~Dupain-Cheng lakás~

Miután Alya és Nino elmentek, nehéz, kínos, megtörhetetlennek tűnő csend szállt a két fiatalra.
Marinette szörnyen zavarban volt, Adrien egy kicsit kevésbé, de nem tudta, hogyan kezdjen beszélgetni a lánnyal.
- Ö-örülök, hogy el-eljöttél te is!- vett végül erőt magán Marinette.
- Tényleg?- lepődött meg a srác.
- I-igen!- pirult el a lány.
- Hogy vagy?
- Jól, már pár lépést megtettem ma...lassan, de helyre jövök....viszont....nem kéne tenned egy nagy bejelentést, hogy megtaláltál egy eltűnt személyt? Bi-biztosan nagyon félnek az emberek, hogy hol lehetnek a hozzátartozóik. Ez segíthetne nekik!
- De már gondolkodtam rajta, csak gondoltam előbb megkérdezlek! De holnap mindenképp sort kerítek rá! Viszont Marinette én....- kezdett bele, de mondandóját félbeszakította telefonja. Natalie hívta, mert megérkeztek.
- Te?- kérdezett vissza a lány, miután Adrien letette a telefont.
- H-hagyjuk semmi! Nem fontos, majd....máskor megbeszéljük!- vette fel kabátját.
Marinette látta a srácon, hogy valami fontosat akart mondani.
- Macska!- szólt utána, mire a fiú megfordult.- Mi a baj?- csillant aggódalom a lány szemében.
- Holnap feljövök és megbeszéljük rendben?- jelent meg félmosoly a hős arcán, majd adott egy puszit Marinak és elment.
Marinette kerek szemekkel bámult barátja után.

°°°°°
~Dupain-Cheng lakás~

Marinette későn kelt, mert éjszaka sokáig fenn volt. Nem tudta elhinni, hogy Adrien megpuszilta.
Még miután felkellt is elpirult és mosolyogva fordult a fal felé ágyában, párnáját szorongatva.
- Kislány, el sem tudom képzelni, hogy mi van ilyenkor veled!- nevetett rajta kis kwamija.
- Jajj Tikki!- sóhajtott Marinette ábrándosan.- Tikki!- komolyodott el a hangja.- Mi legyen?
- Ezt hogy érted?
- Mit csináljak ha ma is jön Adrien?
- Légy önmagad!- válaszolt a kwami.
A lány egy ideig még gondolkodott, majd óvatosan felült.
Aznap volt varratkiszedése, onnantól óvatosan, de járkálva közlekedhetett.
Felöltözött, majd apukája segítségével beült kerekesszékébe.
Az orvoshoz délelőtt mentek, szinte azután, hogy felöltözött. Nem volt étvágya a reggelihez. Valahogy félt. Még soha nem kellett összevarrják, majd kiszedni a varratot, félt, hogy fájni fog.
Akármilyen kellemes meglepetés is volt, de nem fájt annyira, mint gondolta.
Miután hazaértek Marinette már kapaszkodva ugyan, de egyedül sétált be a házba. Szüleinek dolgozni kellett, ezért odaadták neki az ebédjét, és lesiettek.
A lány akkor döbbent rá, hogy a járkálás sokkal fájdalmasabb lesz, mint sejtette, így inkább leült és meg sem mozdult.
A tévét nézte, ahol Macskával találta szembe magát.
- Épp itt állok a hős Fekete Macska mellett, aki nemrég azt a bejelentést tette, hogy Katicabogárral megtaláltak egy eltűnt személyt. Fekete Macska?
- Igen, múlthét pénteken megtaláltunk egy lányt, így eggyel kevesebb név van a listán. Szerencsére nincsenek nagyobb sérülései.
- Elárulnád a nevét?
- Sajnálom, de nem! Ha a jövőben a többi embert megtaláljuk, akkor sem fogunk neveket mondani, hisz a hozzátartozók tudni fogják, de mindig valahogy közöljük majd.
- Miért ilyen titkosak azok az emberek?
- Mert mindegyik rémült, esetleg megsérült és pihenésre van szükségük! Nem szeretnénk senki nyugalmát sem megzavarni!- fejezte be, majd a riportert faképnél hagyva elszökkent.
- Látom ezt is elrendezte!- kapcsolta ki a tévét.- Viszont Tikki...már pár nap eltellt azóta, hogy megtaláltatok és a többi ember....ők azóta is ott vannak, és....
- Marinette, tudom és....
- Mennem kell! Én vagyok Párizs hőse! Nem...egyszerűen nem ülhetek tétlenül azt várva, hogy összeforrjon a seb a hasamon!
- Nem tehetsz mást! Nyugodj meg!
A lány lassan bólintott. Belátta, hogy a kis kwaminak igaza van.
Marinette ránézett ebédje maradékára, de mielőtt el tudta venni, csöngettek.
- Tikki megnéznéd, hogy ki az?- kérte.
- Adrien!- válaszolt a katica.
- Gyere!- kiáltott Marinette. Akárhogy élete szerelméről volt szó, semmi kedve nem volt felállni, a hasa még ülés közben is fájt.
A srác bement, kezében egy csomagott tartott.
- Szia!- köszönt mosolyogva.- Ez az ajtó előtt volt, a te nevedre címezték. Vársz valamilyen csomagot?
- Nem!- nézett furán Mari.- Kitől jött?- nyújtotta ki a kezét, hogy elvegye a dobozt.
Valóban a neve állt rajta, de nem tudta elképzelni, hogy honnan érkezhetett.
- Köszi, hogy behoztad!- tette félre későbbre.- Bocs, hogy nem nyitottam ajtót de...- tette hasára a kezét.
- Valami baj van?- nézett aggódva a lányra Adrien.
- N-nem dehogy, csak kiszedték a varratokat a hasamból! Egyedül járkálok de.....eléggé fáj!
- Értem...Tényleg a bejelentés....
- Láttam!- szakította félbe a fiú.- Köszönöm! Katica nevében is!
Adrien egy percre érdekesen nézett a lányra, majd elkezdett nevetni. Marinette is mosolygott.
- Mi volt ma az iskolában?
- Elmondtuk a tanárnak, hogy megtaláltak és, hogy jól vagy. Utána meg száraz tanulás...Neked milyen volt a napod?
- Hát....miután kiszedték a varratokat semmi különös. Itt ülök, és próbálok nem megmozdulni.
Adrien bólintott és merengve bámult ki az ablakon.
Marinette nem először látta ezt. Mióta a srác rátalált sokszor csinálta ezt. Csak bámult ki a fejéből, és mikor a lány hozzászólt, összerezzent. Utána ugyanúgy mosolygott tovább.
Marinette az elején úgy gondolta, kell egy kis idő társának, amég megszokja, hogy már vele van, de így már komolyan aggódni kezdett érte.
Tudta, Macska komolyan félthette, amég távol volt.

Mármint Adrien!- javította folyton ki magát. Nehezen tudta megszokni, hogy egy és ugyanazon személyről beszél.

- Minden rendben?- tette a fiú karjára kezét.
Adrien szokásosan megrezzent, mintha kicsit megijesztette volna a lány, de mosolyogva válaszolt.
- Persze, miért?
- É.....én....- elbizonytalanodott. Hiertelen egy hang se jött ki a torkán.- Én aggódom érted!- mondta ki végül.
- Te a-aggódsz értem?- kerekedtek ki a fiú szemei.
- I-igen! Folyton elmerengsz, és amikor megszólítalak összerezzensz! M-miért? Mi a baj?
Adrien elképedve bámult maga elé.
- Én....
Mit mondhatott volna? Hogy nagyon aggódik érte, mert szereti? Nem ezt nem mondhatta, egyszerűen nem vallhatta be csak úgy az egészet.
Nagyon rosszul érintette az egész eset. Heteken keresztül félt, hogy soha nem látja viszont a lányt, és ha ez megtörténik, akkor tudta, nem bír majd megbocsátani magának.
- Emlékszel, amikor tegnap mondani akartam valamit, de mennem kellett?
Marinette lassan bólintott.
- Majd egyszer elmondom, megígérem! De egyelőre nem....ne kérdd kérlek, hogy mondjam el! Majd minden kérdésedre választ kapsz, de nem most!- vette fel kabátját a srác
- De.....- Marinette kétségbeesetten próbált mondani valamit, hogy a fiú vele maradjon. Nem akarta, hogy elmenjen. Meg akarta vele beszélni.
Ezután Adrien megölelte és távozott.
- Adrien várj!- szólt a srác után a lány, de nem halotta.
Ekkor Marinette felállt és az ajtóhoz ment. A hasa pokolian fájt, de meg kellett tennie!
Kinyitotta az ajtót, és nekitámaszkodva az oldalának, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen a fiú után szólt.
- Adrien várj!
A fiú meghallotta és visszaszaladt a lányhoz.
- Mi a....- akadt el lélegzete is, látván, hogy a lány ott áll.
Marinette lábai remegtek a fájdalomtól, de tartotta magát.
- Kérlek gyere vissza!
Adrien lassan visszakísérte és leültette Marinette-et.
- Kérlek mond el, amit tegnap is akartál!- nézett komolyan a srác szemébe
- Marinette én....- fordította el a fejét
- Adrien kérlek! Cs-csak azt látom, hogy szomorú vagy és....aggódom! F-fontos vagy nekem és.....Adrien....
A fiú, ahogy meghallotta, hogy fontos a lánynak felkapta a fejét.
- Fontos vagyok n-neked?
- I-igen!- válaszolt szégyenlősen a lány.
A srác átölelte.
- Te is fontos vagy nekem!- mondta mosolyogva.
Marinette mosolygott, miután elváltak
Ekkor Adrien lassan közelebb hajolt, óvatosan megfogta a lány állát, hogy felemelje fejét és megcsókolta.
Marinette akármennyire fura, vagy nem fura, visszacsókolt.

°°°°°

Marinette aznap este nagyon boldog volt. Szülei nem is értették gyerekük vidámságát.
A lány ragaszkodott, ahhoz, hogy aznap fenn aludjon a szobájában, ezért apukája felsegítette.
Csak feküdt az ágyban és mosolygott.
- Marinette!- szólt kwamija.
- Igen?- kérdezte mosolyogva a lány.
- Emlékszel arra a csomagra, amit kaptál?
- Jajj, hát azt még ki sem bontottam!- kapott a fejéhez Marinette.

Sziasztook!😊

Na meghoztam a sorozat következő, egyben utolsó előtti részét!
Remélem mindenkinek tetszik!
Nos, a továbbiakban szeretném folytatni ezt a novellás könyvet! Szóval nem sok változás lesz ennek a sztorinak a vége után,😅 jön a következő és következő!
Szép hétvégét mindenkinek!🐾

Annalulu🐞