~Dupain-Cheng lakás~

Marinette, jól érezte magát, de folyton azon törte a fejét, hogy melyik fiút válassza.
Újabb és újabb érvet hozott fel magának, de ha talált Adrien mellett egy érvet, egyből Macska mellett is eszébe jutott egy.
Tudta ésszerű, ha Adrient választja, hisz régóta kedveli, de nem tudta, hogy hogyan tudná Macskát elfelejteni. A hős nagyon kedves volt vele, és mint kiderült nem is olyan idegesítőek a viccei. Viszont tudta, társa előtt nem sokat titkolózhatna, így vagy úgy, de el kellene mondania neki, hogy ő Katica. Ezt semmiképp sem akarta. Félt, ha elmondaná, akkor elrontana mindent. Azt is jól tudta, hogy nem lesz könnyű úgy lenni Macska mellett, hogy nem tudja ki ő.
Végül döntött és Adrient választotta.
Éppen a srác egyik viccén nevetett, amikor azt vette észre, hogy Fekete Macska csakúgy a semmibe bámul. Arca nem volt túl vidám.
- Mi a baj?- tette a srác karjára kezét.
Adrien ekkor odafordította a fejét és látta a kék szempárban az aggódást. Hirtelen fura érzés töltötte el. Mintha már látta volna valahol ezt a tekintetet. Meg rázta a fejét és mosolyt eröltetett arcára.
- Persze csak....elgondolkodtam.
- Látom, hogy nyomaszt valami! Mondd!
- Én....Kimehetnénk az erkélyre?
- Persze!- válaszolt Marin érdekes arckifejezéssel.- Te?- kérdezte, miután elhelyezkedtek kinnt.
- Gondolom tudod, hogy kedvelem Katicabogarat!- vett egy mély levegőt.- Mármint, nem csak barát ként....valójában tetszik, de....
- De?- kérdezte kíváncsian a Mari.
- Megismertem egy másik lányt is. Téged! Nagyon kedves vagy és odaadó, viszont tudom, hogy nem működhet köztünk semmilyen fajta barátság! Egy ideig oké találkozgatunk, de egy idő után az, hogy titkolóznom kell, hogy ne mondjam el ki vagyok a maszk alatt mindent el fog rontani. Marinette én....
Marinette tátott szájjal nézett társára. Azt már tudta, hogy kedveli Katicát, dehogy őt is megkedvelte, ezt soha nem gondolta volna.
- Figyelj, én szeretnék veled továbbra is jóban lenni! É-és szeretnék többet is beszélgetni veled, és.....
- Elég!- látszott kétségbeesettség a lány szemeiben.
- T-tessék?
- K-kérlek! N-nem mondhatod el, hogy ki vagy! Nem szabad! Figyelj, én.....hidd el én is tudom, hogy egy idő után nehéz lesz ezt neked titokban tartani, de....akkor sem szabad elárulnod!
- Tudom! Marinette én komolyan gondoltam, amiket mondtam!- mondta Fekete Macska, majd felállt és visszaváltozott.
Marinette meg sem tudott szólalni. Egyik pillanatban még Párizs hőse, majd hirtelen osztálytársa állt előtte.
A lány soha nem nézte volna ki Macskából, hogy képes lenne ezt megtenni.
A kezdeti sokkot lassan felváltotta nála a logikus gondolkodás. Ugyan soha nem gondolta, hogy képes lenne leleplezni magát társa, de a srác még is megtette Érte! Marinette ott állt barátja előtt. El sem tudta hinni, hogy Adrien azért tette ezt, mert nem akart előtte titkolózni. Nem akart titkolózni egy olyan ember előtt, akit nagyon kedvel.
Hirtelen nem is tudott haragudni a srácra. Csak a nyakába vetette magát.
- Buta Cicus!- suttogta mosolyogva.
Adrien is elég rendesen meglepődött. Soha nem remélte ezt a végkifejletet.
Észre sem vette, de lassan ő is megölelte a lányt.
Marinette csak ezután jött rá, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Azt a srácot ölelte, aki már egy jó ideje bejött neki.
Gyorsan el is távolodott.
- B-bocsánat!- dadogta paprikavörösen.
Sajnos súlyos csönd szállt közéjük. Semelyikük sem tudta, hogy mit is kéne mondania.
- A-Adrien én...- kezdett bele a lány.
- Csalódott vagy?
- Igen, mármint tessék?! Cs-csalódott? Miért?
- Nem rám számítottál mi?
- Csak meglepett, hogy ennyire közvetlen közelről ismerjük egymást! Semmi több. Viszont....
- Viszont?
- Ugye tudod, hogy most olyan dolgot tettél, amit....
- Amit nem szabadott volna?
- Enyhén szólva! É-én megtartom a titkod, de....éppen a kiborulás szélén állok!- nevetett idegesen a lány
- Ahhoz képest egész jól fogadtad!
- Mihez képest?! A többi barátnőcskédhez képest, akiknek ugyanúgy elmondtad?- próbált "viccelni".
- Fogalmazhatunk így is!- vakarta meg tarkóját, zavart tettetve.
- Ho-hogy mi?!- akadt ki még jobban Marinette.
- Csak vicceltem! Csak te vagy ilyen különleges hercegnő! Elfogott az irígység?- kérdezte egy tenyérbemászó vigyor kíséretében.
- Hogy mered? Azok után, hogy kiakasztasz, még mersz ilyeneket mondani!
- Milyeneket?
- Hazudsz, és utána hercegnőnek hívsz! Tudd meg nem vagyok a hercegnőd se semmid!
- Hát pedig meg kell szoknod! De nyugodj meg, a többi barátnőmnek nem mondom ezt! Ezzel csak téged tűntetlek ki!
- Fejezd be, amég szépen mondom!
- Igen?!- jelent meg huncut mosoly Adrien arcán és csikizni kezdte a lányt.- Mit is mondtál?
- Ahazt, ho-hogy fejezd behe!- nevetett Marinette.
- Nem hallom! A minimum, hogy bocsánatot kérsz!- hagyta abba egy pillanatra.
- Álmodozz csak!- válaszolt Mari, de Adrien csak újra csikizni kezdte.- Feladom!
A srác önelégült mosollyal abbahagyta barátja csiklandozását.
- Nos hercegnő jobb ha megyek! Plagg....
- Várj! Köszönöm!- ölelte át újra a srácot.- Köszönök mindent!
- Érted bármit hercegnő! Bár nincs mit!
- De van! Megbíztál bennem! És mindent azért csináltál....- itt elhallgatott. Enyhén cikinek érezte.- Köszönöm!- fúrta bele fejét a fiú mellkasába.
Adrien is magához szórította a lányt.
- Plagg, karmokat ki!- mondta, miután elváltak, majd kacsintott egyet és elszökkent.
Marinette figyelte a távolodó alakot, majd miután eltűnt lemászott ágyába és elaludt.

°°°°°

~Dupont iskola~

Alya csodálkozva nézett barátnőjére. Azt, hogy pont pár perccel a tanár előtt érkezik már megszokta, a késést pláne. Na de azt, hogy időben jön?!
Marinette már fél nyolc után öt perccel ott volt.
Alya szokásosan kinnt volt, várta barátait, de hogy Marinette érkezett meg, enyhén lesokkolta.
- Huuu csajszi! Te mindig csinálsz valamit, amivel meglepsz! Nincs lázad?- tette kezét barátnője homlokára.
Mari csak nevetett rajta.
Utánuk Nino és Adrien futott be.
- Sziasztok!- köszönt Alya.- El sem hiszitek mi történt!- újságolta Alya.- Marinette már öt perce itt van! A legfurább, hogy nem beteg!
- Irígység!- mondta "köhögve" Adrien.
- Hogy mii?! Az hittem, megbeszéltük, hogy ezt nem emlegetjük többet!- tette csipőre a kezét Mari.
- Ilyenről szó sem volt! Tévhitben élsz!
- Ez már a pofátlanság netovábbja!- nevetett a lány.- És soha többet ne hozdd szóba, különben....
- Különben?- kérdezte gúnyos vigyorral Adrien.
- Különben soha többet nem állok szóba veled!- fordult el karba tett kézzel Marinette.
- Jajj, csak azt ne!- dramatizálta túl a srác.
- Magadnak köszönheted!
- Kérlek hercegnő!- kérte cicaszemekkel.- Ne kényszeríts erre!
- De!- pillantott hátra válla fölött.- Na jó!- "enyhült" meg a cicaszemek láttán.
- Akkor hát hölgyem, jönne?- nyújtotta karját udvariasan.
- Hogy mondhatnék nemet?- fogadta el a lány.
Karöltve mentek be, magára hagyva a tátott szájjal értetlenkedő Ninot és Alyat. El sem tudták képzelni, hogy hogy jött közöttük ez az összhang. Alya nem értette mi történhetett barátnőjével. Marinette folyton dadogott, vörös volt Adrien társaságában.
- Te érted?- kérdezte pár perc után Nino.
- N-nem! Vagyis.....nem tudom. Marinette mindig dadog és és és és....és folyton vörös! De most? Oké egy picit elpirult, de.....
- Szerinted ez gyerekes csípkelődés volt vagy....flört?
- N-nem tudom.....miről maradhattunk le?
- Fogalmam sincs!
Mikor beértek a terembe Adrien hátrafordulva beszélgetett Marival.
- Én erre máshogy emlékszem!- nevetett a lány.
Alya és Nino leültek, de csak továbbra is értetlenül néztek egymásra. Alya rápillantott az órájára, még volt tíz perc az óra kezdéséig.
- Elrabolhatnám Marinette-et egy percre?- kérdezte, de választ sem várva kiráncigálta a teremből.

Sziasztook!😊

Nos ahogy ígértem folytatom és befejezem ezt a novellát.
Remélem lehetett érezni, hogy Adrien/Macska és Marinette csak viccesen csípkelődtek, szó sem volt igazai veszekedésről. Nem tudom nem éreztem, hogy jól át tudom adni ezt a fillinget így gondoltam leírom.
Elnézést, hogy múlthéten nem volt rész, de beteg voltam!😢😞
Szép hétvégét mindenkinek!🐾

Annalulu🐞