(Az én szemszögöm) 

-zzzzgggzzg-csöngött a telefonomon az ébresztő. 

-Jajj ne!-másztam ki a takaró alól. Nem akartam Adriennel találkozni. Utáltam de mégis szerettem! Elindultam. Esett az eső. Út közben elhajtott mellettem Adrien autója. Egy kicsit előrébb megállt.

-Hé! Marinette! Hadd vegyünk fel!-szállt ki a kocsiból Adrien.

-Nem kell köszi! Már nincs messze a suli-szóltam mogorván.

-Kérlek!-Addig könyörgött még beszálltam. Nagyon kényelmes volt az ülés. Adrien rám mosolygott, erre én elfordultam és kinéztem az ablakon. Majd egyszer csak megérkeztünk. Kiszálltunk. 

-Sziasztok!!-rohant elénk Alya.  

-Szia!-köszöntünk egyszerre. Majd elindultam Alyával befelé.

-Várj! Marinette! Beszélni szeretnék veled!-kiálltott utánam Adrien. Megfordultam és odamentem Adrienhez. Alya rámkacsintott majd elment.  

-Miaz?-kérdeztem. 

-Gyere!-szólt azzal behúzott a lánymosdóba-Kérlek! Könyörgök! Bocsáss meg! 

Azzal megcsókolt. Nagyon de nagyon hosszan. Eközben arra gondoltam, hogy képtelen vagyok haragudni rá és igen, szeretnék vele járni! Egy kis idő múlva abbahagytuk. 

-Szeretlek-suttogtam. 

-Imádlak-suttogta most ő-Öhm... Akkor most öm járunk? 

-Ha akarod!

-Én igen és te?-kérdezte.

-Hát persze!-kiálltottam úgy, hogy csak ő hallja. 

Kézen fogva mentünk ki. Alya rögtön odajött hozzánk. 

-Igaz, vagy csak én képzelem úgy, hogy jártok?-kérdezte.

-Igaz!-kiálltotuk.