Telt-múlt az idő, és egyszeriben újra tavasz lett. Meghitten telt a téli szünet mindenkinél, a karácsony, a lányoknak a szülei is néhány napra meg voltak hívva az Agreste-lakba.

De ahogy márciusba csaptak át a hónapok, úgy érkezett meg a hír: nemsokára megrendezésre kerül a párizsi Comic Con! A híres vendégszereplők között pedig ott lesznek Savvy és Carly kedvencei is: Tom Hiddleston és Sebastian Stan!

Erről beszélgettek egy kedd este is egyikőjük szobájában izgatottan:

- Úgy várom már! - ölelte magához aranyosan a párnáját Savvy, áradozva Tomról, de aggodalommal is tele volt emiatt - De mi lesz, ha nem is tudok majd megszólalni? Csak állok ott kukán?! Tiszta ciki lesz!

- Nyugi, minden rendben lesz - próbálta nyugtatni Carly barátnőjét, bár ő is kicsit félt - De ha nem, akkor ketten leszünk legalább majd kukák! - oldotta a hangulatot nevetve, aminél már a másik is nevetni kezdett.

- Ez legalább biztató! - kuncogott a titokban medvetalizmánt hordó lány, és folytatták a beszélgetést.

***
Reggel ugyanúgy találták magukat felébredve, így átment Savvy a saját szobájába, majd mindketten elkezdték rendbeszedni magukat a suliba.

Carly különböző outfiteket nézett a nagy napra, valamint egy kis ajándékot készített a kedvencének, miközben vidáman táncikált.

- Találkozom Sebastian Stannel! - ezt énekelgette közben. A véletlenül arra tévedő Adrien pedig nagyon furcsa tekintettel nézte a lányt.

- Jól vagy Carly? - kérdezte pislogva.

- Igen, csak boldog vagyok! - és álmodozva libbent a lány reggelizni.

- Okéé... - felelte, majd ment ő is utána enni.

Savvy is szinte a föld felett szárnyalt pár centivel. Balu is csak nagy szemekkel nézte gazdáját, ahogy majdnem fehérnemű helyett, bikinifelsőt vett fel.

- Savvy...szerintem nem azt akartad - erre pedig a lány egy zavart nevetéssel felelt és kijavította magát. A kwami pedig csak megvonta végül a kis vállát, bekapva egy utolsó málnaszemet.

Gabriel kivételesen az asztalnál ült.

- JÓÓ REGGELT VIETNAM! - robbant be Carly, majd meglepődve vette tudomásul, hogy Gabriel volt az asztalnál.

A férfi álla szinte koppant, majd feltolta a szemüvegét az orrán.

- Neked is jó reggelt Carly!

- Hehe! Elnézést Gabriel bácsi! - mondta a másik egy kínos kuncogás kíséretében.

A férfi csak sóhajtott egyet, de még nagyobb meglepetésre csak somolygott kicsit.

- Mindegy. Gyertek enni, és menjetek suliba. Nekem mindjárt úgyis vissza kell mennem dolgozni - harapott be még egy falatot, a tényleg már majdnem megevett vajas croissantjából.

Adrien is köszönt a lány után belépve az apjának, majd Carlyval együtt enni kezdtek. Rá öt percre esett be szinte szó szerint Savvy, mikor Gabriel pedig pont az ajtón lépett volna ki. Így pont a férfi lábai előtt esett a talajra a lány, fogva az oldalát.

- Jaj...

Gabriel erre már csak megcsóválta a fejét, nem is mondott semmi mást, csak ennyivel lerendezte, felsegítve a földről a lányt:

- Azért ne törd össze magad, ha nem muszáj, Savvy - a lány meg csak zavartan a hajába túrt nevetve, mialatt válaszolta:

- Hehe...igyekszem, bácsi! - majd ő is leült Adrienékhez enni, Gabriel meg visszament dolgozni.

Carly csak úgy tömte magába a palacsintát.

- Ef hinom!! - jelentette ki teliszájjal, mire Adrien csak nevetni kezdett.

- Komolyan Carly! Néha rosszabb vagy, mint egy kisgyerek! - röhögött, majd mivel félrenyelte a reggelit, köhögni kezdett.

Miután mindketten befejezték szerencsésen az étkezést, még megvárták Savvyt is (ő egyszerű fokhagymás, vajas pirítóst evett teával), majd felkapták a szobájukból a táskájukat, a kwamijaik már elbújtak és mentek a kocsihoz, hogy suliba menjenek. Savvy persze még bekapott egy rágót is az eléggé hagymás reggelije után.

"De akkor is megérte." Vigyorgott, behunyva a szemét gondolva a mindenféle, finom hagymákra.

***
A suliban már ott várt rájuk Alya és Nino, majd kisvártatva megérkezett Marinette is, szokás szerint rohanva. Így mentek be hatan az osztályterembe és elfoglalták a helyeiket.

- Alya! Láttam a legújabb bejegyzést a Katiblogon. Nagyon tetszett! - kacsintott rá Carly.

- Igen! Katicabogár és a többiek olyan vagányak! - áradozott.

Savvy csak mosolyogva hallgatta a beszélgetést, az asztalon levő kezeit figyelve. Ugyanígy volt Marinette is. Viszont Adrien is beleszólt közben:

- Igen. És..mi a véleményetek Macskáról? - puhatolózott óvatosan mosolyogva.

- Én nagyon bírom! Olyan humoros! - mondta aranyosan Carly.

- Igen! Mellesleg ugyanolyan fontos az akciók során, mint Katica! - tette hozzá Marinette.

- Bár én akkor is Katica fan maradok! - nyugtázta Alya.

Adrien meg erre, nem annyira feltűnően, de szinte bekönnyezett. Majd palástolva elérzékenyülését, megölelte Marinettet maga mellett és ezt mondta:

- Ha Macska itt lenne, annyira örülne ezeknek! - szipogta halkan, mire ekkor azért már Marinették is furcsábban kezdtek rá nézni. Majd megköszörülte a fiú a torkát, és ekkor bejött Mmelle Bustier, és kezdődött az óra.

Az óra után Carly és a csapat beszélgetett az udvaron.

- Képzeljétek van négy jegyünk a Comic Conra! Van kedvetek eljönni? - kérdezte Carly izgatottan.

- Köszi, de Ninonak és nekem randim lesz, de biztos vagyok benne, hogy Marinette és Adrien szívesen elmennének - mondta egy cinkos kacsintás kíséretében Alya.

- Pe...persze! Ö...örömmel! - dadogta aranyosan Marinette.

Adrien is szinte szívecskés szemekkel nézte a lányt, majd átkarolta hirtelen a lány vállát.

- Akkor ez eldőlt! Mi megyünk! - kacsintott mosolyogva Marinettere.

Savvy és Carly meg csak feltűnésmentesen, vigyorogtak össze Alyával.

- Oké! Örülök! - mosolygott Savvy, és folytatódott a csevej.

- Ez az, láthatom Sebbyt! - kezdett Carly egy nagyon fura örömtáncot járni.

- És ő a gazdám! - gondolta magában Zabou.

- Én meg Tommal! - áradozott Savvy is, elalélást tettetve, aminek következtében elesett..a mai napon már másodjára.

- Ííj...Nem kell segítség? - nézett valaki Savvyra fentről, de mivel mögötte volt, a lány csak az eget nézte az udvaron, ezt felelve:

- Isten? - de csak egy halk kacajt hallott erre, majd egy finom ütögetést érzett a vállán. Odafordult, és egy szőke, kék szemű fiú állt előtte, aki a kezét nyújtotta.

- Segíthetek? - kérdezte bársonyos hangon, de Savvy kicsit tátott szájjal nézett még. Majd feleszmélve, elfogadta a fiú kezét és felállt vele.

- Köszi... - de nem tudta a nevét, ezért a fiú kisegítette:

- Oh, a nevem egyébként Claude. Claude Reverdin - mosolygott, majd megcsókolta udvariasan a lány kézfejét, amitől a lány szinte elalélt - Nos..még találkozunk.. - de most ő nem tudta a lány nevét, így Savvy is mondta:

- Sauvanne Saulier! De röviden csak Savvy! - a fiú bólintott egyet, majd elköszönt és távozott. A lány pedig piros arccal fordult a többiek felé.

- A mázlista! - súgta Carly Marinetteéknek, majd elráncigálta onnan őket, kettesben hagyva Savvyt a fiúval.

Savvy, pedig ahogy visszafordult nagyon megdöbbent, ahogy a többieknek csak a hűlt helyét látta. "Hol lehetnek?" Gondolta, majd hamar azonban meg is találta őket:

- Helló! Hogy hogy arrébb jöttetek? - kérdezte.

- Kettesben akartalak hagyni titeket! - ingatta a fejét Carly.

Elpirult erre a lány.

- Csak..csak bemutatkoztunk... - nézegette zavartan a cipőjét.

- Persze! Én meg a Pápa vagyok! - kuncogott a lány.

- Té..tényleg! - pirult el jobban a civil-Maci - Mondjuk, kellemes tapintású a keze... - suttogta szinte maga elé.

- Tudtam! - ugrált pompomlány módra Carly.

- Mi..micsoda? - ijedt meg Savvy.

- Semmi-semmi! - legyintett a lány. Még kicsit szívatták a lányt, majd Claude felé pillantva látták, hogy egy másik fiúval beszélget vidáman.

Az a fiú élénkvörös hajú volt, mellette pedig kék szemű ő is, talán nála kicsit sötétebb volt ez a kék szín. Hirtelen azonban ez a fiú elpillantott a beszélgetéséből, és egyenesen a lányok felé nézett. Majd Carlyt észrevéve, finoman rákacsintott, kedves mosollyal. Carlyt pedig ott kellett felnyalábolniuk a többieknek.

Adrien pofozgatni kezdte:

- Jól vagy, Carly? Carly! Elvesztettük - szipogott drámaian.

Alya pedig folytatta nagyon komoly arccal meg hanggal:

- Candela Bouvier...élt 15 évet...halál oka: helyes szépfiú kacsintása.. - és mellé keresztet is vetett.

Savvy és Marinette pedig alig tudták visszafojtani a röhögésüket.

- Élek! - tért magához ekkor végre Carly.

Alya pedig színpadiasan a nyakába ugrott.

- Juppí!

- Azt hiszem szerelmes vagyok! - olvadozott Carly.

Adrien pedig erre az elhangzott mondatra megérkezett a féltő báty szerepébe.

- A-a. Te sokáig nem lehetsz szerelmes! - Carlyra nézve, de ahogy Savvy finoman kezdett hátrálni, neki is mondta - Te sem!

Erre pedig Savvy próbált védekezni:

- Én..csak a mosdóba... - de meglátva Adrien arcát, inkább nem szólt többet.

- Ejnye Adrien! Komolyan mondom, rosszabb vagy, mint Gabriel bácsi! - mondta nevetve Carly.

- Sokkal rosszabb! - kontrázott rá Alya.

Adrien meg csak sértődött arcot vágva, összefonta maga előtt a karjait és úgy mondta szúrós szemekkel:

- Vonjátok vissza.

- Nem! - sértődött meg Carly is.

Savvy pedig csak a fejét fogva nevetett tovább Marinették mellett.

- És nekem velük kell együtt élnem!

- Viszont a horkolásod áthallatszik! – vágta rá erre meg rögtön Adrien is.

- Hé! Ez vért kíván! - és erre bosszúból ráugrott a fiú hátára és ütni kezdte.

- Kicsi a rakás! - ugrott rájuk Carly, valamint Alya magával ráncigálta Marinettet.

Erre szinte az egész udvar őket figyelte, még a fiúk is, de ők csak jól szórakozva kuncogtak a lányokon.

Ilyenekkel telt el a nap, majd már otthon, kezdődött a tényleges készülődés a Comic Conra.