Adrien szemszöge: /kb. hajnalban van ,de ő ezt nem tudja/

Az ágyban szemlélem a plafont. A gondolataim tömege miatt az alvásra képtelen vagyok. Szegény Marinette, azért utasította vissza Macskát azaz engem, mert az álarcomat azaz Adrient szerette. És várta ,hogy észre vegyem. Pfhu, ez eléggé bonyolult, de nem azért mert este van. Hanem úgy általában.

Végre együtt vagyok életem szerelmével. Mármint a felével. Mert Katicai énjével még nem.

Bassza meg...Kagami....Szegényt sajnálom, de nem tehetek róla, hogy mást szeretek. Majd ma vagy holnap felkeresem. Úgy is víváson találkozunk.

Mi lenne ,ha meglepném Marit? Azaz ,hogy ne késen el, felmennék hozzá és felkelteném, plusz megvárnám. Ez szerintem jó lesz.

Amúgy Plagget sose hallottam aranyosnak, már mint olyannal aki nem sajt. De Tikkivel más, lehet ,hogy köztük is van valami. Na majd nyaggatom.

-------------

Éppen Marinette szüleinek pékségébe léptem be.

-Szia Adrien! Mit adhatok? -kérdezte az édesanyja aki épp a pénztárban állt. Mint láttam az édesapa az hátul gyúrja a tésztát

-Jó napot Mrs. Dupain Cheng. Két vaníliás táskát. És megbeszéltem Marinettel ,hogy találkozunk. Felmehetek hozzá?

-Tessék itt van adom, és igen nyugodtan menj fel hozzá, legalább nem fog elkésni.

-Mennyi lesz?

-Hagyd ingyen. Jó napot! Mit adhatok? -szólított egy kedves vevőt. Nekem megintett ,hogy menjek fel. Szépen felballagtam a lépcsőn. S már Mari szobájában voltam amit tele volt rólam készült képekkel. Ez tényleg szeret. S megláttam őt. Ahogy aranyosan alszik.

-Jó reggelt! Ideje felkelni. -susogtam neki. Meg se mozdult, észre vettem ,hogy Plagg ,eg Tikkit keltegeti, de aranyosak istenem. Elkezdtem Marit hangosabban szólítgatni és már simogattam a fejét. Erre megébredt, és elkezdett csapkodni.Próbálta ellökni a kezem, de nem sikerült neki. Majd megszólalt.

-Hagyjál Tik..ki...Te mióta vagy ilyen erős? -a két kwami szó szerint sírva nevetett rajta, rajtam és rajtunk.

-Nem hagylak, és nem Tikki vagyok. - erre Mari szemei kipattantak...és fel is ült.

-ADRIEN? Te mit? -majd gyorsan körbe nézett. S rájött ,hogy láttam a kép gyűjteményét. Erős pillantásokat vetett Tikkire.

-Igen, én vagyok az. Jöttelek meglepni Hercegnőm. De siess és öltözz mert elkésünk. Mert 7.30 van.

-Mi már ennyi az idő? Tikki mit vegyek fel? Adrien kérlek pakolj be a táskámba.

-Rendben. -Összepakoltam neki ahogy kérte. A lány elment a fürdőbe, s pár perc múlva ki is jött. Egy sötét kék nadrágot, fehér vékony garbót viselt. Egy piros jin nyaklánccal. Haját már fogta volna fel két copfba. Mire én közbe szóltam. -Miért nem engeded ki?

-Nem tudom, nem szeretem a hajam.

-Pedig gyönyörű. -s kiengedve hagyta.

-Tikki konyhában van süti egyél. Plagg, van ott egy darab sajt neked is.

-Reggeliről szólva ez a tiéd -adtam oda neki a vanílíás süteményt.

-Köszönöm. -s eltette, elindultunk a suliba kézen fogva. Beértünk csöngő előtt. A terembe belépve mindenki minket figyelt. Alya éppen fizetett valamit Ninonak, miután megláttak minket együtt... Várjunk ezek fogadtak ránk. Kiégek. Mari Alya, én meg Nino mellett foglaltam helyet.

Marinette szemszöge:

Aranyos volt Adrientől ,hogy így meglepett. Csak látta a eléggé durva fanatikusságomat iránta, ami picit rossz.

-Szia Alya

-Sziaaaaaa Kislányyy -ez azt jelenti mesélnem kell. De persze Macskát kihagyva. Így is tettem. Olyan fangörcse volt végig, hogy csak nevettem. Ahogy befejeztem a történet mesélését becsöngettek. Fizikával kezdtünk. Hát megmondom az őszíntét. Semmit sem figyeltem. Helyette új tervekkel álltam elő. Amiket papírra vetve, az érdekesebbnél érdekesebb szín árnyalatokban pompáztak. Hamar elment az óra. Éppen eszem a reggelimet, amit elfelejtettem volna ,ha Adrien nem adta volna a kezembe. S becsatlakozok a Alya, Nino és Adrien között alakuló beszélgetésbe. Már jávában beszéltünk, mire Lila odajött hozzánk.

-Nem értem Adrien. Ha tegnap előtt megmutattam mindenkinek , hogy végig hazudott nekünk és ,hogy mennyire mániákusan szeret ez a senki. Akkor miért szereted?

-Mert nekem ő jelenti a világot, és nem hazug. Nem úgy ,mint egyesek.

Erre a visszavágásra, Lila kiloholt a teremből. Mire én elnevettem magam, s csatlakozott hozzám az egész osztály.

------

Az iskola kapujánál Chloe megállít.

-Marinette várj kérlek!

-Chloe nincs kedvem a szekálásodhoz.

-Nem nem akarlak. Csak bocsánatot szeretnék kérni, hogy így bántam veled mind Katicaként, mind Marinetteként. Sajnálom.

-Bocsánat kérésed elfogadva. Tisztellek ,hogy ide mertél állni elém.

-Köszönöm Mari! Szia.

-Szia. -na ez fura volt.