~Agreste ház~

Adrien nem sokkal azután távozott, hogy Marinette szülei visszamentek. Így is volt körülbelül másfél órájuk.
Ő ment aznap este is, ezért akart előtte pihenni.
Amint hazaért elment aludni, de beállított magának egy ébresztőt fél nyolcra, hogy vacsorázhasson.
- Főnök, adj sajtot!- röppent elő Plagg a szobában.
Adrien unottan odadobta a sajtot és lefeküdt.
- Mi a baj?- ment közelebb a kis macska.
- Csak....belegondoltál már abba, hogy nem Marinette lesz Katica? Mármint ugye nemrég tudtam meg, hogy Marinette Katicabogár, de gondoltad volna már, hogy nem ugyanaz a Katica lesz a szuperhős, mint eddig?
- Hát ez bánt kölyök?- nevetett.
- Mi olyan vicces?- nézett rosszalóan a kwamira.
- A hősöket, nagy gonddal választják ki, egy ilyen kis apróság, mint a szülők, nem okozhat gondot.
- Ezt hogy érted?
- Nem könnyű csakúgy egy másik szuperhőst választani....Marinette Katica marad vagy így, vagy úgy! Téma lezárva!
- Nincs lezárva!
- Dehogynem! A sajtomat teszem rá, hogy szíved aranycsillaga nem fog státuszt váltani! Hidd el valahogy meg lesz oldva! Vagy Marinette, vagy valaki Más által!
- Valaki más?
- Ne tőrődj ezzel! Aludj, és engedd, hogy megegyem a sajtom!
Adrien valamelyest megnyugodva (hisz ha Plagg a sajtját teszi kockára, akkor az jelent valamit) hunyta le szemeit.

°°°°°

Adrien nem sokat aludt, csupán két órát, de mikor felébredt, nem volt fáradt. Gyorsan megmosta az arcát, hogy ne látszódjanak rajta az alvás nyomai, és elment vacsorázni.
Apja nem sokat beszélt, sőt semmit, mint általában, ezért a fiú gyorsan végzett.
- Felmegyek zongorázni!- mondta, miután végzett, és már ott sem volt.
Szobájában valóban a hangszerhez ült le. Érezte magában az adrenalin bombát, és meg kellett valahogy nyugtatnia magát.
Háromnegyed óra után felállt, és elment zuhanyozni, és aludni. Még pizsamáját is felvette, hogyha benyitnak, azt higgyék alszik, pedig nem bírt aludni, de a biztonság kedvéért beállított fél tízre magának egy ébresztőt.
Miután megvolt Natalie szokásos negyed tizes ellenőrzése, simán felöltözhetett valami normális ruhába.
- Plagg karmokat ki!- mondta és kiugrott az éjszakába.

~a kórházban~

Marinette nagyon örült. Egyrészt aznap este is Adrien volt vele, másodszor az orvos megengedte, hogy ugyan kerekesszékkel, de kimehessen a szobájából.
Éppen a nagymamákat és nagypapákat nézték szüleivel. Egy külön szobában, ahol zongora is volt, úgytűnt esténként nagyon jó a hangulat. Be is invitálták, a szüleivel együtt. Anyukájáék leültek kártyázni, Marinette, pedig a zongora mellett ült és figyelte az épp játszó nénit.

°°°°°

Adrien kicsit megijedt, mikor nem találta Marinette-et a szobájában. Egyből visszaváltozott és a keresésére indult.
Egy közös szobában talált rá. A zongoránál ült, egy kerekesszékben. Egy idős hölgy tanítgatta. Marinette mosolygott, aminek a fiú nagyon örült.
Megnyugodott, amikor megpillantotta.
A lány is észrevette, és intette is, hogy menjen be.
- Jó estét!- nyitott be a srác.
Mindenki köszönt neki, Adrien, pedig társához ment.
- Éppen zongorázni tanulok Margeritől!- mutatott a mellette ülő nőre.
- Szia drágám, nyugodtan szólíts Margerinek!- mosolygott kedvesen.
- Szép estét!
- Adrien is zongorázik! Nem játszhatna?- kérdezte a lány.
- Ez pompás ötlet!- tapsolt kezeivel Margeri.
- Dehát, én nem....
- Gyere!- állt fel az idős hölgy és lenyomta a fiú a székre.- Ismered a holdfényszonátát? Tessék!- nyomott a srác kezébe egy kottát, habár nem volt teljesen szükséges, ugyanis a darabot szinte fejből tudta.
Adrien rátette a kezét a billentyűkre, majd elkezdett játszani.
Mikor befejezte mindenki nagy tapssal díjazta.
Kicsit még maradtak, majd a lány szülei elbúcsúztak, Adrien pedig visszaindult Marinettel a szobába.
- Szépen játszottál!- mosolygott a lány, miután visszahelyezték ágyába.
- Köszi!- vakarta meg idegesen a tarkóját a srác.- Hogy van a hasad?
- Jobban!- alig várom, hogy holnap hazamenjek! Hiányzik már....
Aznap este sokat beszélgettek. Tizenegy körül Marinette elaludt, Adrien meg csendben vigyázott rá.

°°°°°°

Másnap reggel a szülők fél hétre meg is érkeztek, hogy Adrien haza tudjon menni.
- Mikor engedik haza?
- Ma visszük haza, délután. Adrien látom, hogy jó hatással vagy rá! Életvidám még a történtek után is, nem tudnád ma is meglátogatni?- kérdezte reménykedve Sabine.
- De terveztem, de ő azt hiszi nem megyek....meglepetésnek akarom szánni.- kacsintott.
- Köszönjük!- mondta Tom.
Ekkor Adrien átlakult, majd teljesen megfeledkezve a szülőkről búcsúként megpuszilta a lány homlokát és kiszökkent az ablakon.

~Agreste ház~

A srác hamar hazaért. Visszaváltozott és dobott kwamijának egy sajtot, majd ő maga is elment reggelizni.
Jókedvű volt, már alig várta, hogy találkozzon a lánnyal. Ekkor jutott eszébe Alya.
Szinte el is felejtette. Elhatározta, amint beér az iskolába, lerendez mindent.
- Ugye tudod, hogy ma fotózásod lesz?- kérdezte Natalie gépies hangon a kocsiban.
Adrien bólintott.
- Tudom, fél tizenegyere az iskola előtt már mondtad! Késtem én valaha? Viszont....ugye a fotózás nagyjából négyig tart, szóval fél hatkor találkoznék itt az iskolánál Ninoékkal, hogy meglátogassuk Marinette-et. Hétre értem tudnátok jönni a pékséghez?
- A házikat mikor csinálnád meg?
- Azt megoldom, és mire ide visszaérünk le is ellenőrizheted.
Natalie bólintott, majd küldött egy üzenetet Mr. Agrestének.
- Édesapád megengedte, mehetsz, feltéve, ha minden házidat leelenőriztem!
Mikor megérkeztek az iskolához, Alya és Nino már várt rá.
- Sziasztok!- köszönt Adrien és lepacsizott Ninoval.
- Szia!- üdvözölték barátai is.
- Ma délután fél hatra vissza tudnátok ide jönni?- kérdezte rögtön a srác.
- Igen miért?
- A-azt nem mondhatom meg, csak ígérjétek meg!
Végül akármilyen nehéz is volt, belenyugodtak és megígérték.

°°°°°
~A kórházban~

Mikor Marinette felébredt, már barátja nem volt mellette. Ránézett az órára, és látta, hogy elég késő van, Adrien pedig mondta is neki, hogy fotózáson lesz.
Kicsit elszomorodott, hisz ez azt jelentette, hogy aznap nem megy el hozzá, de próbált arra koncentrálni, hogy aznap haza mehet.
A szülei természetesen vele voltak, aztán délután kettőkor hazaindultak.
Marinette szigorúan csak kerekes székkel közlekedhetett, és figyelni kellett arra, hogy háta teljesen egyenes legyen. Valamint elkezdhetetett egy két lépést szépen lassan megtenni.
A lány belépett a házba, és a sírás kerülgette. Nagyon rég nem látta már az otthonát, eszébe jutottak a történtek.

~Dupont iskola előtt~

Adriennek nehéz napja volt. Alig várta, hogy bemehessen Marinettehez. Fél hat előtt valamivel, már az iskolánál állt. Pár perc alatt barátai is megérkeztek.
- Mostmár igazán elmondhatnád, hogy mi van!- tette csípőére kezét Alya.
- Csak gyere!- indult el a ház felé Adrien.
- Viszont csak fél hétig maradhatunk!- mondta Nino
Becsengettek a házba, és amikor Marinette nyitott ajtót Alya abbahagyta a beszédet, majd sírva borult barátnője karjába. Marinette is könnyezett, hiányzott már neki barátnője.
Pár perc múlva a kedélyek lenyugodtak, és mindenki leülhetett.
Marinette csak akkor vette észre, hogy Adrien is velük van, aminek nagyon örült.
A lánynak mindent el kellett mesélnie, de azért volt annyi esze, hogy baratnőjének is a lerövidített, szebb verzió mondja el.
Alya én Nino elszörnyedve hallgatta még így is az elbeszélést.
- Az a lényeg, hogy most itt vagy!- ölelete át újra barátnőjét Alya.- De Adrien miért tudta hamarabb azt, hogy megkerültél? Mármint miért nem nekem mondtad el először?
- Én találtam rá!
- Az anyát tesó!- tátotta el száját Nino.
Mielőtt bárki mondhatott volna bármit, Alya telefonja megcsörrent. Anyukája hívta, haza kellett mennie, így Ninoval együtt elbúcsúztak, magára hagyva Marinette-et Adriennel.

Sziasztook!😊

Boldog új évet mindenkineeeeeeeek!!!🥂🎊🎉🎊🥂
Itt is lennék egy új résszel!
Közben december 26-án volt pont egy éve, hogy kiraktam az első novellám a Wattpadra! Azóta nagyon sokan követitek, amiket írok ez a könyv is több mint 12K olvasót elért, úgyhogy nagyon köszönööööööm!!!😘
A következő fejezet gőzöm sincs mikor várható, majd hozom hamarosan!
Sziasztooook!🐾

Annalulu🐞