(Az én szemszögöm) 

Reggel már nagyon vártam, hogy felkeljek és találkozhassam Adriennel. Amint a suliba futottam találkoztam is vele.

-Szióka!-köszöntem és nyomtam egy puszit a szájára. Megfogtuk egymás kezét és úgy mentünk befelé.

-Nem hiszek a szememnek! Ügye ez csak vicc? Miért fogod a kezét ennek a ringyónak?-kérdezte Chloe és Lila is odajött hozzá-Én is ezt kérdezem!  

-Tudod, Chloe és Lila azért fogom a kezét ennek a "ringyónak"-aki mellesleg életem szerelme-mert járunk!-szólt rájuk Adrien.

-Ti? Ketten? Fúj ez nem  lehet! Mond, hogy viccelsz, Adri...-kezdte Chloe.

-Chloenak igaza van!-szólt közbe Lila.

-Te mit vágsz a szavamba?

-Én csak azt mondtam...

A többire már nem figyeltünk mert gyorsan elhúztuk a csíkot.

-Mondtam már, hogy szeretlek? 

-Már vagy ezerszer!-mondtam. 

-Sziasztok!-lépett oda Alya és Nino.

-Hali!

-Mégkérhetnénk valamit?-kérdeztük és egymásra néztünk Adriennel.

....5 perc múlva....

Nagyon örülök! Valóra vált az álmom! A szerelmem mellett ülök! Alyának is Nino mellett ül. Hazamentem és Adrien is hazakísért. Megérkeztünk. 

-Szia, Anya! Szia, Apa! 

-Szia Kicsim! Kit hoztál magaddal? 

-Hát... Ő itt Adrien, a barátom.

-Szia, Drágám! Sabine vagyok, Marinette anyukája-mosolygott Anya.

-Szervusz-fogott kezet Apu-Mr. Dupain-Cheng vagyok.

-Ugyan, Tom! Hívj csak Sabinenak és Tomnak!-szólt rá Anyu.

-Igen! Fölmentek?-mutatott a kezével Apu.

-Igen, Apa!-húztam fel, Adrient.

Felmentünk és rögtön leültünk. Egymásra tettük a kezünket.

Ekkor Adrien meglátta a borító képemet és nagyot nézett  . Elpirultam. Adrien is elmosolyodott. 

-Te aztán nem hazudtál!-és egy puszit nyomott a homlokomra.