Hőseink visszatértek a suliba, mert volt még egy rövid megbeszélés a résztvevőknek, valamint Nathaniel is ott volt, mert neki is lett dolga.

Alya Savvy mellett ült, így Nino Carly mellé került, Marinette pedig látta, hogy Nath egyedül van és sűrű bocsánatkéréseket küldött Adrien felé, majd átült a vörös srác mellé, mire a szőke hátrafordult, mert nem értette, hogy mi folyik ott.

Közben a műanyag üdítős flakonját már szinte majdnem szétnyomta a markában és dühösen nézett a vörösre. Eközben Savvy mindentudó vigyorral nézte a fiú hátát, mikor az vissza fordult.

De nem sokáig tartott ez a helyzet, ugyanis Adrien a még mindig kezében tartott flakonnal fejbe dobta Nathanielt és ártatlan arccal visszafordult a tanári asztal felé, Nath pedig egy mivan-arccal nézett előre, mert nem értette, hogy mi történt. Erre már nem csak Savvy, de Carly is kuncogni kezdett. Mikor Mari visszaült Adrien mellé, Nath folytatta a rajzot a lányról.

Amikor már elkezdtek pakolni, hirtelen Marinette-nél termett újra Nathaniel:

- Mari..tudod... - zavartan nézte a kezében lévő rajzfüzetet.

- Igen? Mit szeretnél? - mosolygott kedvesen a fiúra a lány, közben Adrien cseppet sem feltűnően hallgatózott. Vagyis már csak alibiként turkált a táskájában, egy tollat fogva a kezében.

- Hát..arra gondoltam, hogy..eljönnél velem egy randira? - mondta ki hangosan végre a kérdést Nat, amire több reakció volt a válasz:

1. Marinette nem kicsit lepődött meg, de csak elpirulva mosolygott halványan,

És 2. Adrien a kezében tartott tollon vezetve le a feszültséget, eltörte azt. (Ám legszívesebben Nat orrát törte volna el.)

- Hát.. - szólalt meg zavartan a hajába túrva a lány - Szívesen, ha egy baráti találkozóra pontosítanánk? - óvatos félmosolyra húzva a száját.

Nathaniel arcán pár pillanatig lehetett látni egy kis csalódottságot, de utána újból mosolygott. Adrien pedig már vígan táncot járt magában.

- Persze. Remek - mosolygott a vörös - Jössz velem egy darabon? Út közben megbeszéljük - mosolygott Mari is és elindult a páros kifelé a teremből beszélgetve, mialatt egy szőke fiú méregtől villámló tekintettel nézte Nathaniel hátát, mintha lyukat égethetne bele.

~Később, az Agreste-házban~

Miután hazaértek, Savvy, Carly és Adrien a szobájukba mentek és leckét írtak. Utána eldöntötték (na jó, inkább a lányok voltak), hogy egy beszélgetős estet tartanak. Fel is öltöztek mindhárman pizsibe és Carly szobájában gyülekeztek. Ott Adrien egy babzsákra, míg a lányok az ágyra telepedtek.

Mikor egyszer csak egy üres üdítősdobozt bedobott a kukába egy méterről a fiú, Savvy megszólalt:

- Jól célzol amúgy, Adrien - somolygott.

- Ja, főleg amikor Nathanielt kell megdobni - vigyorgott Carly is, mire Adrien a kezeibe temette az arcát, hogy ne nagyon látszódjon a két kis piros folt az arcán. A lányok csak nevettek rajta.

- Mostantól mindig ezt hallgathatom? - kérdezte felnyögve a fiú, mire csak ennyi választ kapott szinkronban kiáltva nevetve:

- Igen! - ekkor már Plagg is alig bírta ki röhögés nélkül.

- Ja tényleg, és még meg is kérte Marit, hogy hagy rajzolja le meztelenül - jegyezte meg egy csakúgymellékesen-arccal Carly, mire a fiú félig dühösen, félig döbbenten felpattant a babzsákról, teljesen bevette a poént:

- MIII?!? - ekkor Savvy már szó szerint fulladozott a röhögéstől.

- Ja, tegnap, és Marinette ott is alszik - mondta tovább a lány, a fiú pedig már az ajtó felé indult, hogy most odamegy. Pizsamában.

Ekkor már a lányok tényleg nevettek, majd Carly megnyugtatta Adrient:

- Csak szívatlak - vigyorgott, de utána pár perccel később Savvy kezdte megint, megfogva a fiú karját:

- Nyugi. Biztos nem komoly. Egy-két arcra puszi. Netalántán baráti(!) séták a holdfényben... - a nevetést nehezen visszatartva már.

- Később talán más is...khm...előkerülhet... - így Carly, Adrien pedig mérges tekintetet lövellve feléjük, keresztbe fonta a karjait és így szólt:

- Többször nem vertek át.

- Ugyan ugyan hova gondolsz. De tudod...én is hallottam valamit - a fülébe suttogott Savvy a fiúnak - Azt hallottam, Mari is elhívta magukhoz Natet...

Eközben Adrien behunyta a szemét és gondolta folyamatosan magában: Nem dőlök be..nem dőlök be...

- Hazudsz.

- Dehogy. Biztos forrásból tudom. A könyvtárban véletlenül meghallottam a beszélgetésüket - vigyorgott magában.

- De kérdezd meg Alyát. Ő is ott volt - ajánlotta Carly.

- Úú, igen - angyali ártatlansággal újból Savvy, mire a fiú összehúzta a szemöldökét, de tárcsázta Alya számát.

Viszont ahogy hallotta Alya kamuzását is, elsápadt, majd hirtelen újra felpattant a babzsákjáról, kiáltotta, hogy:

- Na már rohanok oda! - és kifutott a szobából, a lányokkal a nyomában.