(Az én szemszögöm)

Nagyon szomorú voltam délelőtt. A suliban próbáltam kerülni Adrient. Unatkoztam aztán rájöttem, hogy Mr. Pánikot még mindig nem fogtuk el! 

-Mr.Pánik! Tikki, pöttyöket fel!-kiálltottam, majd átváltoztam.

Felugrottam, átugrottam aztán újra még végül megláttam. Mr.Pánik aludt! Ekkor megjelent melletem Macska.

-Hali!-köszönt.

Ekkor felébredt! 

-Szia!-köszöntem-használjuk az erőnket! Szerencse talizmán!

Feldobtam jojóm és a lábam is felemeltem. Egy feszítő rúd esett ki a jojóból.

-Úgy látszik elromlott a jojód!-szólt Macska. 

-Ugyan, Cicus!-néztem körül-Tudom már! 

Felugrottam az eggyik falra majd Mr.Pánikra estem. Gyorsan lefogtam.

-Mi az? Megcsalsz, Bogaram?-kérdezte Macska.

-Maradj, Macska! 

A feszítő rúddal kifeszítettem a szemüvegét ami leesett róla. Egyenesen Macska kezébe. 

-Passzolj!-kiálltottam.

Hozzám dobta én meg eltörtem.  Abból kirepült a kis Akuma.

-Ideje, hogy megtisztulj!-kiálltottam, majd a jojómból kirepült a fehér pillangó-Minden jót kis Pillangó! Csodálatos Katicabogár! 

-Várj! Katica! Ne menj el!-kiálltott utánam Macska.

-Miaz? 

-Gyere egy kicsit!-Azzal behúzott egy sikátorba. 

-Mi a...-kezdtem de az mutató ujját rátette a számra.

-Csst!-Suttogta. 

Megcsókolt. Én (magam se tudtam miért) vissza csókoltam. Megfordultunk úgy hogy most már én nyomtam a falhoz őt. Nagyon kíváncsi voltam ki ez a fiú? 

(Adrien szemszöge) 

Imádom ezt a lányt! Vajon ki ő? Katica keze közeledett az enyém felé.

-Megkell...tudnom...ki...vagy...-szólt miközben csókolt. Azzal lehúzta a gyűrűm! Éreztem ahogy vissza változom. Tudtam, hogy csukva van a szeme de remegtem. Kinyitottam a szemem. Láttam ahogy ő is! 

-Úristen!!!! Adrien!!-Kiálltott rám. Talán ismer?-Te-tevagy? 

-I-igen-dadogtam-most már meg kell tudnom te kivagy! 

Lehúztam a fülbevalóját. Majdnem elájultam! 

-M-Marinette?-kérdeztem.

-Ez így nem mehet!-szólt rám.

-D-de Marinette! Várj!

-Sajnálom! Szerettelek, Adrien! De te ezt nem vetted észre!-kiálltott rám.

-Te mondod? Szerelmes voltam beléd, Katica! Vagyis Marinette. Katicát szerettem. Most téged szeretlek! Nélküled meghalok! 

-Ugyan! Vissza kell változnunk!-szólt.

Majd mindketten visszavátoztunk. Megláttam egy ajtót és bementem.

-Nahát akkor szia!-könnyesedett be a szemem. Becsuktam az ajtót, majd visszafordultam és rátettem a kezem és a homlokom az ajtóra.

(Az én szemszögöm) 

Elment!-sírtam el magam. Rátettem a kezem az ajtóra és a homlokomat is odatámasztottam.

( közös szemszög) 

-Szeretem-suttogták egyszerre. 

Majd mindketten megfordultak és elmentek, letörölve a szemükből a könnyet.