Sziasztok! Remélem nem késtem sokat ezzel a résszel. Jó olvasást!❤

Marinette szemszöge:

- Mi az, hogy kwami?- kérdezte zavarodottan Cloé.
- Minden szuperhősnek van kwamija. Nekünk is van - válaszoltam.
- Én már láttam egy ilyet, csak az pöttyös volt, nem csíkos... A tied volt?- nézett rám kérdőn. Eszembe jutott a herceges incidens, mikor Cloé elvitte Tikkit.
- Igen.
- Ez azt jelenti, hogy szuperhős leszek?- kérdezte Cloé felváltva kapkodva köztem és Macska között a tekintetét.
- Igen- ismételtem önmagam.
- Jujj, és nekem is lesz jojóm? Meg szuper képességem és olyan ügyes és hajlékony leszek, mint ő?- nézett Ellie-re és a mutatóujjával felém bökött.
- Nyugalom- mondta higgadtan a méh kwami. A hangja határozott és megnyugtató volt. Cloé csendben maradt.
- Szóval: Fegyvered az lesz, de nem jojó, hanem egy fullánk. Majd ezt bővebben kifejtem. Igen, hajlékonyabb és ügyesebb leszel. És lesz szuper képességed is, melynek neve ,,Mézözön". Ez egy afféle ragasztó. Lehet nagyon hasznos is, de hátráltatni is tud.
- Hűha... - döbbent meg Cloé. Ez neki egy kicsit sok információ volt.
- A fullánkod pedig egy kard szerű tárgy, ami képes úgy megnyúlni, mint Macska botja. A segítségével harcolni és közlekedni is tudsz. Azonban ha használod a Mézözönt, akkor öt perc múlva, mikor a csíkok eltűnnek a fejdíszről - mutatott a még mindig az ékszeres dobozban pihenő amulettre - visszaváltozol.
- Öhm...- látszott szegény lányon, hogy csak úgy kattognak a fejében a fogaskerekek és egy árva szót nem jegyzett meg abból, amit Ellie mondott neki.
- Szerintem egyszerűbb lenne, ha felmennénk a tetőre és kipróbálná- mondtam. A méh kwami bólintott.
- Igazad van, Katica. Annyit kell mondanod, hogy ,,csíkokat fel", hogy átváltozhass.
- Ellie, csíkokat fel!- ugrott fel Cloé boldogan.
Pár perc múlva már a tetőn álltunk. Fittaként, csíkos ruhában is olyan értetlen fejet vágott, mintha semmit nem mondtunk volna el neki... Lehet, hogy mégsem volt ez olyan jó ötlet?
- Jól van, Cloé, most jön a vizsga- nevetett fel Macska.
- Te bolond- könyököltem oldalba - ettől csak még jobban fog félni!
- Nem félek- húzta ki magát Cloé.
Az oldalára erősített kistáskáért nyúlt. Amint megfogta, az átalakult egy fekete rúddá, hegyes véggel. A nyelén volt egy gomb. Cloé bizonytalanul az egyik ház felé fordította a fullánkot és megnyomta a gombot. A fullánk a ház tetejébe csapódott, majd mikor a lány újra megnyomta a gombot, magával rántotta. Visítva repült át a másik házhoz, majd a nagy lendület miatt bele is csapódott. Macska felszisszent.
- Ez biztos fájt- majd együtt átlendültünk mellé, hogy lehámozzuk a ház faláról.
- Jól vagy?- kérdeztem a lányt, aki a fejét fogva mászott fel a tetőre.
- Nyugtassatok meg, hogy nektek is ilyen bénán ment eleinte!- én és Macska összenéztünk és egyszerre nevettünk fel.
- Igen, főleg nekem- válaszoltam vígasztalás képpen.
Cloé felállt és újra próbálkozott. Most még jobban fintorgott, mint az előbb. A fullánkot a saját házuk felé fordította, majd megnyomta a gombot. Az a kéményben állt meg.
- Ajaj, apuci ennek nem fog örülni...- rázta a fejét, majd hozzánk fordult.- Kívánjatok szerencsét- a végét elnyújtotta, mert megnyomta a gombot és a fullánk ismét elrántotta. Ezúttal sokkal békésebb pózban állt meg, mert valahogyan sikerült kirántania útközben a kéményből a kardot és megpróbált talpra érkezni, de kicsit nagy volt a lendülete és tovább bukfencezett a tetőn.
- Láttátok?- kiáltotta lelkesen.- Majdnem sikerült- mellé ugrottunk és persze bőszen bólogattunk, nehogy elvegyük a kedvét. Egyébként tényleg ügyes volt.
- A technikádon van még mit csiszolni, de jó volt- mondta Macska is helyeslően.
- Kipróbálhatom az erőmet is?- kérdezte Cloé izgatottan. Vállat vontunk, majd a kéményre mutattunk, amit félig betört.
A lány a jobb kezével pisztolyt formázott, amin majdnem felnevettem. A bal kezével megfogta a csuklóját.- Mézözön!- kiáltotta, majd az újáből sárga méztenger szállt ki. Az egész kéményt beterítette.- Nem hittem, hogy ilyen sok lesz- nézett ránk furcsán.- És ez hogy tűnik el?
- Nem tudom...- gondolkodtam.- De hátha kapunk segítséget!- montam, majd használtam a saját erőmet:- Szerencse talizmán!
A kezembe egy fadarab esett. Macska legyintett egyet, majd a trutyihoz lépett. A botjábal megbökte, de meglepődött, mert megkeményedett.
- Macskajaj- kiáltotta, és sajnos pont arra gondolt, mint hittem.
- Ne, Macska- majd a kezét megragadtam és a fadarabhoz érintettem, ami elporladt a kezemben.
- Ezt miért csináltad?- nézett rám furcsán.
- Mert azzal az egész házat leromboltad volna- mutattam a beékelődött kéményre, amit kívül-belül eltelített a megszáradt méz.
- Akkor?
- Miért nem használod a másik erődet?- kérdezte Cloé, mire felcsillant a szemem. Hát persze!
- Csodálatos Katicabogár!- kiáltottam, mire minden visszatért a régi kerékvágásba.- Köszönöm, Fitta- Cloé szemében büszkeség csillant.
Elköszöntünk tőle, majd elmentünk a parkba. Ott már civilben beszélgettünk.
- Szerinted jól döntöttem?- néztem Adrienre idegesen.
- Persze, hiszen segített neked- mosolygott rám bíztatóan.
- És szerinted nem fogom megbánni? Úgy értem, hosszú távra is jól választottam?
- Figyelj- nézett mélyen a szemembe. Legszívesebben elkaptam volna a tekintetemet, de mozdulni sem bírtam.- Te Katica vagy! Mindig jól döntessz!

Cloé szemszöge:

Mosolyogva mentem vissza a szobámba... Pedig reggel úgy indultam el, hogy ez lesz életem legrosszabb napja. Visszaváltoztam.
- Cloé- hallottam Ellie hangját, ami gyenge volt.
- Mi az?- nézteházatfurcsán.
- A kwamiknak enni kell, hogy küzdeni tudjanak...
- Rendben. És mit szoktál enni?
- Fagylaltot.
- Csak fagyit?- vontam fel a szemöldökömet.
- Igen. Minden kwami csak egy féle ételt eszik. Tikki sütit, Plagg sajtot, Shassi kenyérfélét, Wayzz szusit...
- Jó, értem- bólogattam, majd kimentem a szobámból. De honnan szedjek ősz végén fagylaltot?
Még jó, hogy van saját szakácsunk.
Lementem a konyhába és kértem Alya anyukájától egy fagylaltot. Furcsán nézett rám, de még mindig jobb, mintha nem csinált volna nekem. Felvittem Ellie-nek.
- Máris jobb- mondta a kwami. Abban a pillanatban hangos csörömpölés hangja szökött be a szobám nyitott ablakán. Riasztónak és fém csattogásának a hangja volt.
- Azt hiszem, van egy kis dolgunk- néztem Ellie-re, aki harcra készen röppent a levegőbe.- Ellie, csíkokat fel!
A fullánkkal ismét meggyűlt a bajom, de viszonylag gyorsan odaértem. Egy tetőtől talpig feketébe öltözött lány állt előttem.
- Szia új lány- mosolygott rám gonoszul.
- Öhmm... Hello?- intettem neki elbizonytalanodva. A fekete ruhás gonoszul felkacagott.
- Egy amatőr, ez most komoly? Ettől kéz nélkül is megszerzem az amulettjét!
- Na azt próbáld meg- néztem rá szigorúan, majd elő vettem a fullánkot, hogy tudjak vele védekezni.
- Milyen cuki... A nevem Árnyék- nyújtotta a kezét. Természetesen volt annyi eszem, hogy ne fogjam meg.
- Fitta- nem mozdultam.
- Ez meg mit jelent?
- Nem mindegy az neked?
- Tulajdonképpen de... Most mit fogsz csinálni?- nevetett fel, mikor elraktam a fullánkomat és pisztolyt formáltam a kezemmel.
- Mézözön- kiáltottam, mire a lányt elborította a kulimász. Épp csak a feje látszott ki.
- Hé!- kiáltott fel.- Ez szabálytalan!
- Kellemetlen. Tudod a szabályok betartása nem éppen az erősségem- mosolyodtam el ravaszul. Hát igen, még jó, hogy Marinette kikúrál belőle!- Katica büszke lesz rám!
- Na persze...- hallottam egy hanhot a hátam mögül. Nehogy már több is van!? Megfordultam és Volpina állt mögöttem.
- Lila!
- Nem, nyugi. Én az igaz Volpina vagyok. Kwamival meg mindennel.
- Hogy hívják a kwamidat?- tettem fel egy mentő kérdést.
- Shassinak- bólintottam. Ellie ugyanis mesélt egy ilyen kwamiról is.
- Szóval miért is ne lenne rám büszke Katica?- tettem csípőre a kezemet.
- Egyszerű. Mert bezártad a tárgyat, amit megszállt az akuma, és már csak négy perced maradt, mielőtt visszaváltoznál.

Azt csak mellékesen említem meg, hogy a másik sztorimat a héten valamikor folytatom. Még nincs teljesen kész az, amit ki szeretnék rakni. Ha van kérdés, szívesen válaszolok! Sziasztok!😘