Sziasztok! Itt egy új rész! Remélem tetszeni fog! Sajnos holnap van az utolsó szünet-nap, ami miatt megint nem a gyorsaságomról leszek híres, de igyekszem minél hamarabb publikálni a történeteimet. Jó olvasást, puszi😘

Marinette szemszöge:

Mikor végre hazaértem már alig vártam, hogy leülhessek. Sajnos tudta, hogy rengeteg a házim, de meg sem próbáltam arra gondolni, hánykor kerülök ágyba!
Épphogy belekezdtem a matekházimba, amikor kopogást hallottam. De nem alulról, hanem föntről, a teraszom ajtajáról. Felmentem, hogy kinyissam. Macska állt előtte.
- Szia... Te meg mit csinálsz itt?- kérdeztem tőle, miközben mutattam neki, hogy jöjjön be.
- Hát... Én...- kezdte a tarkóját vakarva.- Tudod láttam Lilát.
Megálltam a szobám közepén, mikor kimondta a mondat végét és megfordultam.
- Tényleg? És beszéltél...
- Nem tudtam vele beszélni- szakított félbe.- Elmenekült előlem. Aztán követni kezdtem, és már majdnem utol is értem, de eltűnt.
- Hogy érted, hogy eltűnt?
- Úgy, ahogy mondom, már nem volt ott. Vagy csak ügyes volt és el tudott bújni, vagy...
- Vagy csak egy illúzió volt- fejeztem be a gondolatmenetét. Adrien bólintott. Visszaváltozott. Plagg kirepült belőle. A macska kwami azonnak elém repült.
- Marinette, tudsz sajttortát csinálni?- kérdezte, mire akaratomon kívül felnevettem.
- Plagg- kiabált rá Adrien.
- Hagyd csak, nincs semmi baj!- mondtam mosolyogva.- Ha szeretnéd, csinálok, de az maximum holnap délután lesz készen, mert most sok a házink, reggel pedig nem leszek itthon.
- Hova mész?- kérdezte Adrien. Nem igazán tudtam, miért érdekli, de elmondtam.
- Cloé megkért, hogy menjek el vele egy Jagged Stone koncertre. Úgy tűnik, hogy vagy nagyon komolyan veszi ezt a megváltozósdit, vagy velem akar barátságba kerülni!
- Vagy mindkettő- nevetett fel Adrien.- Cloén nehéz kiigazodni.
- Igen, tudom....
- Marinette!- hallottam anyukám hangját lentről.
- Ajaj- mondta Adrien nyugtalanul.
- Igen anya?
- Gyere le vacsorázni!
- Máris megyek!- mondtam, majd Adrienhez fordultam.- Akkor holnap délután gyertek a tortáért.
- Jaj, nem kell komolyan venned ezt a kis haspókot!- bökte meg a kwamiját, mire Plagg egy ,,Hé!" hangot hallatott. Elég hangosan.
- Van nálad valaki?- kérdezte anyukám, mire egy pillanatra megállt bennem az ütő.
- Neeem! Csak a tévé megy- kiáltottam le neki. Ekkor azonban lépteket hallottam. Lépteket, amik a lépcsőn közelítenek felfele. Gyorsan az ajtóm elé ugrottam és felnyitottam.
- Anya! Most indultam el lefelé. A tévémet is kikapcsoltam- mosolyogtam kedvesen. A kezemmel egy sziát intettem Adriennek, aki értette a célzást és felment a teraszomra.
- Tényleg nincs nálad senki?
- Nem hiszel nekem?- kérdeztem csodálkozást tettetve. De ha gondolod, akkor nézz csak körül- nyitottam le koppanásig az ajtót, mire anya vállat vont.
- Hát jó. Na, gyere vacsorázni!

Adrien szemszöge:

Amikor kiléptem a teraszra csípőre tett kézzel Plaggra néztem.
- Nem szégyenled magad?- kérdeztem dühösen.
- Miért?- vigyorodott el.
- Miért ugráltatod Marinette-et?
- Én? Ha ugráltatnám, nem így kérdeztem volna meg. És amúgy is, ő ajánlotta fel, hogy csinál.
A szememet forgatva átváltoztam. Miért engem vert meg a sors ezzel a kwamival? Ez után arra gondoltam, hogy Plagg nem is látta Tikkit. Nem foglalkoztam vele. Fölöslegesnek találtam. Meg amúgy is volt más dolgom is. Például házit csinálni... Szóval haza mentem.

Marinette szemszöge:

Másnap reggel azon gondolkodtam, mit is vegyek fel a Jagged Stone koncertre. Már voltam egyen és oda nem kellett kiöltözni, szóval úgy döntöttem, nem szenvedek vele sokat. Mivel a koncert csak délután kezdődött, még volt időm leckét csinálni.
Éppen a matekkal bíbelődtem, mikor kinyílt a csapóajtóm a tetőteresz felől. Mivel szellőztettem és ki volt támasztva, gyorsan odakaptam a fejem, nehogy egy betörő, vagy nem is tudom mi bejöjjön. Volpina volt az. Mármint Alya átváltozva.
- Bocsi, hogy így berontok, de hasonmás problémáim akadtak - mondta lihegve.
- Ezt hogy érted?
- Az ál-Volpina éppen az életemre akar törni.
- Újra átváltozott?- akadtam ki.
- Igen, de nyugi. Már négyen vagyunk, hogy megállítsuk. Na mentem, szia - majd elhagyta a házam nyújtotta menedéket. Tikki előbújt a varrósdobozom mögül.
- Színpadra - mosolyodott el, majd felém repült.
- Tikki, pöttyöket fel!
Ugyan ott mentem ki, ahol legutóbb Alya is távozott. A két Volpina a parkban állt sokadmagával. Mivel Lila ereje az illúzió, ezért annyit csinálhat magából, amennyit csak akar. Egy dologból lehetett megkülönböztetni Alyát a többitől, hogy a fuvolájával ütötte köddé a szemfényvesztő trükköket.
A probléma csak az volt, hogy az igazi nem volt köztük, mert láttam, ahogy elrohan a helyszínről.
- Volpina hagyd ezeket - állok Alya mellé.- Láttam, merre ment az igazi.
Megmutatom neki, merre kell mennie, majd egy suhintással eltüntetem a bábokat, majd Alya után futok.
Elhaladunk Adrien háza előtt. Észrevétlenül felugrok egy tetőre, ahonnan be tudok nézni Adrien szobájába. Éppen bambán nézett kifelé az ablakon. Mikor meglátott, hírtelen felcsillant a szeme, hogy nem kell tovább tanulnia. Intek neki, hogy jöjjön, majd Alya után ugrom, hogy ne téveszem szemelől.
A két Volpina a szerelmesek hídján állt meg. Elsősorban azért, mert az ál-Volpina nem igazán volt jó kondícióban, lévén elég régen nem evett már.

Alya szemszöge:

Lila idegesen és lihegve állt előttem.
- Én... Vagyok... Volpina - lihegte erőtlenül.
- Nem. Te is tudod, hogy ez nem igaz - próbáltam hatni a józan eszére, de nem volt a tudatánál.
- Add át!- kiabálta levegő után kapkodva.- A talizmánod... Engem illet!
- Az csak a becsületes embereket illeti - kiáltottam rá. Nem akartam rátámadni, mert úgy gondoltam, hogy ráfújok és ott hal meg.
- Az. A. Nyaklánc. Az. ENYÉM - a végét rekedt, visító, hátborzongató hangon ordította, majd megindult felém.
A fuvolámat a szám elé tartottam a fuvolámat, hogy ha kell kardként használjam, vagy kipróbáljam, tényleg tudok- e vele repülni. Ám erre semmi szükség nem volt. Lila annyira gyenge volt, hogy a lába megcsuklott és a földre rogyott.
- Lila - szólítottam meg a lányt, majd közelebb léptem. - Jól vagy?
Lila nem válaszolt. Úgy lihegett, mintha szívroham kerülgetné. Odamentem hozzá és elvettem a nyaklácát, ám mielőtt bármit csinálhattam volna elvette az amulettem.
- Ne!- kiáltok fel ilyedten. Visszaváltozom.
- Amatőr - fújtatja nevetve.
- Törd össze!- kiáltja nekem Macska a nyakláncra célozva.
- Mit sem ér. Már nem kell neki akuma - mondja hangosan Katica. Ekkor valami elveszi a kezemből ál-Volpina nyakláncát. Ugyan ezt csinálja Lilával is az igazi talizmánnal.
A méhecske csaj állt kettőnk között.
- Most jöttök ti! Jobb vagy bal?- kérdezte gúnyosan, majd alaposan szemügyre vette a két amulettet, amik közül az egyik hamis volt. Rám nézett- Alya?- majd gúnyosan elmosolyodott.- Ezek szerint Katica a legnagyobb rajongóit választotta.
- Add ide!- nyöszörögte ingerülten Lila.
- Bocsi, de nem- nevet fel.
- Add már ide- hörgi regedten ismét.
- Melyiket?- majd összezárja a két markát és megráza - Ec, pec, kimehetsz- neveti, majd felemeli a két nyakláncot, de fogalmam sincs, melyik az eredeti.- Melyiket kéred?
- Mindkettőt- sikítja hisztérikusan.
- A-a! Csak egyet választhatsz- nevet fel.- A másikat összetöröm- mosolyogja.
- De te tudod, melyik az, ugye Cloé?- kérdezem a lánytól, akit már az utóbbi fél percben felismertem.
- ... Nem figyeltem- majd a láncokra néz.
- Ez most komoly?- kérdezzük teljesen egyszerre Lilával.
- Melyiket törjem össze?
- Egyiket sem!- kiáltjuk teljesen egyszerre most nem csak Lilával, de Katicával és Macskával is.
- Nem bíztok bennem?- nevet fel Cloé. A földre dobja az egyiket és rálép- lélegzet visszafolytva várjuk a fekete pillangót és csak remélni merjük, hogy nem az igazit törte össze. Szerencsére a pillangó megjelenik, Lila pedig összeesik.
Katica elkapja az akumát és minden nagyon jó! De valami nagyon csavarta az orromat.- Honnan tudtad, melyik az igazi, ha nem figyeltél?- kérdeztem Cloétól.
- Alya, te szerencsétlen, szerinted nem figyeltem? Ékszerekben szakértő vagyok- nyújtotta át a talizmánom.- A másolat fakóbb és egy centivel kisebb rajta a kunkorulat.
Igazából megdöbbentett, hogy Cloé megfigyelte a két láncot. Azt jittem, csak szórakozik. De el kell ismernem, a divathoz ért. Még akkor is, ha egy elkényeztetett kis dög.
Katica felsegítette Lilát, aki már magához tért. Túl gyenge volt ahhoz, hogy ellenálljon a segítségnek. Én inkább gyorsan eltűntem, mielőtt kiszúrt volna.