Pár napja véletlenül is átváltozok. Pedig nem is szólítom Plagget. Nem mondott semmit miért van ez. Így két opció áll fent. Vagy több sajtot szeretne, vagy esetleg ő neki sincs semmi fogalma arról ,hogy miért történik ez. Gondolkodtam, hogy le kéne vennem a gyűrűmet és így biztos hogy nem változik át. Viszont múltkor amikor Julekat másodszorra is átváltoztatták, akkor történt egy szerepcsere amit nem szeretnék hogy újra megtörténjen, mert igazán csapnivaló Katica vagyok pontosabban Bogárfiú. Úgyhogy megbeszéltem Plaggel, hogy annyi sajtot kap amennyit szeretne viszont valahogy próbálja meg akadályozni ,hogy ne változzak át tanórákon vagy esetleg sehol se csak akkor amikor én kérem.

Péntek:
Éppen irodalom órán ülök. Figyelek az órára, mert igazán tantárgy. Valahogy mindig is hozott az irodalom szenvedélye, s gondolata. Na meg a másik dolog hogy innen szedem az én kis bókjaimat a Bogárkámnak. A másik dolog az hogy egész héten nem változtam át úgyhogy kibírtam egy hetet. Ami igazán boldoggá tesz.
Figyelek szépen csendben az órára, mire érzem hogy figyelnek de nem is egy ember valahogy úgy több. A több éves gyakorlat soán megtanultam érezni a tekinteteket. Hallom hogy hátam mögött Marinette kiesett a padból. És el is ájult. Tényleg nem szeretheti az irodalmat. Odasietek hozzá, s kérdezem.
- Mari minden rendben? Kelj fel!

Mire látom hogy nekem most jelenleg fekete a kezem ami nem is lenne amúgy furcsa hisz én vagyok Párizs egyik Szuperhőse, de úgy emlékszem hogy én a irodalom órán ültem és figyeltek rám az emberek és Marinette elájult utána basszus... Én Fekete Macskával átváltoztam.

-Tanárnő, elvihetem Marit a kórházba?

-Öhm persze...

Kórházban...

-Jó napot! Elájult! Kivizsgálnák kérem?

-Természetesen, hogy hívják a lányt Fekete Macska?

-Marinette Dupain-Cheng.

-Rendben. Szólok mikor mehet be hozzá.

-Oké, köszönöm! -elsétáltam a mosdóba. S visszaváltoztam. De nálam maradt Nette táskája.

-PLAGG!!! MI A FRANCOT KÉPZELTÉL!?? NEKED SAJT VAN AZ AGYAD HELYÉN!!!

-TIKKI????- kérdezem meglepődve de ezek semmibe se vesznek. -Akkor Marinette Katica...hogy nem vettem eddig észre

-Cukorborsó! Hé szerintem elromlott a talizmán vagy mit tudom én.

-A Cukorborsózásról még beszélünk! Adrien tényleg igaz amit mond?

-Igen...

-Huh oké, ebben akkor segíteni-e kéne Marinak Wazyynek és a régi őrzőnek. De megoldjuk...valahogy biztos. Macskaként legyél! És most menj a Hercegnődhöz!

Kimentem Macskaként és már szólított is a hölgy, hogy mehetek a Bogaramhoz. Nette ébren volt és valamit iszogatott egy bögréből.

-Szia Hercegnő! Mire emlékszel?

-Macska?! Ha jól emlékszem órán ültem és előttem Adrien helyett....JÉZUSOM te vagy Adrien...és Adrien Fekete Macska...Én megcsókoltalak...Mármint megcsókoltam Adrient, huhhh...

-Nyugodj meg Mari! Kérlek! Vagy inkább mondjam, hogy Bogaram? - az utolsó szónál majdnem elhajította a bögrét.

-Ho..honnan?

-Míg téged kivizsgáltak bementem a mosdóba és a táskád nálam maradt....visszaváltoztam Tikki meg úgy leszidta Plagget ,hogy csak pislogtam.

-Tikki!

-Elnézést! Csak egyszerűen nem tudom mit kezdjek Plaggel annyira de annyira...mindegy. Viszont Mari elvileg Macska talizmánjával lesz valami, hogy így véletlen átváltozgat.

-Rendben, majd segítséget kérünk a másik őrzőtől.

-Mit mondtak? Mikor mehetsz haza?

-Pár óra múlva, így este átjöhetnél megbeszélni ezeket.

Este

-Koppkopp...

-Gyere be Cicus!

-Na itt vagyok Bogaram. -s már változtam is vissza,hogy ne kerüljön annyi sajtba nekem.

-Szia Plagg!

-Cukorborsó! Marinette.

-Büdöszokni, menjük gyere.

-Akkor te vagy Adrien...és te szeretsz engem...

-Igen...és az a kérdés ,hogy te is szeretsz-e?

-Ö..öhmm őszinte leszek veled. Emlékszel az esernyős jelenetünkre? Az első napvolt mikor találkoztunk. Én azóta szeretlek...mint Adrient. S aztán jött Macsek akit szintén szeretek csak Adrien miatt visszutasítottam. Úgy hogy igen szeretlek, s méghozzá téged szeretlek.

Erre a szőke közelebb hajolt. Mélyen, mintha valamit keresne a szemeibe olyan tekintettel merült el a csodálatos kék színben. A lány oldaláról is hasonló helyzet állt fenn. Elveszett a smaragd zöld árnyalatában. S arra lett figyelmes ,hogy élete szerelmével összeérnek az ajkai. Csábító, heves ,de egyben mégis nyugtató érzés volt számára. Levegő hiány miatt elváltak.

- Szeretlek Bogaram! Leszel a barátnőm?

A lány csókkal válaszolt, hisz mind tudjuk hogy nem a szavak mestere, főleg ha a szőke el Adrien Agreste-vel van szemben.

Ihlet: forrására nem emlékszem, de nem az enyém.