~Dupain-Cheng pékség közelében~

Szülei hátrálni kezdtek. A lányt is rángatták, de nem tudták behúzni.
A jelenbe Adrien rántotta vissza, ahogy kezénél fogva erősen behúzta. Marinette majdnem elesett, de barátja elkapta.
- Minden rendben?- kérdezte a srác.
Mari tekintete rettegést tükdözött, de mielőtt válaszolt volna lehunyta szemhéjait.
- Igen!- mondta, és mikor újra felnyitotta szemeit, azokban már nem rettegés, hanem elszántság látszódott.
- Plagg, karmokat ki!
- Tikki, pöttyöket fel!
Hirtelen a két szülő előtt már nem a két fiatal állt, hanem a két mindenre elszánt szuperhős.
Fekete Macska kiszaladt és egyből harcolni kezdett.
A hősnő is követte volna, de mikor elindult, valami visszatartotta. Jobban mondva valaki. Hátrapillantott és apja erős kezét érezte karján.
- Nem engedjük, hogy menj!
- De....
- Nem akarjuk, hogy bajod essen!- szólt Sabine is ellentmondás nem tűrő hangon.
- Macska nem boldogul nélkülem!- próbálta kétségbeesetten kitépni magát apja szorításából.
Akárhogy harcolt nem tudott mit tenni, mert mindkét felnőtt erősen tartotta.
Csak figyelte az eseményeket. Többször is megpróbált kiszabadulni, de minden próbálkozása kudarcba fulladt.
Ezután következett, az, amitől talán a legjobban tartott.
Egyik pillanatban társa egy nagy ütést mért ellenfelükre, majd az akumatizált ember ahogy a feltápászkodott, mérgében akkor sújtott a hősre, hogy repült, amég egy kémény meg nem állította és el nem terült élettelenül a földön.
- Neee!- kiáltott a lány.
A szülők is ugyanolyan lesokkolva figyelték a történteket, de nem engedtek lányuk szorításán.
- Macskaaa! Ez mind miattatok van! Mondtam, hogy egyedül nem bír vele!- szólt haraggal átitatott hangon a lány. Szemeit könnyek csípték.
Kétségbeesett volt és mérhetetlen dühöt is érzett.
Vett egy mély levegőt, majd olyan erősen kitépte magát szülei tartásából, hogy magán is meglepődött.
Tom már nyúlt is volna a lány felé, de Marinette gyorsabb volt, lecsatolta yoyo-ját derekáról és maga előtt pörgetve védekezett. A két szülő meghátrált, a fegyver láttán.
- Ha baja lesz, a ti lelketeken szárad! É-és ha mégegyszer megpróbáltok visszatartani, nem állok jót magamért, megígérem!- mondta és ellendítette a yoyot.- Párizs számít rám!
Felszökkent a tetőre, ahol a fiú feküdt.
- Macska!- kezdte rázni és szólongatni.
- Katicabogár, légy üdvözölve!- hallotta meg maga mögött a gonosztevő hangját.
- Mit tett vele?!- pattant fel mérgesen. Yoyo-ját egyből maga előtt pörgette, az esetleges hirtelen támadások kivédése érdekében.
- Óó csaknem fontos volt a számodra?- húzódott gúnyos mosolyra az akumatizált szája.
Marinette kétségbeesett volt és dühös, ellenfele viselkedése csak rátett egy lapáttal ezekre.
Iszonyatos dühvel kezdte támadást. Szinte az összes ütése betalált, a gonoszt nem is hagyta levegőhöz jutni.
A Dupain-Cheng házaspár szemeiket ide-oda kapkodva követték az eseményeket. El sem tudták hinni, hogy az ő kicsi lányuk Katicabogár, a hős. Amikor meglátták harcolni csodálatuk nagyobb lett, álluk, ami már így is a padlót súrolta még lejebb esett.
A hősnő, mért egy utolsó ütést, és ellenfele elterült pár pillanatra.
Katica kihasználva a pillanatnyi szünetet társához futott.
Macska akkor próbált feltápászkodni, mikor társa odaért. Marinette egyből leguggolt a sráchoz a nyakába vetette magát.
- Annyira megijedtem! Aztán nem keltél fel és.....annyira sajnálom! Az én hibám! Nem jöttem időben, mert visszatartottak a szüleim!- engedett utat könnyeinek.
- Ugyan Bogaram!- szorította magához a lányt.- Semmi bajom!- tolta kicsit el, hogy szemébe a nézhessen.
Ekkor Mari olyat tett, amire Adrien nem számított. Megcsókolta.
- Gyere, dolgunk van Bogárkám!- ült ki a szokásos levakarhatatlan vigyor a srác szájára, majd felállt és felsegítette kedvesét.
A csata gyorsan befejeződött. Macska és Katica csapásai szinte mind betaláltak, ellenfelük hamar elesett. Erősnek érezték magukat. Újra együtt voltak, mint társak. Minden olyan volt mint régen és ez nyugtató hatást gyakorolt rájuk. Pont olyan volt, mint azelőtt.

°°°°°

A Dupain-Cheng házaspár végignézte a történteket. Fel sem tudták fogni, hogy Adrien és Marinette ilyen jó párost alkotnak. Persze nagyon féltették lányukat, de látván, hogy milyen ügyesen küzd valamennyire aggodalmuk is mérséklődött.
Fura volt nekik ez az egész. Adrien már változott vissza a szemük előtt, de Marinette soha nem alakult át, vagy vissza még előttük, és így, hogy a szemük láttára harcolt csak még furább volt. Meg persze értelmet nyert az a sok késés, hiányzás.
A csatának vége lett, Katica feldobta a szerencse talizmán által kapott dolgot. Minden visszaállt, az építési munkálatokra nem volt szükség már.
Hirtelen emberek is megjelentek az utcán. Jobban mondva, azok az emberek, akik fogságba estek.
A két hős egyből leszökkent.
Marinette végignézett az embereken és mindedjiknek ugyanaz a holdkóros tekintet ült a arcán.
Majd hirtelen azt látta, hogy az egyik felnéz, egy kicsit körbepillant és az élet visszatér a szemébe.
Mindenkivel ez történt és a fiatalokat ez megnyugtatta.
Pár perc múlva a riporterek és mentősök, még néhány megkerült ember rokona is ott volt.
Mindenki megköszönt mindent a két hősnek, majd Katica és Fekete Macska talizmánjai jeleztek, így elhagyták a helyszínt.
Egy kisebb sikátorba változtak vissza.
Marinette egyből átölelte Adrient.
- Végre vége!- mondta mosolyogva, könnyes szemmel.
Adrien is magához szorította a lányt.
Miután elváltak, a srác saját ujjait a lány ujjai köré fűzte, de mikor elindult Marinette nem ment vele.
- Mi a baj?
- Én....- kezdet bele a lány.-...olyan sok csúnya dolgot mondtam a szüleimnek! N-nagyon meg voltam ijedve, amikor nem mozdultál és....
- Semmi baj! A szüleid biztos megbocsájtanak majd!
- Nem attól tartok, hogy nem bocsájtanak meg!- rázta meg a a fejét.- A baj az, hogy miattuk esett bajod, mert lefogtak! Nem voltak képesek bízni bennem, hogy semmi bajom nem lesz, és ennek te ittad meg a levét!
- Nézd az ő szemszögükből is! Már egyszer elvesztettek és nem akarják újra átélni!
- Akkor sem tarthatnak vissza! Párizs számít Katicára!
- Az lesz a legjobb, ha ezt megbeszéled a szüleiddel!
Marinette bólintott, és elindult.
A szülők már nagyon várták lányukat. Mikor a két fiatal megérkezett, Sabine egyből hozzájuk rohant, de Mari megállította. Kitartotta kezét, hogy anyukája ne mehessen közelebb.
- Mari.....- nézett Sabine kétségbeesetten lányára.
- Ne gondold, hogy ezután minden rendben lesz!
- De.....
- Nincs de! Macska megsérült miattatok!- mondta erélyesen. Még magán is meglepődött, hogy nem Adrient mondott. Még fura volt neki, meg kellett szoknia.- Megsérült, mert ÉN nem tudtam menni!- gyűltek ismét könnyek a szemébe, de ezek nem szomorúság miatt. Mérhetetlen dühöt érzett.
- Nem várhatod el tőlünk, hogy elfogadjuk ezt és továbbra is engedjük, hogy szuperhős legyél, és minden nap kitett magad ilyen nagy veszélynek!- szólalt meg Tom.
- És Párizs?! Szerintetek ők nem számítanak rám?! Adrien nem tudja egyedül legyőzni az akumatizált embereket, ahogy én sem nélküle!
- Meg kell értened, hogy nem akarjuk, hogy bajod essen! Meg akarunk óvni!
- Én Párizst akarom megvédeni!- mondta elhatározottan a lány.
Ekkor egy vevő sétált be, így abba kellett hagyják a veszekedést.
Egy férfi volt. Öreg, alacsony, ősz hajú.
Marinette egyből felismerte, de a meglepődöttségtől meg sem tudom szólalni.
- Miben segíthetek?- erőltetett mosolyt magára Sabine.
- Azt hiszem inkább én segíthetek!- válaszolt az öreg férfi.- Az lesz a legjobb, ha mindent elfelejtenek!- mondta, majd kitárta a kezeit, és a két szülő, de még a két hős előtt is elsötétült a világ.

°°°°°
~másnap reggel~

Marinette az ágyában ébredt.
Felült, nyújtózott egyet, majd körbenézett.
A téli napfény besütött ablakán, és vilagossá varázsolta a szobát.
A lány mosolygott, hisz a reggeli napfény azt ígérte, hogy egész nap szép idő lesz! Ennek a lány nagyon örült, mert barátaival beszélt meg egy programot.
Ezután magára nézett, és furcsa módon, még az azelőtti napi ruhái voltak rajta.
De ez még mind semmi volt ahhoz képest, amit azután látott.
Arra lett figyelmes, hogy valami megmozdul mellette. Odanézett és Adrient pillantotta meg maga előtt.
A lélegzete is elállt.
Ekkor a srác felült, és ugyanolyan nagy szemekkel bámult a lányra, mint ő rá.
- M-Marinette?- kérdezte hitetlenkedve.
- M-Mit keresel az ágyamban?!
- É-én is ezt akartam kérdezni.
Hirtelen mindkét fiatalnak beugrott valami, mindössze annyi volt a különbség, hogy a srácból ki is bukott egyből.
- Na ezt úgy érzem nem tudjuk megoldani Bogaram!- mondta, de egyből szája elé kapott.
- Macska?!- kiáltott a lány, majd le is esett volna ágyáról, ha a srác meg nem tartja.
Ha eddig nem volt elég Marinette-nek ennyi dolog az elpiruláshoz, akkor az, hogy élete szerelme a derekánál fogja, teljes paradicsommá válási folyamatot indított el.
Adrien visszahúzta, és ő maga is belepirult a helyzetbe. Olyan közel volt a lányhoz, hogy hallotta vadul kalapáló szívét.
Ekkor Adriennek beugrott valami, még közelebb hajolt Marihoz és megcsókolta.
Marinette először lemerevedett, majd megnyugodott. Úgy érzete társa már máskor is megcsókolta.

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne a történet utolsó fejezete! Remélem tetszett a story!
Nos van egy megkezdett novellám, az "Egy jó barát,vagy több?". Többen írtátok régebben, hogy jó lenne ha lenne folytatása. Na most ezen a héten is rám írtak ezzel kapcsolatosan, szóval elhatároztam, hogy befejezem!
Szóval az lesz a következő!
Szép hétvégét mindenkinek!🐾

Annalulu🐞