, hogy barátja szája hirtelen óriási mosolyra húzódik.
Adrienben minden egyes pillanat lejátszódott, amikor Marinettel, vagy hőstársával együtt volt. Minden együtt töltött idő, minden. Az első pár pillanatban el sem akarta hinni, hogy lehet ekkora szerencséje.
Aztán amikor teljesen magához tért levakarhatatlan mosoly terült el arcán, és magához ölelte barátnőjét.
- Köszönök mindent! - súgta a lány fülébe.

Sziasztoook!😊

Nagyon sajnálom, hogy késtem, de nagy terveket szövögetek és teljesen kiment a fejemből felrakni ezt a záró rész!😬
Na szóval a nagy terveim több könyvre bomlanak. Először is tervezet a Vesztettem című novellámnak egy külön könyvet nyitni és folytatni, valamint lenne egy új nem teljesen Miraculous témájú könyvem.😉
Ebben leírnám, hogy én milyennek gondolom a történeteimet, hogy hogyan szerzek inspirációt és hogy egy-egy történet hogyan jutott eszembe, miért így vagy úgy írtam le...stb.(Mivel csak Miraculous témában írtam eddig, ezért valamilyen szinten lesz köze a sorozathoz)
Szóval egy "kulisszatitkok" könyvet nyitnék, márha van rá igény, amit nagyon örülnék ha kommentben lent megírnátok! Természetesen ez a könyv csak egy kiegészítő lenne, a novelláimat rendszeresen hoznám nem változna semmi!
Szóval következőre a Vesztettem folytatása jön, le is fogom szedni innen és kiteszem az új könyvbe a fejezeteket, mert ha most elkezdem a folytatást, akkor hosszabb lesz, mint amilyen hoszzúakat ide ebbe a "novellás kötetebe" terveztem írni.
Remélem tetszett a rész mindenkinek, várom a kommenteket és jó éjt!😉🐾

Annalulu🐞