౨Marinette౨

Már egy ideje jóban voltam Macskával, de nem Katicaként, hanem úgy, mint Marinette.
Vicces, mert az egész úgy kezdődött, hogy az erkélyemen tanultam, amikor becsapódott, engem majdnem halálra nyomva. Bocsánatot kért, és továbbsietett. Nekem sem volt túl sok időm. Átalakultam és rohantam segíteni.
A harc szerencsére győzelemmel zárult. Fáradtan estem haza, áldottam a fejemet, hogy már korábban megcsináltam a házi feladatot. Nagyon örültem, hogy végre időben lefeküdhetek.
Hogy milyen kis naiv voltam!
Lementem vacsorázni, és elköszöntem a szüleimtől.
Fél kilenc körül lehetett, aludni még nem akartam. Az idő meleg volt már, úgyhogy kiültem ruhát tervezni
- Most kinek tervezel ruhát?
- Magamnak Tikki. Jön a nyár és kicsit fel kéne újítani a ruhatáram. Van egy fehér nyáriruhám, amin nincs semmi dísz, arra szeretnék valamit kitalálni.
Csendben rajzolgattam, amikor megjelent előttem Macska.
- Szia!- köszönt.
- Szi-szia! Hát te hogy hogy itt?- kérdeztem rákvörösen. "Szerencsémre" pizsamában voltam, és elég cikinek éreztem a helyzetet. A lehető legkínosabb pizsamában voltam, egy citromsárga, fodrokkal díszítettet pántú, felsőt és egy hozzá tartozó térd felettig érő, ugyancsak fodros gatyát viseltem
- Szerettem volna bocsánatot kérni a délutániért.
- Oh... Semmiség.
Nagy kő esett le a szívemről. Már azt hittem, hogy rájötta titkomra, tudja ki vagyok.
- Nem a te hibád volt.
- Akkor sem érzem túl jól magam. Biztos nem történt semmi?
- Dehogy!- mondtam és komolyan is gondoltam, de látszott rajta, hogy bántja a dolog.- Kérsz egy kis epershaket és sütit?
- Igen köszönöm!
- Pillanat és hozom, addig ülj le itt.- mondtam, majd leszaladtam, villámgyorsan letéptem az összes Adrienes képet a szobám faláról és lementem a konyhába. Még egy hálóköntöst is magamra tettem.
- Bocsi hogy késtem, de majdnem kiöntöttem egyszer.
Utána beszélgetni kezdtünk. A legviccesebb az egészben, hogy nem is emlékszek mi történt. Egy ideig beszélgettünk, majd teljes képszakadás. Csak másnap tudtam meg Tikkitől, hogy elaludtam, és Macska levitt az ágyamba.

°°°°°

Másnap fáradtan ébredtem.
- Na ennyit a szép és pihentető alvásról!- mondtam morcosan.- De várjunk! Hogy kerültem az ágyamba?- értetlenkedtem. Még a hálóköntösöm is rajtam volt.
- Tegnap elaludtál beszélgetés közben, így Macska lehozott.
- Mármint Fekete Macska a karjaiban lecipelt? És.....és....- telejsen elpirultam. Nem, szó sem volt arról, hogy tetszene és belepirulok mindig ha rágondolok! Csak egyszerű szemérmesség. Semmi több!
Miközben kézsülődtem, végig egy jelenet játszódott le a fejemben, ahogy Macska cipel le a karjaiban és letezs az ágyra.

౨Írói szemszög౨

Marinette nem nagyon tudott figyelni az órákon. Folyton össze vissza elkalandozott. Legtöbbet Macska járt a fejében, de azért Adrien is egyszer kétszer szerepet játszott gondolataiban.
Iskola után úgy döntött, kimegy a parkba és levegőzik egyet, csak azután megy haza.
Nem tudta miért van ennyire összezavarodva. Még mindig nagyban tagadta, hogy bármit is érezne hőstársa iránt, de ott motoszkált egy "ha" a fejében.
Gondolataiba mélyedve észre sem vette, hogy egy kisebb vihar közeledik, csak miután egy óriási csepp hullott karjára.
- Remek! Lehet ennél rosszab?!- állt fel.
A sors mintha megérezte volna a fintort, pár perc alatt úgy elkezdett zuhogni, hogy Marinette öt lépést tette meg mire teljesen átázott.

°°°°°

Adrien izgatott volt egész nap. Úgy tervezte, meglátogatja aznap is Marinette-et, és visz neki egy kis nyakláncot, amin egy rózsa medál van, de rájött, ez egy szörnyű ötlet, hisz a lány még nyomulásnak venné.

Na most mit kezdjek?- gondolkozott.

A csoki túl egyszerű, egy virág pedig megint egy szerelmi vallomással érne fel. Valami egyedi kellett, amit csak Macska adhat neki.
Tanítás után kínjában kiment a parkba, hátha valami megihleti.
Éppen az Eiffel tornyot bámulta, amikor az eső esni kezdett. Gyorsan elővette esernyőjét és hívta testőrét, hogy menjen el érte.
Az iskolájába igyekezett vissza, amikor Marinette-et pillantotta meg. Csurom vizes volt, épp hazafele szaladt.
- Hé Mari!- futott a lány után.- Gyere, hazakísérlek, hogy ne ázz el jobban!
- Szi-szia Adrien! Kö-köszönöm!
Csendben haladtak egymás mellett. Marinette újongott magában de a világ összes kincséért sem szólalt volna meg.
- Te hogy-hogy a parkban voltál?- törte meg végül a csendet Adrien.
- Én? Én...öhm....gondolkodni akartam. Mámint gondolkodtam.
- Micsodán?
- Csaaaaak....őő...- próbált kitalálni valamit gyorsan.
- Én is gondolkodtam.- vallotta be a fiú, hogy mentse a helyzetet.
- Te is?- lepődött meg Marinette.
- Igen. Két lányon gondolkodtam. Nem tudom hogyan..... hogy hogyan...- itt elhalgatott. Nem köthette barátja orrára, hogy ő Fekete Macska.
- Hogy hogyan dönts kettőjük között? Hogy hogyan viszonyúlj hozzájuk? Hogy nem e fog benned csalódni?
- Honnan tudtad?
- Én is hasonlóan érzek.- hajtotta le a fejét, majd egy félmosoly keretében ránézett a fiúra.- Nehéz ez...
- Igen! De neked még szerencséd is van!
- Nekem?- lepődött meg ismét.
- Persze! Egy nagyon kedves, mindig vidám, önzetlen lány vagy. Meghallgatod mások problémáját, és segítesz nekik megoldani. Sosem beszélsz senkivel durván, már Chloén kívűl, de ő azt hiszem egy teljesen más eset.
- Vicces, én mindig azt hittem neked könnyű! Híres vagy, bármelyik lány szívesen randizna veled! Főleg Chloé!- kuncogott.
- Haha, nagyon vicces! Hidd el nem jó híresnek lenni! Persze, bármelyik lánnyal járhatok, de nem akarok felszines kapcsolatokat kialakítani.
- Teljesen megértelek!
Adrien, nagyon jól érezte magát a lány társaságában. Marinette nagyon megértő és kedves. Tudta, vele szeretne lenni, nem mással, viszont, ha titkolja előtte hős kilétét, csúfosan belerondíthat majd barátságukba.
Ígyhát eldöntötte, aznap este mindent elmond neki.
- Van kedved bejönni?- kérdezte Marinette amikor megérkeztek házukhoz.- Vagy jönnek érted?
- Hívtam őket, de megcsörgetem a testőröm, hogy mennyi idő, mire ideér.- vette elő telefonját.
Pár percen belül ki is derült, hogy a heves zivatar miatt lassan lehet haladni. A fiú szólt, hogy a Dupain-Cheng pékségnél lesz, majd bementek.
- Szia anya, szia apa! Nem lenne baj, ha az egyik osztálytársam feljönne? Nem akartam, hogy elázzon.
- Sziasztok! Menjetek csak! Nasi a konyhaasztalon!
- Jó napot kívánok!- köszönt udvariasan a srác is.
A fiatalok felmentek.
- Kérsz valamit inni? Van tea, víz, meg baracklé.
- Egy kis baracklevet köszi!
Marinette, amég töltött, gyorsan előreküldte Tikkit, hogy szedje le a falakról a képeket.
Marinette éppen a második poharar vette volna le, de az már a felső polcon volt, így nem érte el. Adrien egyből ugrott a lány segítségére.
Marinette amikor feltekintett a fiúra, teljesen elpirult. Adrien nagyon közel ált hozzá
- Kö-köszönöm!- vette el a poharat, majd gyorsan elfordult.

Milyen aranyos!- gondolta mosolygva Adrien.

Marinette megfogta a két poharat és elindult felfele.
- Hopp a süti! Na mindegy majd lejövök érte.
- Hagyjad, majd felviszem én!
- Köszi!
Mire felértek Tikki szerencsére mindent eltávolított. Még Marinette gépe is be volt kapcsolva, a hátteren, pedig próbababák és ruhák látszottak.
- Azta! Jól néz ki ez a póló!- mutatott egy félig kész műre.
- Köszönöm! Szabadidőmben, sokat tervezgetek és varrok is.
- Ügyes vagy!- nézte meg jobban az öltéseket.
- Te miket csinálsz szabadidődben?
- Már ha van szabadidőm!- nevetett a srác.- A fotózások miatt nincs túl sok szabadidőm....ami marad azt próbálom a barátaimmal eltölteni.- mondta a féligazságot. A fotózások valóban elvették az idejét, de Macska jelenései is ugyanezt tették.
A fiatalok jól mulattak, am8g Adrien testőre megérkezett.
A fiú megköszönte a vendéglátást, és nagy reményekkel indult haza. Alig várta, hogy újra találkozzon Marinette-tel.
A lány sóhajtva dőlt ágyára.
- Tikki, te érted ezt?! Végre esélyt adok Macskának, erre Adrien meg....ahhh!
- Az azért túlzás, hogy esélyt adsz!
- Jó, de legalább nyitok felé! De mindegy is! Jaaaj most mondd meg, mit tegyek?!
- Halgass az ösztöneidre! Ma este találkozol Macskával, és akkor mérlegelheted, hogy mi legyen!
- Köszi Tikki!
Hiretelen nagy koppanást hallott. A hang felülről jött, és sejtette mi történt.
- Bújj el!- suttogta kwamijának.
- Szia Marinette!- dugta be fejét a hős.

Sziasztoook!😊

Megjöttem egy újabb résszel, remélem tetszik!
Mint írtam, másik könyvem végére, pénteken elutazok, úgyhogy nem hiszem, hogy felteszek egy újabb részt, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő!😉
További szép éjszakát!🐾

Annalulu🐞