~Dupain-Cheng lakás~

Marinette monoton, mindennapi teendőit végezte. Pakolgatott, készítette a vacsorát.
Szülei még a pékségbe voltak, a zárással foglalkoztak.
- M-Marinette?- szólalt meg Tikki.
- Igen?- nézett rá ugyanazzal az üveges tekintette a lány, mint azóta oly sokszor.
- N-nem szabad ezen emészd magad! Három hónap tellt el! Nagyon sajnálom, ami Macskával történt, de....nem szabad akumatizálódj!
- Ha eddig nem lett bajom, ezután se lesz!
- Marinette kérlek....
- Nem!- szakította félbe a kwamit.- Neked könnyű mondani, hisz nem ismerted! Én elvesztettem a társam, mert....mert engedtem, hogy meghaljon!- mondta egyre halkabban és sírva a lány. Letörölte könnyeit, majd folytatta.- Tudom, túl kéne lépjek rajta! D-de nem megy!- fejezte be a zöldségek aprítását.

°°°°°

A vacsoránál Mari ugyanolyan csöndes volt, mint mindig, az elmúlt pár hónapban.
A Dupain-Cheng házaspár, nagyon aggódott lányukért.
Minden március közepe fele kezdődött. Marinette csendes lett, sokszor ült ki szomorúság arcára és rettentően magába fordult. Keveset evett, nyárra nagyon lefogyott, ételét folyton csak túrkálta.
Szülei, az elején azt hitték fiúügy, viszont amikor a hetekből hónapok lettek, de gyerekük nem volt hajlandó elmondani mi történt vele, nagyon aggódni kezdtek.
Természetesen a lány próbált családja előtt vidám lenni, ami többé kevésbé sikerült, így anyukája, és apukája sokkal kevesebbet láttak mindenből.
A hősnő akkor este is csak piszkálgatta a vacsorát, merengve bámult ki fejéből. Sabine úgy tervezte, aznap este, mielőtt lánya lefekszik, beszél vele. Nem tudta elképzelni, mi tudta ennyire letaglózni.
Alya és Nino is észrevette, hogy Marinette nem önmaga. Sőt szinte az egész osztály. Nem mosolygott, csak ritkán, folyton csöndben volt.
Alya őszintén csodálkozott a lányon, hisz neki se mondott semmit, akárhogy is kérdezgette.
De itt nem értek véget a furcsaságok Alya és Nino számára. Adrien nem ment iskolába, és semmit nem tudtak róla. Még a házához is elmentek, de sem Mr. Agreste, sem a titkárnője nem árult el semmit. El sem tudták képzelni, hogy mi történhetett a sráccal. Az üzenetekre és a hívásokra sem válaszolt. Marinette különösnek találta a helyzetet, de nem úgy viselkedett mint, ahogy barátnője úgymond "elvárta" volna. Természetesen szinte mindenki látta, hogy a lány, rossz kedve mellett, nagyon vékony lett.
Marinette már lezuhanyzott és pizsamában ült az ágyán, amikor Sabine felnyitott hozzá.
- Marinette, beszélhetnénk?
- Persze!- eröltetett mosolyt magára.
- Szívem, az elmúlt pár hónapban nagyon....nagyon sokszor vagy szomorú! Mi történt? Apáddal nagyon aggódunk érted!
- Anya én....
- Nem szeretnék kifogásokat hallani! Kérlek mondd el!
A lány látta anyján, hogy ellentmondást nem tűr. Valamint jól tudta, hogy magyarázattal tartozik szüleinek.
- Csak....Márciusban....az egyik barátom....ő...- érezte, szemébe könnyek gyűlnek, de erős akart lenni.- ...az egyik hülye támadásnál....jajj anya!- ölelte át Sabinét.
- Nyugodj meg!- simogatta a lány hátát.- Mi történt?
- L-láttam, amikor megsebesült és....és....
- Ugye nem?- fehéredett el az asszony és eltolta gyermekét, hogy szemébe nézhessen.
- A-azóta nem hallottam róla!- nézett szomorúan anyukája szemébe.
- Annyira sajnálom! Melyik barátod?
- N-nem ismeritek....
- Ezt eddig miért nem mondtad?
- Nehéz erről beszélni!
Egy ideig az anyuka még ott maradt, majd elbúcsúzott lányától.
- Van még remény!- mosolygott bíztatóan.
- Köszönöm! Jó éjt!
- Jó éjszakát neked is kicsim!
Mari érezte, hogy egy ideig még nem tud majd elaludni, ezért kimászott erkélyére.
- Megkönnyebültél egy picit?- kérdezte Tikki, mikor kiértek.
- Talán!- nézte a csillagos eget a lány.- Jó érzés, hogy már tudják, így könnyebb lesz, de....nehéz volt elmondani!
Marinette némán állt tovább. Végigfutatta szemét az éjszaka gyönyörűen kivilágított Párizson, figyelte az alatta elmenő autókat, a sétáló embereket.
Nyár volt, az idő kellemesen meleg, mégis a lány számára minden szürke és hideg.
Egy ideig nézte a tájat, majd lement ágyába és lefeküdt.
Tikki is éppen indult volna vele, de hirtelen valami árnyat látott meg elsuhanni szeme sarkából.
Nagyon remélte, hogy csak egy denevér, vagy más madár elsuhanó alakját látta.

°°°°°
~Párizs háztetőin~

Katica és Macska nehéz ellenféllel harcolt. Tűzlehelőnek hívta magát a hölgy. Egyszerű embernek nézett ki leszámítva éles fogait, szarvát és bőrszárnyait. Pántos egyberuhája tépetten lógott rajta, vöröses haja lángként állt égnek.
Nevéhez híven szájából tűz tört elő, azzal támadt, ellehetetlenítve a két hős számára a győzelmet.
A tüzet még fegyvereikkel sem bírták kivédeni, ám az igazi gond csak azután szakadt fejükre, hogy ellenfelük egyszerű tűz helyett, lánglabdákat kezdett el kilövelni.
- Ez így nagyon nem lesz jó!- ugrott hátrébb Fekete Macska.
A hősnőnek válaszolni sem volt ideje, mert Tűzlehelő egy újabb tűzgolyót küldött.
Katica magával húzva a fiút ugrott el.
Olyan helyet kellett találjon, ahol pár percnyi nyugtuk lesz.
Egy kémény mögött engedte el a srácot.
- Egyszerűen képtelenség ellene küzdeni!
- Tudom, Bogaram.....azt hiszem egy választásunk maradt!
A lány bólintott, majd fel dobta yoyo-ját.
- Szerencsetaliz....- kiáltotta volna el magát, de a kémény berobbant, és szerencse Macska reflexeinek, nem rájuk esett minden törmelék.
A srác megijedt, amikor észrevette a tűzgolyót, ami egyenesen feléjük száguldott. Megragadta társa csuklóját és vele együtt ugrott tovább.
Katica épségben kelt fel, de csak akkor vette észre Macska élettelenül elterülő testét.
A hős fejét ugrás közben eltalálta a kémény egy nagyobb darabja. Adrien hirtelen erős fájdalmat érzett fejében, de egyből el is ájult.
- Macskaaa!- kiáltott Katica, bár még saját magát is homályosan hallotta.
A robbanás közvetlen melletük történt. Füle csengett, csak elmosódottan hallotta, az akumatizált gonosz kacaját, a rémült emberek távolbavesző sikoltozását.
Ugyan zsongott feje, mégis egyből felállt és össze-vissza botladozva, de társához sietett.
- M-Macska?- ült mellé, és egyből megnézte pulzusát.
Szerencséjére a srác nem halt meg, mindössze elájult.
Hallása addigra valamennyire kitisztult, és lassan, de felállt.
- Hogy tehetted?!- csillant féktelen düh szemében.
- Ugyan! Nem kár érte! Most, viszont add át a talizmánjaitokat!
- Vedd el, ha mered!- állt fel a lány.
Hátrányos helyzetben volt. Figyelnie kellett, hogy társa mögötte maradjon, biztonságban, így nem lendülhetett túl nagy támadásba. Viszont tudta, ha nem köti le a harccal ellenfele figyelmét, akkor az tűzzel fog támadni, és akkor neki is és a srácnak is lőttek.
Nem volt más választása, harcba kellett szállnia.
Összeszedte minden erejét és dühét, majd olyan erővel lendült el, hogy még az akumatizált is rendesen meglepődött.
Nem volt sem ideje, sem lehetősége egy tűzlabdát, sem a lány felé küldeni.
Katica néhány ütéssel lerendezte, az egészet. Pár perc alatt nyerő helyzetbe került, yoyo-ja körbetekeredett a hölgy derekán, fogva tartotta Tűzlehelőt.
Már csak az akuma búvóhelyének megtalálása volt hátra.
Közelebb is ment, hogy jobban szemügyre vegye, és talált is egy gyűrűt, de mielőtt levehette volna, ellenfele kitárta szárnyait, és felreppent a magasba.
Marinette önkéntelen is követte, hisz fegyvere még az akumatizáltat zárta körbe.
- Engedj el!- szűrte fogai között.
- Add ide, gyűrűd, és szívesen!
- Hmmm...gyűrű?- csillant gonoszság a szemében, majd kitátotta száját, amiből egy tűzgolyó tört elő, eltalálva a földön heverő fiút.
Macska jó pár métert repülve tűnt el Marinette szeme elől.
- Nee!- kiáltott kétségbeesetten a lány.
Hitetlenkedve bámult a társa után, de Tűzlehelő gonosz kacaját hallva új erőre kapott, rántott egyet fegyverén, így közelebb került a hölgyhöz, és leszedte ujjáról a gyűrűt, landolt egy háztetőn, széttörte az ékszert, majd megtisztította az akumát.
Meg sem kérdezte a visszaváltozott nőtől, hogy jól van e, egyből társa keresésére indult.
Abba az irányba ment, amerre a srácot utoljára látta, de akárhányszor nézte át az utcákat, sikátorokat, háztetőket, sehol nem talált semmit.

°°°°°
~Marinette szobája~

Tikki nem bírta lehunyni szemeit, habár Marinette már rég aludt.
Nem tudta kiverni fejéből azt az árnyat, amit látott.
Félt egy újabb akuma ténykedik Párizsban. Úgymond időszerű lett volna, ugyanis Fekete Macska eltűnése óta kereken nulla gonosztevő szállta meg a várost.
Természetesen ez részben aggasztó volt. A Mester fel is kereste Marinette-et, hogy megbeszéljék. Végül, arra jutottak, hogy valami terv lehet készülőben, ezért szünetel Halálfej.
A kis kwamit gondolataiból, egy fura hang szakította ki.
Egyből barátnőjéhez repült, és ki is derült, hogy maga a lány a hang forrása.
Álmodott valamit, és sírt.
Tikki egyből tudta, miről álmodik. Azóta a nap óta rendszeresen átélte álamiban az akkor történt eseményeket.
Oda is repült, hogy felébressze, vagy lecsitítsa, bár nem sok reményt fűzött hozzá. Általában nehezen, vagy egyáltalán nem tudta felkelteni a lányt. Aznap sem volt másképp.
Kireppent az éjszakai friss levegőre, hogy kiszellőztesse fejét, hátha kitalál valamit.
Mikor kiment lehunyta a szemét, gondolataiba merült.
Akármennyire is próbált koncentrálni, szemei előtt az este látott árny lebegett. Mintha csak egy filmet nézett volna. Leállította, visszatekerte, újra megnézte. Aztán hirtelen rátalált a lassítás gombra.
Újra lejátszotta fejében, de a lehető leglassabban.
Az árnynak érdekes alakja volt.
Tudta nincs ott az ideje annak, hogy azon töprengjen.
Meg is hallotta Marinette egy hangosabb "kiáltását" és lement hozzá.
- Macskaa!- mondta a lány. Továbbra is zokogott.
A kis kwami, mikor lefele igyekezett Adrien képével találta szemben magát.
Fekete Macska balesete óta, szinte minden fotót és posztert leszedett a lány. Ezt Tikki nem teljesen értette, de inkább hagyta a dolgot. Az az egy is csak véletlenül maradhatott kinn, de a kis kwamiba érdekes gondolat hasított.
Pontosan nem tudta, de Adrien nagyjából Macska halála környékén tűnt el. Nagyon gyanította, hogy az akumatámadást követő nap, már nem volt iskolába a srác se.
Ötlete sem volt, hogy honnan vette ezt az képtelen butaságot, de barátnője már olyan régóta rosszul volt, illetve egy próbát megért.
Megpuszilta Marinette homlokát és amilyen gyorsan tudott elrepült.
Az Agreste ház felé vette az irányt.
Tudta, lehet őrültség, amit csinál, viszont úgy érezte, hogy Plagg, csakis Adriennél lehet.
Nehezen ért el a nagy házig, félt valaki meglátja.
Mikor megérkezett, bereppent a srác szobájába és körülnézett, de nem látott semmit.
A nagy szoba úgy terült el előtte, mintha évek óta nem is nyúltak volna hozzá. Minden kivéve egy dolgot.
A már-már túlzottan nagy rendet egy apró dolog elrontotta. Ez pedig nem volt más, mint az ágy. Rendezetlen, nem elegyengetett takaró fogadta a kis katicát.
Ekkor kinyílt egy ajtó, és az éjszakában hirtelen támadt fényesség egy percre elvakította Tikkit, de hirtelen Adriennel találta szembe magát.
Majdnem a kwami is annyira meglepődött mint a fiú, ha nem jobban.
- T-te mi vagy?- nézett érdekesen a katicára.
- Ugye te vagy Fekete Macska?- jutott eszébe a több mint valószínű még mindig ágyban hánykolódó Marinette.
- T-tessék?!
Tikki tudta, hogy nem megy sokra a sráccal.
- Plagg, itt vagy?- kérdezett bele a szoba sötétjébe, amikor halk duruzsolást hallott.
- Sajamm.....- dünnyögte félálomba a Macska kwami.
- Hála az égnek!- sóhajtott Tikki.- Adrien, most azonnal velem kell jönnöd!
- H-hhé, t-te mi vagy? E-egy kwami?
- Igen! Méghozzá Katicabogár kwamija, akinek nagyon, nagyon szüksége lenne most rád!
- R-rám?!
- F-figyelj....Mar....- itt várt egy pillanatot. Szabály volt, hogy nem szabad megtudnia a srácnak, ki rejtőzik társa maszkja alatt, de volt más választása?- Marinette-et nagyon megviselték a történtek. Miután meghal....mármint eltűntél....
- Várjunk! Marinette? És meghaltam? Micsoda?!
- Ahhj! Erre nincs időnk! Alakulj át, és menj Marinette házához!
- Honnan tudjam, hogy nem Halálfej egy újabb akumatizált áldozata vagy?
- Ismerem a kwamidat!
- Ez jogos...- gondolkodott el egy pillanatra a srác
Tikki csak akkor vette észre Adrien testén a fáslikat. Össze-vissza kanyarogtak rajta. Egyik a lábán, másik a karján, a harmadik a felsőtestén, szinte mindenhol behálózták.
- E-ennyire megsérültél?- kapta kezeit szája elé.
- I-igen...- támaszkodott továbbra is mankóján a fiú.
- K-képes lennél, eljönni Marinette-hez?
- Miért?
- Mondtam! Szüksége van rád! Katica....
- Ő Katicabogár?!
- Igen! Azt hiszi, hogy meghaltál, és magát okolja érte, és nagyon le van fogyva é.....
- Lefogyva?
- Kérlek erre nincs időnk, segítened kell!- gyűltek könnyek a kwami szemébe.- Útközben mindent elmondok, csak induljunk!
- Rendben! Plagg!- ment oda a macskához.- Ébresztő!
- Mi van főnök? Hajnali egy van! Hagyj aludni!
- Dolgunk van! Karmokat ki!
- Mit vétettem elleneeeed?
Egy pillanattal később a kis katica előtt már Párizs hőse állt.
- Irány Marinette-ék háza!- "adta ki a parancsot".
Fekete Macska óvatosan kilendült az ablakon és útnak eredt.
- Nos, elmagyaráznád mi folyik itt?
- Igen, szóval....Marinette Katicabogár....és....ugye volt az a baleseted és azt hiszi, hogy halott vagy!
- Igazából majdnem meghaltam...
- Ő azt hiszi, hogy az vagy és....nagyon nehezen viseli...nem tud továbblépni ezen semennyire, szinte már felemésztette a tudat, hogy ő tehet róla....
- Tessék?! Miért van bűntudata?
- A-amikor szétrobbant a kémény ugye eltalált egy törmelék, és elájultál....ő megpróbált megvédeni, de egy rossz pillanatban, amikor már majdnem elkapta az gonosztevőt, védtelenül hagyott és akkor még egyet belédlőtt az akumatizált.....
Adrien szinte tisztán emlékezett mindenre.
Miután elájult, ugyan képszakadás volt, de mikor újra kinyitotta a szemét az éppen küzdő Katicabogárral találta szembe magát. Jobban mondva a lány hátával.
Látszott, hogy a hősnő fáradt és próbálja maga mögött tartani, szinte már-már testével védelmezni.
Látta, amikor elkapta Tűzlehelőt és ugyan nem volt ereje feltápászkodni, de látta a felé süvítő tűzgolyót, és hallotta a lány kiáltását, amikor eltalálta a lánggömb. Aztán lelassult minden. Zuhant a semmibe, alig volt ereje. Ennek ellenére, szinte az utolsót pillanatban, kinyitotta botját, ami nekifeszült két épület falának, egy pillanatig lógott a fegyveren, de erötlrn volt ahhoz, hogy megtartsa magát, ezért zuhant pár métert, miután keze lecsúszott a botról. Mikor következőre kinyototta szemeit, a kórház falait látta meg és apját, ahogy ágyánál ül.
- Azóta folyton szomorú....viszont Adrien...
- Igen?
- Nagyon gyenge.....alig evett az elmúlt pár hónapban, nagyon sokat sírt és...rémálmai vannak. Alig bírom felébreszteni olyankor, most is azért jöttem el! Reméltem, hogy megtalállak!- csipogta aggódva.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok Fekete Macska?
- Nem tudtam.....csak sejtettem. Egy időben tűntetek el...
Ezután a srác landolt Mari erkélyén. Nehezen mozgott, sérülései pokolian fájtak, de nem veztegethette az idejét, így óvatosan benyitott.
A lány már ébren volt, térdeit magához ölelve zokogott. A csapóajtó kinyílására egyből felkapta a fejét.
Szemei elkerekedtek, szóhoz sem jutott.
Percekig csak tátogott, de nem jött ki egyetlen hang sem száján.
Aztán Mari olyat tett, amire Adrien nem számított.
Ijedten hátrahúzódott és újra zokogni kezdett.
- Nem akarok többet álmodni! Legyen vége!- fogta a fejét.
- N-nem álmodsz, itt vagyok Bogaram....- engedett meg egy kedves félmosolyt.
- Nem, te.....nem lehetsz itt! Biztos csak álmodok! Te meghaltál!
A lány keservesen sírt. A fiú szemébe is könnyek szöktek.
- Kérlek, higgy nekem! Nem álom vagyok. Nem haltam meg, kérlek....- kezdett közeledni felé de a hősnő csak ellökte magától és menekülési útvonal után kutatott. Adrienbe borzalmas fájdalom nyilallt, pont az egyik sebét találta el.
Marinette nem akart többet álmodni. Tudta mi fog következni! Megöleli társát, de csak egy élettelen test hullik ölébe, vagy mielőtt eléri, kámforrá válik és messzebb tűnik fel újra, de amint újra eléri ismét eltűnik, és ez így megy, amíg fel nem ébred.
Miután félrelökte a srácot, egyből szökni készült, de hirtelen egy kezet érzett csuklója körül, majd valami húzni kezdte.
Adrien ugyan alig látott a fájdalomtól, nem engedhette el a lányt. Mielőtt elfuthatott volna, magához rántotta, és megölelte.
Ügyelt arra, hogy Mari füle, pont a mellkasánál legyen.
- Hallod?- kérdezte, a szívverésére utalva.- Látod, valóban itt vagyok! Nem haltam meg!
Ezután Marinette egy kicsit eltolta magától, hogy szemébe nézhessen.
- Tényleg te vagy az?- kérdezte.
- Ki más lennék Bogárkám?
Ekkor magához szorította.
- Annyira hiányoztál!- mondta továbbra is hallkan zokogva.- É-én azt hit...
- Tudom! De semmi baj!- szakította félbe.- Nyugodj meg!- simogatta a lány hátát.
Marinette el sem tudta hinni, hogy újra ott van, hogy él és semmi baja.
Továbbra is attól félt, hogy mindez egy kegyetlen rémálom és bármelyik pillanatban eltűnhet.
- Hogy élted túl? Hiszen akkorát estél!- szólalt meg egy jó idő után.
- Fékeztem az esést a botommal, de....
- És hogy találtál rám?
- A kwamid ma éjjel eljött hozzám és elmondta.... Hogy gondolhattad, hogy a te hibád?
- Védtelenül hagytalak, amikor a legnagyobb szükséged lett volna rá!
- Ne is gondolj többet erre! Hisz küzdened kellett! Nem volt más választásod!- válaszolt, majd eltolta magától társát, hogy szemébe nézhessen.
Csak akkor vette észre milyen rossz állapotban is van. Valóban csúnyán le volt fogyva. Arca és szemei beestek, karjai olyan vékonyak voltak, hogy a srác szinte egy kézzel átérte azokat.
- M-mi történt veled?- nézett szörnyűlködve a lányra.- H-hisz olyan vékony vagy....
A lány lehajtotta fejét, könnyei továbbra is folytak.
- Annyira sajnálom!- gördült le egy könnycsepp Macska arcán is. Ezután óvatosan a felemelte a hősnő fejét, hogy szemébe nézhessen, de Mari egyből karjaiba vetette magát, amivel nem is lett volna baj, ha nem egy sérült pontot talál el ismét.
Macska felszisszent.
- Istenem, mi történt?!- kapta kezeit szája elé.
Adrien egy ideig meg sem bírt szólalni a kíntól.
- S-semmi csak....- nyögte ki egy kis idő után.
- T-te megsérültél.....
- N-nem dehogy!- próbált tiltakozni.
- Mutasd!
- Tessék?!
- Mutasd meg, hogy hol sérültél meg!
- D-de...
- Ne hazudj! Látom!
- Azt nem lehet! Vissza kéne változzak.
Itt a lány elbizonytalanodott, várt egy kicsit.
- Legyen!
- Dehát....
A fiú belátta, nem tehet semmit.
- Plagg, karmokat be!- szólt kwamijának.
Mari előtt egy szempillantás alatt Adrien jelent meg.
- A-Adrien?- csodálkozott el.
A srácot nagyon jól összetartotta a hősruha, de amint visszaváltozott, erőtlenül dőlt neki a falnak.
- M-mi történt veled?
- E-egy kicsit....- arca eltorzult a fájdalomtól.
Marinette előtt láthatóvá váltak a fáslik, még a felsőtestén átívelő is.
- E-ennyire megsebesültél? D-dehát három hónap tellt el azóta!
- Hát, ami természetes sérülés volt, meg is gyógyult, de amit az a tűzgömb okozott.....valahogy nagyon lassan és nehezen akar eltűnni!
- É-én....sajnálom!
- Nem a te hibád!- vonta magához a lányt.- Nem te tehetsz róla, ne legyen bűntudatod!
- Macska...mármint Adrien én....hiányoztál!- ölelte át óvatosan társát.
Egy kis idő múlva Mari eltávolodott és elpirulva hajtotta le fejét.
Adrien észrevette, de csak elmosolyodott rajta, majd megfogta a hősnő állát, és gyengéden közelebb húzta, megcsókolta.
Miután elváltak, a lány csak jobban hozzábújt barátjához.
A srác, ahogy karjai közt tartotta Marinette-et, érezte csak igazán, hogy milyen gyönge.
- Marinette....én...
- Igen?
- Miért vagy ennyire vékony? Tikki mondta, hogy nem ettél rendesen...érzem, hogy erőtlen vagy! Nem szabadott volna így.....
Marinette csöndben maradt. Látta ő magán, hogy nagyon csúnyán lefogyott az elmúlt pár hónapban, de nem volt étvágya. Folyton Macskán járt az esze.
Kínos csönd szállt rájuk. Mindketten tudták, hogy meg kéne szólalniuk, de nem ment. Nem tudtak hogy belekezdeni.
Adrien ekkor látta meg az órát. Hajnali hármat mutatott.
- Késő van....ideje aludnod, meg...jobb lesz ha megyek!
Marinette arca egy másodperc töredéke alatt megváltozott. Tudta a fiúnak mennie kell, de nem akarta elengedni.
- R-rendben, igazad van....- préselte ki ajkain, majd felnyitotta a csapóajtót, de ügyelt arra, hogy társa ne lássa arcát. Érezte szemébe könnyek gyűlnek, majd az első könnycsepp le is gördült arcán.
Akárhogy takarta, Adrien mindent látott.
Döntenie kellett, hogy fejére vagy szívére hallgat.
Már mászott volna ki, amikor megfordult.
- Baj lenne, ha maradnék még egy kicsit?- ölelte át barátnőjét.
Csak azt érezte, hogy a lány olyan szorosan bújik hozzá, mintha soha nem akarná, hogy elmenjen.
- Kérlek, ne hagyj egyedül!
- Soha nem foglak!
A srác óvatosan lefeküdt, majd Marinette hozzábújt, úgy, hogy véletlenül se sértse Adrien sebeit.
Észre sem vették, de szemeik lecsukódtak, és hónapok óta először mély, édes álomba merültek.

Sziasztook!😊😊

Nos tudom, kicsit eltérve a szokásos heti minimum egy résztől, de meghoztam, ezt a minden tekintetben hosszabb, 3051 szavas novellát!
Általában 1000-1200 szavas fejezeteket írok, de ez mivel egyrészes, majdnem háromszorosa egy átlagos fejezetnek!
Nos, remélem tetszett, és hamarosan jelentkezek egy új előzetessel!
Jó éjt!😘🐾

Annalulu🐞