Marinette szemszöge:

Lila hátra sétált és leült a helyére. Elképesztő bűntudatom volt, amiért úgy megbántottam. És arról, hogy most nincsenek barátai, arról is én tehetek! És ő ráadásul nem tudhatta, hogy én csináltam, hiszen nem tudja, hogy én vagyok Katica! Összenéztünk Adriennel. Láttam rajta, hogy ugyan arra gondolt, mint én: meg kell nyugtatnunk Lilát, különben újra akumatizálódni fog.
Felálltam a helyemről és hátra sétáltam Lila mellé. Megérintettem a lány vállát, aki felemelte a fejét, amit addig az asztalon pihentetett.
- Szia- mosolyogtam rá.- Még nem volt alkalmunk beszélgetni, a nevem Marinette.- láttam az arcán, hogy nagyon megdöbbent. Pár pillanatig habozott, majd válaszolt:
- Én... Lila vagyok... Te még... Mármint te nem utálsz?
- Mások sem utálnak...
- Dehogyis nem! Hazudtam nekik!
- Ez igaz. De hidd el, ha bocsánatot kérnél tőlük azért, amiért hazudtál, máris nagyon sok barátod lenne.
- Szerintem ezt te sem gondoltad komolyan- forgatta a szemét keserűen.
- De bizony. Ismerem az osztályomat! Kedvesek... Na jó, Cloé nem, de mindenki más az! Hidd el, hogy egy bocsánatkérés minden pénznél többet ér.
- Ó, hogyne, persze - csattant fel- , de én nem azért kezdtem el amit elkezdtem, hogy egy nyomiként induljak, aki a bocsánatukért esedezik!
- Márpedig, ha továbbra is így állsz hozzá, akkor pontosan ugyan ott vogsz ragadni, ahol most vagy. Ugyanis, ha nem tűnt volna fel, senki nem akar veled barátkozni- emeltem feljebb a hangomat.
- Igen? Nem mondod?! Pont ezért hazudtam! Mert eddig is ugyan ez volt! Az apám cirkusz- igazgató. Tényleg bejártam a világot, de... Nem úgy, mint mondtam! És mindenki megvetett engem. Pont ezért akartam menőnek feltüntetni magam!- kiabálta idegesen és láttam, hogy könny csordul ki a szeme sarkából.
- Lila, ne haragudj- kezdtem mentegetőzni.- Nem ezt akartam, csak segíteni akartam neked...
- Hát... Köszi a segítséget- fintorgott szipogva, majd meglökött, miközben kiszaladt a teremből. A lendülettől megcsúsztam és lecsúszott a lábam a lépcsőzetes teremnek hála. Szerencsére elkapott egy kéz. Pontosabban beleállt a hátamba...
- Vigyázz már- csattant fel Cloé, aki éppen mögöttem állt, bár fogalmam sincs, mit keresett ott.
- Jajj, bocsi...- kászálódtam fel.- És köszi Cloé- a kis fruska egy pillanatra megmerevedett. Nem számított rá, hogy megköszönöm, hiszen nem direkt kapott el. De ez tényleg csak egy másodperc volt, utána reakció nélkül a helyére sétált. Követtem a példáját. Alya furcsán nézett rám:
- Ez meg mi volt? Kedves voltál vele és ez a hála?- lesütöttem a szemem.
- Nem voltam kedves. Én... Jót akartam, de nem az lett belőle. Kedves akartam lenni, erre belegázoltam a lelkébe- pocsék érzés volt kimondani, amit gondoltam.
- Szerintem csak ő reagálta túl- fordult hátra Nino.- Ne vedd úgy a szívedre. Most kicsit labilis lelkileg.
A felismerés villanyként kapcsolódott fel bennem:- a fenébe- majd felpattantam és ki akartam rohanni utána, ám mikor Adrien mellett haladtam el, a fiú elkapta a kezemet és visszatartott.
- Hagyd. Nincs értelme- a tekintetével most is többet mondott, mintha bármi mást hozzá tett volna szóban. Ha ideges lett, már úgyis mindegy. Én már nem tehetek semmit, hiszen bocsánatot kértem. De volt valaki, aki tehetett.
- Menj utána te- sütöttem le a szemem. Adrien szorítása egy pillanatra engedett.
- Mi?- kérdezte döbbenten.
- Ő szeret téged. Rád hallgatni fog- igyekeztem kerülni a tekintetét.
- De én nem szeretem őt- tiltakozott.
- Ettől még segíthetsz neki- egy pillanatra mélyen a szemébe néztem, majd visszaültem a helyemre.

Adrien szemszöge:

A csodába is, hogy kérhet ilyet tőlem pont ő!? Beszélgessek valakivel, akinek tetszek? De én Katicát szeretem! Mármint ugye Marinettet. Ez még mindig szokatlan... A lényeg: hogy beszélgessek egy lánnyal úgy, hogy ne higyje, hogy tetszik nekem? Ezen gondolkodtam, miközben felálltam a helyemről és az ajtó felé indultam.
Mielőtt azonban odaértem volna, az kivágódott és egy alak állt előtte. Róka jelmezben.
- Lila- motyogtam kelletlenül.
- Adrien, de jó téged látni- lépett elém. A száján gonosz mosoly jelent meg.- Te is, és ti mind- emelte fel a hangját- megfizettek azért, amit tettetek! Kezdjük veled- fordult el oldalra. Marinettere nézett és elővette a fuvoláját.- Ne, Lila!- kiáltottam, majd mielőtt megdobhatta volna Marinette- et ráugrottam. Ő nem illúzió volt, éppen ezért elesett a lendülettől. Lelökött magáról, majd felpattant és rám célzott, ám most Marinette lökte fel. A kistáskája lerepült a válláról. Volpina megragadta a táskát és kiszaladt. Marinette keservesen kiáltott fel:
- TIKKI!- ezt csak én érthettem.
- Te tikinek hívod a táskádat?- gúnyolódott Cloé, de senki nem reagált rá, mert mind a ketten kiszaladtunk a teremből.
Hála az égnek Tikki ott állt az ajtó mellett. Pontosabban repült, de ez más kérdés. Marinette ilyedten megölelte a kwamiját.
- Még jó, hogy te ki tudsz jönni anélkül, hogy nyitva lenne- mosolygott a lány.
- Ki tud?- csodálkoztam rá.
- Igen, te nem tudtad?- kérdezte Tikki. Plagg előrepült az ingem alól.
- Plagg- néztem rá dühösen.- Ez azt jelenti, hogy ki tudtál volna szabadulni magadtól is Cloé karkötőjéből?
- Hát tudod...- nevetett a kwamim- Lehet, de nem figyeltem.
- Ó, szóval te voltál- nevetett fel Marinette.
- Azt hittem camembert, na!- rajtam kívül mind nevettek. Én csak azért nem, mert elkalandoztam. Reméltem, hogy a legközelebbi ilyen alkalomnál már meglesznek a segítőink... Mármint hogy Fitta és Volpina. Ekkor felvillant előttem egy kép, amikor a parton ültünk és az új amulettekről beszélgettünk és... Hogy Marinette mit csinált Volpina talizmánjával...
- Hogy az a...- kezdtem, de inkább nem fejeztem be a mondatot.- Marinette- a lány értetlenül nézett rám.- Hova tetted Volpina amulettjét?
A szájához kapott. Pont, ahogy sejtettem.
- A kistáskában van!- körülnézett és átváltozott. Követtem a példáját. Pár percig idegesen nézett engem, majd elindultunk Volpina után, mi se tudtuk merre, hiszen nem láttuk, de mentünk, amerre vitt a lábunk. Valami szuperhős ösztön, vagy mi...
Egyszer csak Katica kitette elém a kezét, ezzel jelezve, hogy álljak meg.
- Mi az?
- Valaki figyel- mondta idegesen. Sosem értettem, hogy ezt hogy tudják megérezni a lányok!
- Gondolod? Nem lehet, hogy csak én? Hiszen már nagyon régóta figyellek- kacsintottam rá játékosan. Most először azonban nem szólt vissza. Az arca idegesnek tűnt, szóval komolyan gondolta. Hírtelen jobbra kapta a tekintetét és felkiáltott.
- Oda nézz- Volpina állt fent egy ház tetején.

Marinette szemszöge:

- Gondolod? Nem lehet, hogy csak én? Hiszen már nagyon régóta figyellek- kacsintott felém Macska. Belepirultam abba amit mondott, ám szerencsére a maszk takarta. Kerültem a tekintetét és ahogy így kapkodtam a tekintetem, hírtelen megláttam valamit:
- Oda nézz- kiáltottam, mire ő is meglátta Volpina sárgás-vöröses árnyalatú alakját. A kistáskám nem volt a kezében.
- Na megállj csak- Macska nekiindult, de elkaptam az öv szerű cicafarkát. Kérdőn nézett vissza rám.
- Illúzió- biccentettem oda, majd a jojóm segítségével átlendültem az ál Volpina alakján, ami az érintésem után füstté vált. A lendület azonban tovább vitt, egészen egy kémény mögé. Ott állt az igazi Volpina. Mármint az igazi, akumatizált Volpina. Mivel nem számított rám, ezért könnyedén a földre löktem. Kikaptam a kezéből a kistáskámat és letéptem a nyakából a nyakláncot. Macskának dobtam egy ,,törd össze" felkiáltással, amin nagyon meglepődött, hiszen mindig én teszem tönkre az akuma által megszállt tárgyat, de ezt ugyanúgy megteheti Macska is. Felálltam Liláról és elkaptam az akumát.
- Ez gyanúsan könnyű volt- töprengett Adrien.
- Igaz...
Lila döbbenten nézett körbe. Meglátott engem és a szemében mély gyűlölet tükröződött.
- Ennek még nincs vége, Katica- majd sértődötten elment. Leugrott egy erkélyre és mintha nem is változott volna vissza, egyszerűen leugrott a földre. Belenéztem a táskába: szerencsére a róka amulett dobozostól mindenestől ott volt benne.
- Ezt is megúsztuk- mosolyogtam Macskára, aki szintén megkönnyebbülve állt előttem.
- Igen, de úgy gondolom, nem ártana minél hamarabb biztonságba helyezni őket...

Itt az új rész! Még mindig várok tippeket, hogy szerintetek ki lehetne Volpina és Fitta, mert nem sokára kiderül!😉