Marinette szemszöge:

Nem tudom, hogy kerültem haza. Minden kiesett. Csak arra emlékszem, hogy azt álmodtam, hogy Adriennel alszom. Mondjuk ez nem az első ilyen eset, de ez csak egy álom. Kezembe vettem a telefonom. S láttam szombat 11 óra van. Jajj, ki kéne kelni az ágyból. Így is tettem. Miért vagyok az utcai ruhámban? Mindegy. Elmentem lefürödtem, rendbe szedtem magam. Az öltözékem egy melegítő nadrág, s egy laza póló. Lementem anyuéknak köszönni. Megreggeliztem. Leültem az íróasztalom mellé, s látom ott egy kis üzenet.

Bogaram!

Sajnálom a tegnapit. Elkábultál az álnok miatt, s így én hatástalanítottam helyetted az akumát. A harc közben volt egy talizmán cserénk. Más nem. Mostanra úgyis a fülbevalód lesz nálad. Remélem nem haragszol. Este olyan szinten fáradt voltam, hogy veled aludtam. De esküszöm nem csináltam semmit. A tegnapi ruhádban aludtál, ezt veheted bizonyítéknak. Tikkit és Plagget megetettem este és reggel is, úgy hogy Tikki ezért nem lesz éhes.

Cicusod

Na így már mindent értek. Megmagyaráz mindent.
Ennél jobbat nem is kívánhatnék.

- Tikki!
-Igen?
-Azt hiszem meg találtam az igazit.
-Tudod Marinette, őt szánta neked a sors.

Heyho! Itt az író. Elhoztam nektek az első ilyen novellámat. Eredetileg külön történet lett volna, de inkább másabbakat is szeretnék írni. Remélem tetszett. A novellákat nem részenként, hanem az egészként tervezem kirakni.
Luna✨