Túl vagyunk az érettségin. Nyár van. Alya Ninoval, Adrien Kagamival tölti a nyári szünetet. S én meg felváltva a szüleim és a kwamik társaságában. A tervrajzos füzetemet meg még mindig magamnál hordom. Szinte minden osztálytársammal, barátommal gyengébb lett a kapcsolatom, mióta én lettem az őrző. Ezt néha bánom, de néha nem is. Bár inkább az előbbi történik meg gyakrabban.
Macskával csak az akuma támadások közben találkozunk. Nem úgy mint régen.
Az elmúlt időben rengeteget járok ki a közös helyünkre, vagy inkább a Macskával volt közösre. Hiányzik ő is, Adrien is, Alya és Nino szintén. Magányosnak érzem magam. Ha nem lennének a kwamik, lehet ,hogy már nem is lennék. Egyre többször török meg, s sírom át az éjszakát. S úgy nyugszom meg, ha ki mondom
"Tikki pöttyöket fel!"

S Katicaként szelni a várost valahogy elfelejteti velem a bánatomat. Vagyis inkább háttérbe szorítja.

••••••••••••

Naplemente. A kedvencem. Gyönyörű, főleg ha egy olyan helyen nézed, ahová emlékek kötnek. Éppen a Szajna egyik hídjáról csodálom. A vízbe visszatükröződik az égbolt. Éppen nézelődök, s látom Adrient. Megörültem hisz még mindig szeretem. Nagyon boldog Kagamival, örülök ,hogy boldog de attól még fáj egy kicsit, na igen az említet hölggyel látom.
Kagaminak a kezében egy csokor vörös rózsa. A másik keze éppen a fiúéban volt. Megálltak. Pontosabban a szöszi állította meg magukat. Zsebébe nyúl. Letérdel.
Körülöttem minden megszűnik. Csak nézem őket. S Kagami igent mondott. Reakcióból ítélve. Lesokkolt. Nem tudtam mit tegyek. Valahogy az tűnt a legjobbnak, ha eliszkolok innen. Úgy is Katica vagyok, nem Marinette. Már nyúltam volna a jojómért mire észre vettem, hogy nem látok. A könnyeim elvakítottak. Nem volt mit tenni, maradt a gyaloglás. Bolyongtam össze és vissza. De csak a kép kockák ismétlődtek. Gondoltam, felhívom Macskát, hát ha jobb kedvre derítene. Hangposta. Akkor maradok a könnyeimmel. Egyedül.

-Katica itt Hálálfej! Erőt adok neked! Csak a..

-Tudom a szokásos szöveg...blablabla. Nem érdekel. Hagyj!
S elszállt az akuma. És meg is tisztítottam.
Rohantam haza nem láttam jobb lehetőséget. Elfelejtettem, hogy nem Nette vagyok.

Így amikor beléptem a pékségbe meglepetés volt Katica indoktalan érkezése. Nem volt más ott csak a szüleim, de olyan szinten elegem volt a napomból. Kimondtam, s lehet hogy életem legnagyobb hibáját tettem meg.

Tikki pöttyöket le!

Nettére visszaváltozva pakoltam pár kekszet a kistáskámba és egyet Tikkinek adva. S mintha mi sem történt volna a szobámba zárkóztam. S erkélyemre kiköltöztem.

Gondolatok szárnyaltak a fejemben.

-Hercegnő!
Ezzel a szócskával vagy becenévvel nőtt s egyaránt csökkent a gondolataim hada.
-Szia Macska!
-Te sírtál mi a baj?
-Nincs semmi,...-és kibuktak a könnyeim.
-Mesélj bennem megbízhatsz!
-Nincs más választásom...ma a Szajna egyik hídján néztem a naplementét, s láttam a szerelmemet. Akit kezdettől fogva szeretek. Adrien Agrestét ahogy éppen megkéri a barátnője kezét. Egy világ tört bennem össze.
-Macska lesokkolódva nézett rám, majd megszólalt.
-Az én problémám meg olyan, hogy a Szajna partján naplementében megkértem a barátnőm kezét és igent mondott. De bánom hogy megkértem. Nekem még mindig Katica az egyetlen akit szeretek.

Minden leesett. Macska az Adrien. Adrien meg Macska. Toll allergia. A haj, szem, és test alkat. Meg a parfüm. Minden egyezett.

-Adrien?
-Igen...mi nem
-Na kiváncsi vagyok ebből hogy húzod ki magad.
-Najó igen Adrien vagyok. Sajnálom a mait, bár nem láttalak csak...csak Ka..Katicát. Várjunk...te?
-Igen...gyere menjünk be ez hosszabb beszélgetést kíván. Tikki! Megoldanád kérlek!
-Már meg van nyugodtan jöhettek!

Szépen bevezettem a szobámba. S leültünk az ágyra.
-Adrien! -szólt Tikki a kis édes csipogó hangján - visszaváltoznál kérlek! Szeretnék lenni egy keveset Plaggel.
-Persze! Plagg karmokat be! Itt a sajt. Tessék Tikki itt van neked is egy.
-Sziaaa Cukorborsó! Kösz főnök!
-Plagg de hiányoztál!

S már a kis kwamik férre is vonultak.

-De aranyosak -nyögtem ki mosolyogva.
-Tényleg azok!
-Szóval megkérted Kagamit és megbántad.
-Igen
-Figyelj őszintének kell vele lenned. És az érzéseidnek kell lenni itt az elsőnek.
-Köszönöm és még egy valami. Tudod hogy egymásnak lettünk teremtve? -lesokkolt. Már hogy ne tudnám. De mindegy is.
-Tudom. Tudod hogy szeretlek?
-Igen, de ez viszonzott.

Majd felém hajolt, s egy hosszú csókba temetkeztünk.

Heyho remélem tetszett nektek❤️