Adrien, Adrien, Adrien! Teljesen kábán bámultam a fiút, aki odahúzott mellém egy párnát és leült hozzánk beszélgetni. Lehetetlen! Adrien kedves, előzékeny, csodálatos fiú. Fekete macskának meg ott vannak a bolond szóviccei, folyton udvarol nekem, meg néha idegesít is, nem kicsit, de... Állj... Udvarol... Nekem... Adrien... Adrien udvarol nekem! Azt hittem elájulok. Túl sok és túl erős volt ez a hír számomra. Lopva Adrienre pillantottam, hátha meglátok valamilyen érzelmet az arcán, de ő jól tudta leplezni a döbbenetét. Láttam, hogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de nem jöttem rá, hogy ez jót vagy rosszat jelent. A csendet ismét Fu mester hangja törte meg:
- Most, hogy már ismeritek egymást, fontos feladatot kaptok- mondta a mester, majd a régi zenelejátszóhoz lépett. - Hogy elkerüljük az újabb Volpinás kavarodást, úgy döntöttem, választanotok kell magatok mellé még két hölgyet, hogy segítsen nektek.- kicsit zavaros volt az egész. Nem igazán értettem az összefüggést Halálfej gonosza és a választás között.- Rátok bízom a döntést,- mutatott felénk két kis dobozkát,- hogy kiket választotok, de Volpina nem lehet az a lány, akit Halálfej már akumatizált.- megértettük. Két szuperhőst kell választanunk, két lányt. Az egyik a róka amulett tulajdonosa lesz, a másik pedig...
- Ki a másik?- kérdeztem gyorsan.
- Fitta, a méh amulett birtokosa- mondta Fu mester.
- Mit jelent az, hogy fitta?- kérdezte Adrien.
- Ez egy olasz szó, a jelentése szúró fájdalom.
- Hűha... ez nem hangzik túl biztatóan...- nevetett fel kínosan, majd új kérdést tett fel: - És honnan tudjuk, hogy kinek kell odaadnunk?
- Egyszerű: titeket sem én választottalak- nem akarta folytatni, de látva értetlen arcunkat, inkább megmagyarázta:- Ti választottátok ki saját magatokat azzal, hogy segítettetek nekem. Ha valaki segítőkész lesz és olyat tesz, ami más érdekét szolgálja, az kiérdemli az amulettet.- Így már határozottan érthetőbb volt.
- Tehát kerüljünk bajba?- kérdezte ismét Adrien.
- De ne olyan bajba, amiből nem tudnátok segítség nélkül kikerülni. Számba kell venni azt a lehetőséget is, hogy valakit félreismertek és nem segít- mindketten felszisszentünk a gondolatra.- Most pedig megkérlek titeket, hogy menjetek, attól tartok, nem sokára érkezik egy másik gonosztevő.
Kimentünk Fu mester masszázs szalonjából. A folyosón túl sok ember volt, ezért nem szóltunk egy szót sem, amíg ki nem értünk.
Folyamatosan azon járt az eszem, hogy hogy nem vettem észre! Hogy lehet, hogy nem jöttem rá, hogy Macska és Adrien ugyan az a személy. Egy kicsit sem volt gyanús, pedig annyi jel volt rá! A toll allergia, ami mindkettőjüknek volt, a szőke haja és zöld szeme, hogy szükség esetén mindketten segítőkészek voltak és hogy sosem láttam őket ugyan ott, ugyan akkor!
A gondolataimból Adrien zökkentett ki, aki karon ragadott és a folyópart felé húzott. Leültünk egy padra.
- Először is meg kell kérdeznem, hogy nagyon nagyot csalódtál, mikor megtudtad, hogy én vagyok?- nézett rám kicsit még zavartan a történtek miatt. Azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről!
- Hogy én?- döbbentem meg.- Én... Mármint- pontosan! Elkezdtem dadogni, mikor belenéztem a szemébe... Jajj, miért kell ilyen szépnek lennie annak a zöld szempárnak?- Szóval... Úgy értem- lesütöttem a szemem és elképzeltem, hogy Macskához beszélek-... Neked kéne csalódottnak lenned és nem nekem... Mert én... Nem csalódtam... De mint Marinette, én... Ügyetlen vagyok és... Egy senki!
- Ne beszélj már butaságokat!- kereste a tekintetemet. Sajnos megtalálta, én pedig lángvörös arccal néztem a szemébe.- Hiszen... Pont olyan vagy Marinetteként is, mint Katicaként. Kedves, bátor előzékeny és segítőkész!
- Ezt... Komolyan így gondolod?- néztem rá csodálkozva.
- Hát persze! Hiszen te vagy az osztályban a legkedvesebb lány! És a legbátrabb is, hisz te ki mersz állni az osztályért Cloéval szemben! És Katicaként sem úgy kezdtél, hogy te voltál a legügyesebb, nem igaz? - zavartan bólintottam.- És nem azért lettél ügyesebb, mert hős lettél, hanem azért lettél hős, mert ügyes voltál! És az emberek bíztak és bíznak is benned. Mert ügyes vagy és legyőzhetetlen- mosolyodott el. Sosem gondoltam még így magamra. Adriennek igaza volt. Nem azért vagyok hős, mert az emberek hittek bennem, mert eleinte nem hittek! Azért hittek bennem, mert hősiesen viselkedtem. Ahogy az osztályban is.- Mindenben tökéletes vagy, csak egy dologban szenvedsz hiányt és az az önbizalom! Pedig mindenki hisz benned és szeret téged- elmosolyodtam. Jól esett ezt hallani. Főleg tőle.
- Köszönöm- bólintottam, majd vettem egy mély levegőt.- Szóval? Mi legyen ezekkel?- vettem elő Volpina amulettjének a tartó dobozát és meglepődve vettem észre, hogy nem dadogtam. Adrien is elővette Fitta amulettjét.
- Fogalmam sincs... Van valami ötleted?
- Hát... Az biztos, hogy ismernünk kell mindkettőjüket, hogy figyelni tudjunk rájuk.
- És figyelmeztetni tudjuk őket az esetleges veszélyre- egészítette ki a mondandómat.
- És bátornak kell lennie- bújt elő Plagg.
- Meg segítőkésznek- kukucskált ki Tikki is a táskámból.
- De főleg segítőkésznek!- helyeselt Adrien.- Fu mester is ezt mondta! Ki kell találnunk valamit, amivel le tudjuk tesztelni az embereket.
- Igen. Van ötleted?- mosolyodtam el.
- Ennek? Ugyan!- ült Adrien vállára Plagg.- Ha lett volna, mondta volna, de ez egy nyápic- cukkolta tovább a macska kwami.
- Elég- szólt rá idegesen, mégis mosolyogva Adrien.- Igen is van ötletem!
- És meg is osztod velünk?- piszkálta tovább Plagg.
- Plagg, viselkedj!- szólt rá most Tikki.- Különben sem ez, hanem ő. És biztosan megosztaná velünk az ötletét, ha hagynád.
Plagg látszólag elszégyellte magát és csendben maradt, mire Adrien el tudta mondani az ötletét:
- Először is vegyük külön a kettőt. Úgy gondolom, hogy az könnyebb. Én adom oda Fittáét, te pedig Volpináét. Mit gondolsz?
- Szerintem azt gondolja...- kezdte Plagg, de Adrien letolta a válláról.
- Téged nem kérdeztelek- a kis kwami meglepetésében elfelejtett repülni és pár centit zuhant, aztán átült a pad hát támlájára.
- Szóval?- nézett rám ismét Adrien.
- Jó- bólintottam.- De azért beszéljük majd meg, hogy a másik is tudja, oké?
- Oké. Másodszor pedig remek ,,baleset ötleteim" vannak- formált idézőjeleket a levegőbe, mire felnevettem.
- Igen?
- Például te leeshetsz a lépcső végéről és aki felsegít, utána azt teszteled tovább- kezdte, ekkor azonban új ötlete támadt:- Nem is! A legjobb, ha véletlenül leversz valamit. Hátha valaki segít neked. Az is segítőkészségre vall, nemde?- mosolygott lelkesen.
- De... Igaz. Az sem rossz ötlet- mosolyogtam zavartan. Ez szerintem sosem múlik el.
- Oké. Akkor holnap elkezdjük jó, már ideje lassan haza menni- nézett fel az égre, ami rózsaszínes árnyalatúra váltott.
- Jaj, igaz! Nekem is- pattantam fel hirtelen. Átváltoztunk, majd haza mentünk.
Mondanom sem kell, nagyon vártam a holnapot és ezt az egészet, hiszen ha a kalandot nem is számítjuk, akkor is ott van Adrien!

Egyenlőre ennyi, de nem sokára hozom a folytatást! Remélem eddig tetszik nektek és remélem sokan elolvastátok! Várok véleményeket is akár, hogy ki lehet Fitta és Volpina. Addig is sziasztok!😘❤