~Agreste lakás~

Adrien sokáig zongorázott. Nem tudta, hogy mit játszik, a könyvtárban bukkant a kottára egyik nap. Egy régi tartót látott, amikor egy könyvet keresett. Poros volt és látszott, hogy sokat használták. Kíváncsiságból levette és legnagyobb meglepetésére kottákat talált benne. Volt könnyebb, nehezebb, rövidebb, hosszabb és mindegyik réginek tűnt.
A zene szomorú és lassú volt, amit akkor játszott, de nagyon szép. Fura melegséggel töltötte el.
Miután befejezte felment szobájába, adott egy camambertet Plaggnak és látta nyolc óra, ezért ő maga is elindult vacsorázni.
Apja is az asztalnál ült, aminek a srác nem igazán örült. Nem akart beszélni vele, mert jól tudta fel fogja hozni a "miért vagy szomorú?" témát.
Némán ettek egymással szemben, amíg Mr. Agreste meg nem szólalt.
- Szép volt, amit zongoráztál. Honnan van a kotta?
- A könyvek között találtam, réginek tűnt.
- Anyád is mindig ezt játszotta, ha nem volt jókedve.- jelent meg szomorú mosoly Gabriel arcán.- Adrien figyelj, tudom, hogy nem vagyok mintaapuka, de mondd el mi bánt! Nem ülhetsz egyedül naphosszat a szobádban.
- Semmi bajom, mondtam már!
- Ne mondd ezt!
Adrien vett egy nagy levegőt. Belátta apja nem fogja feladni, így inkább belekezdett.
- Nos?
- A-az előző támadásnál....- szemét könnyek csípték- ....az egyik osztálytársam, Marinette is csapdába esett a gonosztevő miatt.
- Sajnálom! Jó barátod volt?
- Igen, de....de nem csak az bánt. Láttam, amikor elfogta az a férfi. Megmentett, d-de én nem tettem semmit, csak lesokkolva néztem, ahogy eltűnik a szemem elől. Feláldozta magát, én meg csak meg sem próbáltam megakadályozni. És lehet, hogy már soha többet.....- könnyei mostmár kis patakocskák ként csorogtak arcán.
- És ha tettél volna valamit, most más lenne?
- Igen! Legalább....
- Nem! Ha próbáltad volna megmenteni és nem sikerül, akkor most azért ostoroznád magad, mert nem sikerült. Nem a te hibád! Egy olyan gonosztevővel szemben egy egyszerű embernek nincs esélye.
A fiú egy pillanatra elgondolkodott apja szavain. Agya tudta a férfinak igaza van, ám szíve teljesen mást diktált. Katicával sem bírtak a gonosztevővel, egyedül végképp nem sikerült volna neki legyőzni.
- Megyek lefeküdni! Jó éjt!- állt fel.
Már majdnem elérte az ajtót, amikor apja átölelte.
- Sajnálom!- mondta.- De ne hibáztasd magad! Neked is jó éjt!- búcsúzott, miután elváltak.
Adrien egyből lezuhanyzott és lefeküdt. Tudta, egy ideig még nem fog elaludni.
- Meglátod, holnap minden más lesz kölyök!- röppent elő a kis macska.
- Tudom!- válaszolt elszántan a fiú.

,,Ma még lehetsz gyenge, de holnaptól legyél erős!"- csengtek fülében Sabine szavai.

~Másnap reggel~

Adrien hétre állított be ébresztőt, de az ágy, már hatkor kivetette.
Gyorsan felöltözött, elvett egy péksütit és elindult kifele.
Útját Natalie keresztezte.
- Hova ilyen korán?
- Ki akarom szellőztetni a fejem.
- Rendben, de legkésőbb ebéd előtt fél órával itthon legyél! És Adrien! Apád elmondta, hogy mi történt! Sajnálom!
A fiú bólintott, majd kisietett és az első adódó alkalommal átalakult.
Célja először a Dupain-Cheng pékség volt.
- Jó reggelt!- köszönt.
- Szia A....Fekete Macska!- üdvözölte Sabine, de figyelnie kellett mit mond, ugyanis egy vásárló is volt velük a boltban.
- Jól tudom, hogy eltűnt a lányuk?
- Igen.
- Esetleg előkerült már?
- Sajnos nem!- válaszolt Tom.
- Elkérhetném a nevét? K-Katicával elő akarjuk keríteni az összes eltűnt személyt.
- Marinette Dupain- Cheng.
Adrien felírta a papírra.
- Tényleg az eltűnteket keresitek?- kérdezte a vevő, miután Macska végzett.
- Igen! Tud esetleg valakit, akit elrabolt az a gonosztevő?
- A lányom és az unokám. Meg tudnád őket keresni?
Bólintott, majd felírta a nevüket, lakcímüket Marinette-é mellé.
- Esetleg elvihetném Tikki?- kérdezte a hős, miután az idős hölgy távozott.
- Persze! Szeretnél menni?- fordult az anyuka a kis katicához.
Tikki bólintott, és Adrien vállára röppent.
- Tessék itt van egy kis süti neked és Tikkinek! Sok szerencsét!- búcsúzott a házaspár.
A srác egyből felugrott egy háztetőre és a város keleti részére indult.
A romboláson kívűl sajnos nem sokat talált.
Egész délelőtt az embereket kérdezgette. Fél tizenkettőre az Eiffel torony tetején állt, papírján nyolc név és a hozzájuk tartozó lakcímek álltak. Tudta ennél sokkal több ember rabolt el, minimum tizenöt-húsz áldozatot szedett a férfi.
- Van ötleted, hogy merre keressem most?- kérdezte a kwamit.
- Merre távozott az akuma?
- Legjobb tudásom szerint észak felé ment. De lehet, hogy elfordult, nem tudom.
- Akkor az északi részt nézzük, hátha találunk valami nyomot arról, hogy merre ment, és pár újabb nevet is begyűjthetünk. Ne aggódj, megtaláljuk Marinette-et!- jelent meg halvány mosoly a kis katica arcán. Adrien is viszonozta a mosolyt, majd elindult.
- Jó is lesz, ha arra megyünk, mert közel lakok és egyre haza kell érjek.- mondta Tikkinek, miközben a tetőkön futott.
Az északi városrész sokkal jobb állapotba volt, mint az összes többi. Arra nem csatázott Katica és Macska. Csak egy-két sérült épület volt, ami arra utalt, hogy az akumatizált férfi valóban arra kellett menjen. A nyomok azonban hirtelen eltűntek és a város legkülső része már egyáltalán nem látszott viharvertnek.
Adrien csüggedten fordult vissza. Mire házuk közelébe jutott, plusz három nevet tudhatott a listáján.
Fél egy volt, így volt ideje. Kicsit távolabb változott vissza, nagyjából tizenöt perc sétára. Jó volt újra meleg kabátban lenni, mivel hősruha nem fűtötte túlságosan.
November volt. Az idő hideg, komor, esős, a fák levelei már nagyrészben lehullottak. Úgy érezte az idő hangulatához igazodik. Szürkeség volt és köd.
A fiú gondolataiba méllyedve sétált házuk felé. Nem tudta mitévő legyen, merre keresse tovább az áldozatokat.
Marinette járt a fejében.
- Vajon hol lehet? Mit csinál? Egyáltalán él még?- kérdezte.
- Erős, ki fog tartani, mert ki kell tartania!- válaszolt Tikki.- Viszont nem értem, hogy a férfi miért vitt áldozatokat. Eddig felhasználta őket mind, abban a pillanatban amikor meglátta őket, mint Max, amikor akumatizálták. Soha nem fenyegettek ilyen szinten civileket, vagy csak egy embert, aki miatt akumatizálva lettek.
Adrien bólintott. Ő maga sem értette, hogy miért történt.
Átnézte a neveket, lakcímeket, de látszólag nem mutattak egyezést.
Egyszer csak hirtelen egy csattanást hallott.
Nem olyan hangosat, mint egy akumatámadásnál, nem volt eget rengető sokkal inkább olyan volt, mintha leejtettek volna valamit.
Furának találta, mert mikor utoljára hátranézett a környék még kihalt volt.
Lassan megfordult, de nem tudta, hogy mit tegyen.

Sziasztook!😊

Itt is lenne az eheti 2.rész.
És láttam, hogy 10k megtekintés van ezen a könyvön, valamint jelenleg 59. a fanfictionok között!!!! Nagyon köszönöööööööööm!!!🦄🎊🎆🎉
A következő fejezet, akkor jövőhét pénteken várható, sajnos nem tudok hetente két részt hozni.
Addig is szép estét!🐾

Annalulu🐞